Beérik a magyar narancs?

Az egész valahol a történelem távolában, az Elefánti-tó jegén kezdődött, amikor is néhány úr és úrhölgy felcsatolta a kulcsos korcsolyát, és csúszkálni kezdett. Aztán folytatódott azzal, hogy egy ipartelepítő politikus mutatóujja rábökött a Jászság fővárosára: márpedig ott hűtőgépgyár létesül! S úgy lőn, felépült a gyár, majd 1977-ben átadták a műjégpályát. Innen már egyenes út vezetett odáig, hogy 1989-ben Kercsó Csaba bajnokságot nyert a Lehel jégkorongozóival. A későbbiek szempontjából kulcsfontosságú momentum: a meccseken hatezer szurkoló tombolt, még a környező fákon is csüngtek a nézők. Amikor a svédek privatizálták a céget, valaki felröppentette a rémhírt, hogy a kapitalisták nem finanszíroznak olyan vállalkozást, ami nem hoz profitot. És hát a "szociális alapon" működő jégpálya ilyen volt...
Koha Csaba, a Lehel Gyöngye vendéglő megboldogult főnöke, a sportág egyik mecénása 17 pontban foglalta össze, miért nem fogják éppen a skandinávok megszüntetni a hokit. A tizenhét pontból egy sem vált be, a pálya tönkrement, a sikercsapat szétszéledt. Csakhogy azok a gyerekek, akik vagy az apjuk kezét fogva szurkoltak a lelátón, vagy valamelyik fa tetején kuksoltak, mára felnőtt vállalkozókká váltak. Ők lettek azok, akik nem hagyták feledésbe menni az egyszer volt sikersportágat.
{p}
Darázs István, mint az országos rövidpályás gyorskorcsolya szövetség tisztségviselője, Péter fiát és Rózsa lányát vitte a jégre, Belovai József, a SZIE Gyakorló Általános Iskola testnevelő tanára pedig - jég híján - kerekes korcsolyát kötött a gyerekek lábára. Ő az egyik alapítója a Magyar Görkorcsolya Szövetségnek. A berényi versenyzők kalandozó magyarok módjára bejárták a szomszédos országokat, ahol csak szabad jégfelületet sejtettek, és ott tréningeztek - így jutottak ki olimpiára, világbajnokságra. Ennyi makacs kitartás láttán lépett a városi önkormányzat, és beadta a derekát az országos sportvezetés is. A helyi képviselők megszavazták a műjégpálya építését, a kormány pedig május 19-én - lapzártánk után - nagy valószínűséggel döntött a támogatás mértékéről is. Magyar Levente polgármester mindenesetre bizakodó: ő azzal számol, hogy hamarosan kiírhatják a közbeszerzési pályázatot az építésre, egy év múlva pedig már áll a műjégcsarnok ötszáz ülő- és kétszáz állóhellyel. A játéktér a nemzetközi szabványnak megfelelő jégkorongpálya lesz, körülötte a rövidpályás gyorskorisok is körözhetnek, és ezzel a kalandozások kora lejár. A jégstadion mellé háromcsillagos szálló épül, ez a tanárképző diákjainak szolgál majd szállásul, ám verseny idején a sportolók is lakhatják. Az egész beruházás nem kerülhet többe egymilliárd forintnál, a tulajdont illetően az önkormányzat 15 éves bérleti szerződést köt a működtetővel. Természetesen "beindult" a szakemberek fantáziája is: ők már sportiskolát álmodnak a jégcsarnok mellé, a gyakorló iskolában tantárgyként kezelnék a korcsolyázást, a főiskolások pedig a diploma mellé edzői oklevelet is szerezhetnének.
Egyszóval Jászberény hamarosan mirelit földi paradicsom lehet. Amikor a rövidpályás gyorskorcsolyázó világkupa ötödik fordulóját rendezték a Puskás stadion egyik sufnijában, azt írtuk, ez a sportág a "magyar narancs". Kicsi is, savanyú is, de a miénk. Lehet, hogy a lesajnált gyümölcs végül Jászberényben érik be?