Sportszeretet felsőfokon

Az égszínkék szemű, rendkívül szimpatikus fiatalasszony a mindig is "aranybányának" számító viharsarki kézilabdázás legnemesebb hagyományait képviselte, és minden bizonynyal e hírnevet erősíti klubjában is. Az 1949-ben, Budapesten világbajnoki címet nyert lányaink közt négy viharsarki hölgy is volt: Balázs II. Judit, Hámori Ilona, Lehoczki Mária és Laurinyecz Katalin. Kései utódaik - Csulikné Bozó Éva, Hankóné Jakab Gabriella, Hochraiter Rita - sem akármilyen hölgykoszorút alkottak a minap Békéscsabán, összesen legalább háromszáz válogatottságukkal.
Visszatérve Bohus Beához: a decemberben Budapesten bronzérmet nyert csapatunk búcsúzó játékosainak nem rendeztek látványos búcsút. Ez még várat magára, annál is inkább, mert az ünnepeken már bajnoki pontokért küzdöttek. Az összegző visszapillantónak azonban nincs akadálya.
Bea döntése nem volt váratlan. A 79-szeres válogatott beállós még az ukránok elleni felkészülési meccs előtt mondta a békéscsabai csarnokban: "Megható belépni ide tíz esztendő elteltével újra címeres mezben. Innen indultam, és erre nem csupán én emlékszem meleg szívvel, hanem a jelek szerint a szurkolók is. Ez lesz az utolsó világversenyem. Az élet rendje, hogy jöjjenek a fiatalok. Mi más tervem lehet, mint legalább a dobogón végezni... Már csak azért is, mert az olimpiai ötödik hely miatt tagadhatatlanul csalódottak vagyunk. Úgy gondolom azonban, Kiss Szilárdnak sikerült ismét lelket öntenie a csapatba, egyszóval hazai közönség előtt jó lenne..."
A mondat végét kicsit elharapta, talán szándékosan is. Azóta tudjuk, a beállós, aki az Eb-n védőfeladatot látott el, tavalyelőttről világbajnoki ezüstéremmel, az athéni olimpián ötödik helyezéssel, most pedig kontinensbajnoki bronzéremmel büszkélkedhet, s ezeken kívül jó néhány kimagasló klubsiker részese. Ez utóbbiak közül az 1999-ben nyert Bajnokok Ligája-győzelem emelkedik ki.
{p}
- Nem ünneprontásként, de a norvégok szörnyen elporoltak bennünket, s ez elsősorban a nagy különbség miatt fájt.
- Én pedig azt mondom, azon a napon ők sokkal jobbak voltak, és hiába bántottak csúnyán bennünket néhány újságban, számomra a közönség mellénk állása volt a legfontosabb: érzékeltették velünk, hogy olykor-olykor megengedhető még ekkora vereség is. És ne felejtsük: a csapatvezetés dobogós helyet várt tőlünk ezen a kis világbajnokságon, s ezt mi teljesítettük.
- Szóval elbúcsúzott. De jó erőnlét és sok-sok energia szükségeltetik a Dunaferrben is.
- Ez igaz, de mégiscsak két részre kell osztania az erejét annak, aki válogatottként is teljesíteni akar. Én pedig erre már nehezen tudok vállalkozni. Nyáron a klubomnak is búcsút mondok majd, és visszaköltözöm Békéscsabára. Sokat beszélgettünk ezekről a döntésekről Bojanával, akivel évekig egy szobában laktunk az edzőtáborok és válogatott meccsek idején. Nagyon egyetértettünk abban: akkor kell abbahagyni, amikor még magas szinten tudunk teljesíteni. Nagyon elfáradtam minden szempontból; talán egyszer majd a kisfiam folytatja, ügyesen mozog. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy edző sem akarok lenni.
Mindenesetre, ha az alma nem esik messze a fájától, az edzőknek nem lesz nehéz dolguk! Hogy miért vállalkozunk jóslásra? Mert megkérdeztük Bohus Bea nevelőedzőjét, Tobak Lászlónét. Úgy alakult, hogy Magdi néni később az NB I-ben is mestere volt Csabán.
- Edzőnek nem kívánok különb játékost! Máig emlékszem egy balatoni edzőtáborra, ahol a mindig csacsogó, hallatlanul szorgalmas Bea gyakran mondta az edzésen: ,,Tessék engem jól megdolgoztatni, én a tíz lábgyakorlatot hússzor akarom megcsinálni." Ma ezek talán banálisan hangzanak, de lám, nincsenek véletlenek. Nagyon megérdemelte azokat az eredményeket, amelyeknek részese lett. Sokáig mondta, hogy ő sose megy el Békéscsabáról, de '96-ban kinőtte a csapatunkat, azzal váltunk el: ha tényleg komolyan gondolja, hogy vissza akarja adni, amit a kézilabdától kapott, akkor nagy csapathoz kell mennie.
Bohus Bea komolyan gondolta - és célba is ért. Ami pedig azt a fogadalmat illeti, reméljük, nyárig még alszik rá néhányat.