Van egy történetünk

A síelés nem tartozik a hagyományos magyar sportok közé, már csak azért sem, mert nincsenek igazán magas hegyeink, kialakult síkultúránk, s jó pályát csak néhányat lehet felsorolni. Igaz, nem olcsó mulatság a téli sport, hiszen a - nem is a legjobb - felszerelés, cipő, ruha összesen akár százezer forintra is rúghat, nem beszélve a külföldre utazás, szállás költségeiről. Ám az utóbbi években nagyon sok fiatal juthat lehetőséghez az iskolák szervezésében, megfizethető áron. Szinte minden középiskola visz diákokat januárban-februárban a szlovák vagy az osztrák hegyekbe. Egyre többen mennek, egyre magabiztosabban vágnak neki a pályáknak - s egyre több a baleset.
Ezen a télen csak egy hónap alatt hat gyermek szenvedett súlyos, életveszélyes balesetet, s ketten életüket vesztették. Az első tragédia az osztrák hegyekben történt: egy 12 éves kisfiú máig ismeretlen okból kicsúszott a pályáról, és olyan erővel vágódott egy fának, hogy a helyszínen meghalt. Az elmúlt vasárnap pedig egy 17 éves fiú síelt a halálba. A gyerek iskolájával kirándult a stájerországi síparadicsomba. Nagy sebességgel száguldott le egy nehéz pályán, amikor kisodródott, nekiütközött egy jelzőoszlopnak, majd azonnal meghalt. És máig sem ébredt fel teljesen a kómából a klagenfurti kórházban az a kisfiú, aki január 13-án elesett és egy fakerítésnek vágódott. Helikopterrel szállították a kórházba. Most már javult az állapota, mozgatja a végtagjait, megérti, amit mondanak neki, már éber időszakai is vannak. Józsika gyógyulására jó reménye van családjának és orvosainak. Néhány nappal ezelőtt pedig egy 13 éves kislányt gázolt el egy síelő, majd megállás nélkül továbbhaladt. Gondatlan veszélyeztetés és cserbenhagyás miatt keresték a hatóságok, de persze nem sikerült megtalálni. A gyermek nyílt lábszártörést és súlyos zúzódásokat szenvedett; őt hazahozták szülei, s már otthon lábadozik, de még hosszú hetekig gipszben.
Ausztria sípályáin évente kilencvenezer baleset történik. S nem azért, mintha a terepek életveszélyesek vagy rosszul karbantartottak lennének, hanem azért, mert a síelők sok esetben nincsenek tisztában tudásuk korlátaival. Ez vonatkozik elsősorban a fiatalokra, köztük a magyarokra is. Több osztrák és magyar síoktató, pályaellenőr is elmondta, a diákokat gyakran nem a szakmailag jártas testnevelő tanár viszi ki a külföldi pályákra, hanem más tanárok, szülők, aztán fent a hegyen szélnek eresztik őket az esti begyűjtésig. Nem az előbb felsorolt, balesetet szenvedett gyerekekkel kapcsolatban mondták, hiszen az ő ügyükben még folyik a vizsgálat, de általánosnak tartják a magyar fiatalok fegyelmezetlenségét. A pályák közlekedési szabályait nem ismerik, vagánykodnak, sítudásukat túlbecsülik. Ezért csak reménykedhetünk, hogy nem hallunk több ilyen szörnyű hírt az esti híradóban.