Köszönjük, csak vagyunk

Mit kapott a szurkoló 2004-ben, az olimpia esztendejében? Erre a kérdésre keresünk választ, végigböngészve a sportnaptár 365 lapját.

FiatalokPalágyi Béla2005. 01. 14. péntek2005. 01. 14.
Köszönjük, csak vagyunk


Köszönjük, csak megvagyunk, soha roszszabb esztendőt - ám jobbat, azt igen! Nem robbantottunk bankot, ufó nem szállt le egyetlen futballstadionban sem és az olimpiai bajnokaink eredményeit sajnálatosan beárnyékolta jó néhány vaskos doppingbotrány. Ha ufó nem is, de egy kisebb meteorit érkezett a hazai fociéletbe: a tavalyi év meghozta nekünk Lothar Matthäust, akinek végső bizonyítványát alighanem a világbajnoki selejtezők után fogja kiállítani a közvélemény.
Az új labdarúgó szövetségi kapitány a ciprusi tornán debütált, a bajnokságban tovább tartott a bolhacirkusz: a DVTK-val "kinn a bárány, benn a farkast" játszottak, hol kizárták, hol visszavették a Borsodi Ligába. A Fradi megtalálta soros kérőjét, ezúttal Kovács Ádám állított be egy csokor virággal - de sajnos semmi mással... A válogatottunk nyert Németország ellen Kaiserslauternben, majd Skóciában is győzött; de mi volt ez ahhoz a csodához képest, hogy a görögök lettek az elsők az Európa-bajnokságon?
Baumgartner Zsolt végül mégiscsak befért a Forma-1 mezőnyébe, ahol végig a menet végén "trabantozgatott", ám így is talált egy pontot. Kellően megünnepelte ezt idehaza az autóstársadalom.
Sportolóink kacérkodni kezdtek az illegális teljesítménynövelő szerekkel. Dankó Ilona felemelt kilóit utólag törölték a súlyemelő-vb eredménylistájáról. Ám, mint a későbbiekben kiderült, a sportolóknak az év eleji figyelmeztetés nem használt.
A nemzet sportolóinak listája is nyilvánosságra került. Lemaradt a dicsőségtábláról Földi Imre súlyemelő olimpiai bajnokunk, pedig ott lett volna a helye, mondjuk Hammerl László helyett...
Aztán végre az olimpia... Jöttek a várt és váratlan aranyak: Nagy Tímea, Igaly Diána, Majoros István, Vörös Zsuzsanna, Janics Natasa kétszer is - egyéniben és párosban Kovács Katival -, a férfi kajak négyes és a vízilabda-válogatott állhatott a dobogó tetején. Az örömünk mégsem teljes, mivel dobóatlétáink és súlyemelőink tettek róla, hogy ne az eredményeink révén kapjon szárnyra bennünket a világhír. Emlékezetes kalapácsvetőink, Németh Imre, Csermák József, Zsivótzky Gyula, Kiss Balázs - istenem, micsoda névsor! - után Annus Adrián. Úgy gondoltuk mind, hogy ez az arany nekünk kijár. Még gyönyörűbb napunk volt, amikor Fazekas Róbert kezéből szinte a végtelenbe szállt a diszkosz. Görögországban Müron Diszkobolosza óta ez a dobószámok legközkedveltebbje. És ebben magyar győzelem! A második sört sem bontottuk fel a nagyszerű sikerre, amikor tétova értesülések kaptak szárnyra az éterben: állítólag valami doppinggyanú... Az emberi anyagcsere és az öt karika összefüggéseiről annyi szó még soha nem esett, mint ezek után. Amikor Gyurkovics Ferenc második lett súlyemelésben, felkiáltottunk: ez igen! De az ő ezüstjét is elvették, miként a két dobónk aranyát. Ne menjünk bele a cseppfolyós részletekbe, hisz a végeredményt mindenki tudja. A botrány miatt a kelleténél talán kevesebb fény esett Kővágó Zolira, aki Fazekas kizárásával ezüstérmes lett. És ha igaz a hír, hogy Alekna visszavonul... De hát ez már a jövő zenéje.
Innen már csendesebben folydogáltak az események. Lékó Péter sakkban kis híján világbajnok lett, és csak az utolsó partin múlt, hogy nem sikerült Kramnyikot lelöknie a sportág trónjáról. Viszont eleven szoborként esett le a talapzatról Novák Dezső: a Fradit a BL-be vezénylő olimpiai bajnok labdarúgóról kiderült, hogy Nemere fedőnéven besúgó volt. Volt, aki megbocsátott neki, volt, aki nem, gusztus dolga. Jó hírnek számított ezek mellett, hogy az év edzője Fábiánné Rozsnyói Katalin lett, teljesen megérdemelten.
Aztán a csattanó: női kézilabda-válogatottunk lázba hozta az országot a hazai rendezésű Európa-bajnokságon. Mentek, mendegéltek a dobogó felé, aztán megbotlottak Norvégia csapatában: a 44-29-es vereség negatív nemzeti csúcs. Az viszont pozitív rekord, hogy volt erejük ismét talpra állni, és az oroszok legyőzésével feljutottak a dobogó harmadik fokára. Közben búcsúznak a nagy "öregek", jönnek az ígéretes fiatalok. A szakemberek lelke rajta, hogy a mércét senki ne próbálja lejjebb állítani!
Milyen év volt tehát a tavalyi? Volt - és bízunk benne, hogy lesz - jobb is. Csak hát, uraim, ott a trezorok körül: tessenek már a sportot jobban szeretni!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek