Anita élete példa lesz

A szerencsi Rákóczi Zsigmond Általános Iskola igazgatói irodájában, Kulcsár Sándorné munkahelyén ülünk. A folyosón ott a tabló, melyen Anita nyolcadikos korában látható osztálytársai körében. Ekkor már jegyzett játékos volt. A szülők mindketten testnevelők, az édesanya maga is kézilabdázott, szélső volt, Kulcsár Sándor az NB II-ben futballozott, Rakamazon, Kisvárdán jól ismerik a nevét. A kislány abban nőtt fel, hogy apu és anyu a hét végén korán kelt, versenyre utazott a tanítványaival, így szinte észrevétlenül került az ő kezébe is a kézilabda. A szerencsiek ritkán látták nélküle Anitát, csábította minden szabad falfelület, amelynek nekidobhatta a labdát, ha pedig néhány csellengő barátnőjét sikerült toborozni, irány a kézilabdapálya!
Amikor középiskolát választott, már két iskola, a Vasvári sporttagozatos szakközépiskola és a Kölcsey gimnázium vetélkedett érte Nyíregyházán. A Kölcsey mellett döntött, így lett megyei bajnokságban szereplő együttes tagja, és így vált, édesanyja után, második nevelő edzőjévé Hadobás István. Anitáról azt mondták atlétaszakemberek, hogy Németh Angéla óta nem volt hozzá hasonló dobókészsége senkinek. A gének egyenes pályán röpítették a csillagokig...
Nyolcadikos volt, amikor megyei diákolimpiát nyert a szerencsi csapattal, és gólkirály lett. Az országos elődöntőig jutottak, és akik látták a meccseit, azt mondták, nagy játékos válik belőle.
Nyíregyházán tizenhat éves korában egy diszkóból nem akkor érkezett haza, amikor az édesanyja gondolta, ráadásul nem is azzal a fiúval, akit a szülők szívesen láttak volna mellette. Az előszobába lépésekor elcsattant az első és utolsó pofon, melytől az anyuka jobban sírt, mint a szenvedő fél. Anita válasza az volt: "Megszerzem neked a válogatott mezt!" Két évre rá junior válogatott lett, három év múlva pedig a felnőtt válogatottba is bekerült...
{p}
Mindent alárendelt a sportnak. Középiskolás korában a nyíregyháziak NB II-es csapatában játszott. "Természetesen" jó tanuló és jó sportoló volt, ő lett az év női csapatjátékosa, no és a gólkirály. Ekkor már "kérőként" ott tolongtak körülötte az élvonalbeli csapatok. Az edzője azt mondta: "Ha eligazolsz, visszalépünk a bajnokságból." Nemet mondott a csábításoknak. Érettségiig nem is távozott sehova, a nyíregyháziakkal feljutottak az NB I B-be. Az NB I-be jutás egyetlen gólon múlt... Bár mindenért kőkeményen megdolgozott, néha rossz sejtelmei voltak. "Anya, nekem annyira sikerült minden, hogy egyszer egy nagy baj ér..."
De hát 2005. január 19. még messze volt, 1995-öt írtunk, Anita lejátszotta az első NB I-es mérkőzését a Győri Keksz ETO KC csapatában, Debrecenben három gólt dobott a DVSC ellenében. Egy év múlva felnőtt válogatottság, a bemutatkozáskor hatgólos vereség Romániától. Az első világbajnokság Norvégiában 1997-ben, és ettől kezdve se szeri, se száma a hazai és nemzetközi sikereknek: Európa-bajnoki, világbajnoki, olimpiai érmek, összesen 166 válogatottság és 403 gól címeres mezben. Győrt szerette nagyon, de jól érezte magát Székesfehérvárott a Cornexi együttesében és Dunaújvárosban is.
A sikerek egyik összetevője mindenképp a családi összetartozás volt. Anita bátyja focizott, atletizált, de megsérült, korán abbahagyta. Most testnevelő tanár Győrben. Amikor azonban a huginak meccse volt, a szülőkkel együtt ő is ott ült a lelátón, és szurkolt a testvérének. Káldi Andrást, a férjét is a kézilabda révén ismerte meg Anita. Az idén lennének ötéves házasok... A házaspárnak volt egy közös vállalkozása, Sukorón laktak, a társasházból remek kilátás nyílt a Velencei-tóra. Anita sportjogász szeretett volna lenni, az Eb alatt két ötös vizsgát tett le. Három gyereket tervezett: egy év pihenőre készült, aztán lassan visszavonult volna a válogatottságtól. Túl sok síró gyereket látott pályája során, a repülőtéren... A család Győrben kívánt letelepedni, minthogy a bátyja is ott él, a szülők is oda készülnek nyugdíjas koruk után.
{p}
Bárhogy húztuk, halasztottuk, a beszélgetésben elérkeztünk az utolsó naphoz. A szomorú hírt a szülők tudták meg utoljára. Az iskolában már hallottak az autóbalesetről, hisz bemondta a rádió, televízió, de mindenki úgy volt vele: "Katika az irodában dolgozik, Sándor órát tart, ha valami baj lenne, biztos, hogy nem lennének ilyen nyugodtak..." Aztán fél egykor szóltak Kulcsár Sándornak, hogy menjen fel az irodába, mert Anitával valami történt...
Január 19. az egyik legalattomosabb nap volt a télen az útviszonyok szempontjából. Anita férje minden reggel az induláskor elmondta, mire számíthat a feleség, ha Dunaújvárosba autózik. Ezen a napon nem tette... A szülők azóta megnézték a gyászos helyet: kopár vidék, az út mentén egyetlen fa, mint egy felemelt ujj... Ennek csapódott Anita. A kocsiból egy IFA sofőrje húzta ki, mielőtt az autó lángra lobbant volna. A szülők máig nem találták meg a segítőkész embert.
Most a szerencsi sportcsarnokot világhírű kézilabdázójáról szeretné elnevezni az önkormányzat. A hozzátartozók fájdalmasnak tartanák az ötletet, hiszen az édesapa gyakran tart ott edzést, márpedig ők felejteni szeretnének. Ilyen névadás újra és újra felszakítaná a sebet. De hát a sportvilág nem felejt, és a névadás életben tartaná egy nagyszerű sportember példáját. Mert Kulcsár Anita azért kicsit mindegyikünké, akik tapsoltunk neki és elmorzsoltunk egy könnycseppet tragikus halálakor.