Amerikai foci otthon

Úgyhogy hajrá, Budapest Wolves! Nyitányként azonban szögezzük is le a legfontosabb tényt: az amerikai focinak körülbelül annyi köze van a rögbihez, mint tyúknak az ökörhöz: mindkettőről szemet neveztek el... Nem is illik összekeverni a két sportágat, elvégre azt nagyon nem szeretik egyik oldalon sem. A millió különbségből íme három fontos: a rögbiben többnyire hajadonfőtt, amerikai társában sisakban feszülnek egymásnak a felek; a rögbisek nem passzolhatnak előre, az ellenfél gólvonala felé csak a futó ember cipelheti a labdát, míg az amerikai focit a tért ölelő indításokért imádják; a rögbiben sok a játék és kevés a holtidő, ellentétben a társsal, hiszen az amerikai fociban csak néha szakítja meg egy-egy touchdown (úgymint gól) a reklámokat.
Az Egyesült Államokban aztán el is lehet adni ezt a sportot: a Superbowl döntője nézettebb, mintha a Clinton-Lewinsky affért élőben közvetítenék az Ovális irodából, ezért néhány magyar őrült kitalálta, hogy idehaza is valami hasonló show-műsorba kezd. Az első próbálkozás igen gyors véget ért, a Budapest Cowboys és a Star Force hiába aggatott magára remekbe szabott angol neveket, mivel a kilencvenes évek elején alig volt még reklámpiac, képtelen volt eladni önmagát. Most viszont már egyértelműen bulvárosodik az ország, amely ennek a sportnak kifejezetten előny, és mivel egy producer, Árpa Attila, és Kokó egykori menedzsere, Dámosy Zsolt is amerikaifutball-rajongó, már sikerült piacképessé tenni a játékot.
{p}
A tavaly megalakult Budapest Wolves így hamar kinőtte a magyar bajnokságot (nem mintha lenne ilyen, de a vidéken alakulgató két-három együttes értelemszerűen nem lehet ellenfele az egyre felkapottabb Farkasoknak), és benevezett az osztrák másodosztályba. Előtte azért még lejátszott egy edzőmeccset, hogy kiderüljön, mégis mire számíthat ott. Egy harmadosztályú osztrák kiscsapat, a Fischamend Oilers volt a Wolves ellenfele. A legenda szerint a házigazda derék sógorok már akkor legszívesebben szanaszét szaladtak volna, amikor lekászálódott a negyven, kétajtós szekrényre hajazó magyar játékos a buszokról, majd befutott a budapestiek mintegy száz szurkolója is (hangsúlyozzuk, egy edzőmeccsre), és az így idegileg kissé megviselt állapotba került falusiakat el is gyepálták a Farkasok 35-0-ra. Bemutatkozásnak nem rossz, így a kellő önbizalommal várták a magyarok az igazi bajnokit, ám valami gikszer történhetett, merthogy a Corinthian Cowboys nyitányként 16-0-ra legyőzte a Wolves csapatát. Ezután jöhetett az első hazai tétmeccs, amely meglehetősen szép közönséget vonzott a Bozsik stadionba, és a budapesti alakulat nem is okozott csalódást, nagyon megverte immár harmadik osztrák ellenfelét. Pihenésre nincs idő, május 7-én újabb idegenbeli fellépés, amelyre megint csak szurkolói buszok indulnak, majd pünkösdvasárnap meccs a Bozsik-stadionban, vélhetően legalább négy-ötezer néző előtt. A kínált menü: hamburger, kóla, napsütés, amerikai foci, show-műsor - akit érdekel, ki ne hagyja.
A Budapest Wolves vonzerejét mutatja, hogy már a bokszvilágbajnok Darius Michalczewski is elismerően nyilatkozott a játékosok felkészültségéről, a Sport1 összefoglalót sugároz a mérkőzésekről, és jól fogynak az ajándéktárgyak, baseballsapkát (bocsánat, amerikaifoci-sapkát) négyezer, pólót hétezer forintért lehet venni. Amerika tehát újabb formában tört be Magyarországra: igaz, nem elhanyagolható különbség, hogy míg odaát egy átlagos tojáslabdás is dollártízezreket keres, itt a magyar játékosok fizetnek a játékért havi háromezret...