Virgonc négylábúak

- Gyerünk, lányok! - buzdította fogatát a nemzetközi kutyaszánhajtó versengés egyik résztvevője, s bedőlt a kanyarban. A "lányok" pedig - azaz a hat husky - lelkesen vágtak neki a kilenc kilométeres távnak. - Kicsit mind őrült, aki eljött ide - magyarázták a kétnapos mátrai erőpróba résztvevői. Pedig a szánhúzás régi, bevált sportág: már az aranyláz idején felvillanyozta az amerikaiakat, s a második világháború előtt a téli olimpián is rajthoz álltak a sportos ebek.
- Úgy választottunk kutyát, ahogy nem szabad: küllemre - somolygott Zsédely Róbert, aki Fehérvárcsurgóról érkezett tucatnyi kedvencével. Az első, mozgékony huskyjuk kapart, ásott, szétrágott mindent, s egészen addig nem hagyott nyugtot gazdáinak, amíg edzésre nem fogták. Előbb futottak vele, aztán bicikliztek, majd pedig rábírták "eredeti szakmájára", a szánhúzásra. Egy kutya nem kutya, döbbent rá később a család, s hamarosan nyolctagúra bővítették a csapatot. A környező erdőkben alkalmanként tíz-tizenöt kilométert loholnak a négylábú versenyzők, s az idei országos bajnokságban már rendre az első helyeken végeztek. A nyolcas fogat lelke a vezérkutya, sokszor még a gazdájánál is okosabb - tréfálkozik a hajtó. A két hátsó eb, a "rudasok" dolga sem könnyű, mivel ők cipelik a szán és a rajta álló hajtó súlyát.
{p}
- Sosem kényszerítjük az állatokat. Ha rosszfelé kanyarodnak, vagy nincs kedvük futni, akkor borul a mutatvány. Legtöbbször persze alig várják, hogy hámba fogjuk őket, hiszen erre tenyésztették ki őket. Ez az életük - magyarázta a budapesti Bonifer Tamás. Nyolc huskyjából jó néhányat azért fogadott be, mert eredeti gazdáik komiszul bántak velük. Sokan ugyanis utólag jönnek rá, hogy ez a jószág nem házőrzőnek való, ezért szabadulni akarnak a "haszontalan" ebtől.
Mi tagadás, az eszkimó kutyák utódainak számító szibériai huskyhoz türelmes szomszéd szükségeltetik, e kék szemű, dupla bundás négylábú ugyanis sokat és kitartóan vonít. Az eszkimók furcsa módon szaporították a mai szánhúzók őseit: a tüzelő szukát kikötötték, s hagyták, hogy farkasok fedezzék be. Az így keresztezett utódok tehát ősapjukra ütöttek, amikor "elfelejtettek" ugatni. A versenyek előtt szerencsére nem fájdalmukat, hanem izgalmukat jelzik vonítva a huskyk, s ha nekirugaszkodnak, akár harminc kilométeres sebességgel is száguldanak a havon. Ennél jóval komótosabbak a nagy testű, alaszkai származású malamutok. Kitartásuk azonban kárpótolja a gazdit, nekivághat velük akár a tengerentúliak "maratoni", kétezer kilométeres távjának is.
Hazánkban tizenhat éve versengenek a szánhúzók. A Mátra Kupát e sportág két sikeres hajtója, Hering Tamás és Teszár Richárd szervezte, akik két hete a világbajnokságon irányították fogatjukat. Teszár kis híján dobogós lett, négy alaszkai ebje alig 32 másodperccel loholt rosszabb időt bronzérmes versenytársainál.
- Futni is szeretek, a kutyákért is bolondulok, ezt nekem találták ki - döbbent rá tíz esztendeje a most 61 éves Csobaji Előd, aki ifjan lelkes öttusázó volt. Mátraszentistvánba szán nélkül érkezett, Dante nevű, rhodesiai ridgeback fajtájú társával durálta neki magát a távnak a kutyás terepfutók kategóriájában. Meséli, négylábú sporttársát sosem kellett nógatni, sőt a belgiumi Eb-n olyasmi is előfordult, hogy a hosszú lábú eb a startnál kilőtte magát, szegény gazdáját csak úgy vonszolta maga után. A veterán futó mégsem neheztelt Dantére, sőt eltökélte, a végsőkig kitart e mellett a sport mellett. Hajlott korában legfeljebb új kategóriát talál fel - kerekes széke elé fogja a kutyust.