Masztif

Az utcán hatalmas Harley Davidson terpeszkedik. A mellette elsétáló férfiak irigy tekinteteket vetnek rá, de a nők is megcsodálják. Ki ne volna kíváncsi a tulajdonosára? Engem is érdekel.

FiatalokLitkei Orsolya2005. 03. 25. péntek2005. 03. 25.
Masztif

Kora közelebb a harminchoz mint a húszhoz, kinézete igazi "pokol angyala". Bátorságot gyűjtök, hogy megszólítsam.
- Elárulod a neved?
- Az igazit nem, de a haverok úgy hívnak: Masztif. Hívhatsz te is így.
- Ez nem egy hétköznapi név...
- Egy vad bulizós éjszaka után az aktuális csajom ragasztotta rám. Azt mondta, a kedvenc kutyájára hasonlítok.
- Nem kellemetlen, hogy egy kutyáról kaptad a neved?
- Attól függ, kitől és miért kapod.
- Szép a motorod. Egy ilyen Harley biztos nem volt olcsó. Mivel foglalkozol, miből telik rá?
- Valójában örököltem a rávalót. A szüleim úgy akartak helyhez kötni, hogy rám hagytak egy kisebb házat. De senki kedvéért nem laktam volna ott. Eladtam, és a lóvéból megvettem, amit mindig is akartam, ezt a motort. A benzinpénzt a melómból csengetem, egy autószerelő műhelyben dolgozom. Roncsokat pofozunk ki. El sem hinnéd, mennyit adnak egy feltuningolt régi Granadáért. Szeretem ezt a melót, mert sok szabadidőt hagy.
- Gondoltál már arra, hogy megállapodsz és családot alapítasz?
- Gondoltam, de, hál' istennek, hamar elmúlt. Nem bírom a kötöttséget, és nem vagyok képes sokáig egy helyben maradni. Ha mégis rákényszerülök, ingerült leszek és kezelhetetlen.
- Mi a véleményed arról, hogy a társadalom nagy része lenézi a vad motorosokat?
- Lenéznek, mert nem ismernek.
- Sokan félnek tőletek. Tőled is?
- Valójában pedig nem tőlem félnek, hanem a tetkóimtól. Nem viselik el, hogy fütyülök a tradíciójukra, és zavarja őket a lánc a dzsekimen. Az előítéleteik miatt sokszor esélyt sem adnak rá, hogy megismerjenek engem vagy a haverjaimat. Nekünk is vannak szokásaink, de mi sem erőltetjük rá őket másokra. Különben is, akit zavar a lánc vagy a tetkó, ne nézze.
{p}
- Nem hideg ilyenkor a motoros cucc?
- Ez a motoros cucc?! Ez nem akármilyen ruha, jobban fűt, mint egy Zsiguli! Ha ezt a zsinórt bedugod ide, máris tombol a ruhádban a nyár.
- Akkor ez sem lehetett olcsó.
- Nem volt az. De ha már itt tartunk, a bukóm sem akármi.
- Miért, mit tud a bukód?
- A csapatban többeknek van ilyen. Rádiós, így menet közben is tudunk beszélni egymással. Ez jól jön a hosszú utakon.
- Sok helyen jártál már?
- Elkoptattam már egypár gumit.
- Lányok is vannak köztetek?
- A mi csapatunkban nincsenek, de egyébként nem ritka. Nem a nemektől függ a szabadság utáni vágy. Ha egyszer feleségem lesz, csak motoros csaj lehet, ő legalább nem nyafog, ha nem vagyok otthon, mivel együtt nem leszünk otthon.
- Tudod már, hová mentek legközelebb?
- Sosem tervezünk előre, csak kialakul. De most megyek, mert itt a cimborám...
Masztif rám mosolyog, felhúzza a bukóját, felül a "paripájára", és követi a forgalomban elhúzó másik motorost. Hamarosan eltűnnek, de motorjaik hangját még sokáig hallom.

Ezek is érdekelhetnek