Dunaújvárosnak útja van

A Sztálinvárosi Építők 1952-ben jutott fel az NB I-be, aztán kiesett, majd Dunaújvárosi Kohászként ismét emelkedett a (vörös) csillaga, s Dunaferrként bajnok lett Egervári Sándorral. Sokak szerint emiatt estek ki az első osztályból, később a másodikból is, ahová azért némi adminisztrációs bravúrral visszakapaszkodtak. Míg a labdarúgó kft. tulajdonosára és szakmai igazgatójára várok, egy őskohásztól megtudom, hogyan lett Penteléből Sztálinváros. A "keresztapa" Gerő Ernő, az ok pedig merőben prózai. A kohóépítés kezdeti időszakában vontatottan szállították az alkatrészeket. "Majd meglátjuk, akkor is ilyen lassúak lesznek-e, ha a települést Sztálinvárosnak hívják!" - így a "hídverő", és ezzel meg is történt a keresztelő.
Közben megérkezik a labdarúgó kft. egyik tulajdonosa, Andics József, meg Kovács András, a szakmai igazgató, így máris a sportág jelenével folytatjuk. A Dunaferr 2003 tavaszán kiesett az NB I-ből, ráadásul a működtető kft. több mint kétszázmilliós adósságot halmozott fel. Ennek a vége csak felszámolás lehetett, azt viszont néhány lelkes sportbarát nem akarta, hogy a város foci nélkül maradjon. Kiléptek hát a piacra, és eladó másodosztályú jogosultságot kerestek. Előbb a Százhalombattával tárgyaltak, végül a fótiakkal jutottak egyezségre. Miután a felszámolt Dunaferrből csak hírmondónak maradt néhány játékos, megbízták Lengyel Ferit, hogy tegyen csodát velük és a fiatalokkal.
A csoda nem jött össze, így Lengyeltől elbúcsúztak, és Szepessy Lászlót bízták meg az edzések irányításával. A csapatot diákok alkották, hozzájuk amolyan "pásztornak" igazolták a kiváló szellemű Szekért, aki a maga 35 évével színt hozott a közösség életébe. Kiestek a dunaújvárosiak az NB I. B-ből 2004-ben. A tavasz remekül sikerült ugyan, a negyedik helyen zártak, de az őszi hátrányt már nem tudták behozni. Szerencséjükre a Balassagyarmat visszalépett, így a legjobb kieső jogán maradtak a második vonalban. Ekkor végleg megérett az elhatározás: jöjjenek a saját nevelésű fiatalok! Ugyan Sztanó "rontja" az átlagot, de így is 21 év körüliek alkotják a gárdát. Azért persze "becsempészték" Hámori Ferencet, no meg Csehit, Tamásit is, de a szellem, mint mondják, valóban fiatalos. A fiúk zöme középiskolás, főiskolás, ösztöndíj-kiegészítésként negyven-ötvenezer forintot kapnak havonta a futballért. Az idősebbek egy tisztességes polgári fizetést vehetnek fel, de nem milliós nagyságrendűt, az biztos.
{p}
Az idei tavaszt pompásan kezdték az újvárosiak: győztek a Szeged ellen, aztán Szolnokon is, 4-2 arányban. A csapat egy győzelem után 255 ezer forint prémiumot kap, ezt Kovács András osztja szét a teljesítmények alapján. A döntetlen és a vereség után nem jár semmi. A játékosok munkáját megfizetik, és nem túlfizetik. Ha majd háromezer ember lesz a stadionban, akkor gondolkodnak a szakvezetők az új prémiumrendszeren - eddig öt-hatszáz néző volt kíváncsi a meccsekre.  Kovács András elmondja a dunaújvárosi szisztéma titkát. Végy biztos, kiszámítható gazdasági hátteret. Ezt a két tulajdonos, Andics József és Héger József szavatolja. Következik a színvonalas és korszerű szakmai munka: a felkészülés során hét első osztályú együttessel játszottak jó pályákon edzőmérkőzést, így nem meglepő a remek tavaszi rajt. A harmadik tényező: a fiatal, jó szellemű, sikeréhes társaság. Ami a játékrendszert illeti, az felettébb rugalmas, minden történésre azonnal próbálnak reagálni a pályán. Sokat dolgoznak vagy keveset? Hajtani nem kell senkit, a fiúk inkább "rátesznek még egy lapáttal" arra, amit az edző követel. A jövő? Természetesen az NB I. Itt a másfél milliárdos, tizenötezer nézőt befogadó korszerű stadion, szeretnék megtölteni szurkolókkal. Azért az élet Dunaújvárosban sem fenékig tejfel: a hét végén egy Duna-parti randevúra került sor hazai pályán azzal a Váccal szemben, amely szintén volt bajnokcsapat az élvonalban, aztán kiesett, és egyetlen gól hátránnyal a negyedik helyen állt a táblázaton, éppen a Dunaújváros mögött. A Dunakanyar Vác 2-0-ra győzött az első hazai meccsét játszó Slant/Fin Dunaújváros FC ellen. Helyet cseréltek a csapatok, Andics József szerint a vereség nem tragédia, a fiatalokat nyomasztotta a hazai bemutatkozás terhe. Mellesleg másfél ezer néző volt kinn a meccsen.
Mindenesetre a példa ragadós: Békéscsabán azt mondták a szakvezetők, elindulnak a "dunaújvárosi úton". Fiatalokkal próbálnak szerencsét. És láss csodát: 3-0-ra legyőzték a Honvédot. Szegény Puskás Öcsi bácsi nem ilyen születésnapi ajándékot várt a 78.-ra... Lehet, hogy az idei tavasztól kihajt a jó értelembe vett amatőrizmus? Egy biztos: az bebizonyosodott, hogy a profizmus nálunk nem vezetett sehova!