Ritmus

Mariah Carey: The Emancipation Of Mimi
(Universal Music/Island)
Talán sokakat meglep, hogy a pszichiátriát is megjárt, szexbombaként emlegetett énekesnő az emancipáció jegyében állította össze legújabb lemezét. Mariah Carey-t fantasztikus tehetséggel áldotta meg az ég, olyan magasságokban tud énekelni, ahol csak kevesen járnak - néha Király Lindára emlékeztetnek éteri sikongatásai (vagy inkább fordítva, a magyar világsztárjelölt koppintotta le ezt a lélekből szóló énekstílust). Hogy ki volt előbb, azt tudjuk... De most foglalkozzunk az amerikai díva produkciójával: Mariah új CD-jén 14 számon keresztül követhetjük nyomon szerzői és előadói "helyzetjelentését". Nincs nagy meglepetés: a szerzemények szépen simulnak egymáshoz, ugyanabban a stílusban, néha már kissé unalmasak is, ahogyan az R&B és a hip-hop esetében előfordulhat. Persze akkor döbbennénk meg igazán, ha ez a tündérlány egyszercsak vad rock and rollba csapna át. Mariah Carey kivette részét a dalok komponálásából, nemcsak zenét, hanem szöveget is írt, sőt végig társproducerként munkálkodik. Így lesz sajátja a lemez.

Sting: Bring On The Night
(Universal Music/A&M)
Visszatért egy legendás koncert: újrakevert formában ismét megjelent a Bring On The Night című élő dupla album, amely 1986-ban látott először napvilágot. Hogy mitől legendás? Attól, hogy a Police nevű brit trió oszlopos tagja, Sting utoljára lépett fel zenekarával, s párizsi és római koncertjük felvételeinek legjobbjait adták közre. Véget ért sikerszériájuk, merthogy "Fullánk" urat egyre inkább a szólókarrier foglalkoztatta, a zenekart lemezszerződésük után a próba stádiumában már nem sikerült újjáalakítani. Persze jobb volt ez így, legalább is utólag visszagondolva, ránk maradt egy korszakos banda, és kaptunk egy fantasztikus énekest. Nem mellesleg: a szóban forgó lemez meghozta Stingnek a legjobb férfi énekteljesítményért járó Grammy-díjat. A dalok igazán frenetikusak, s ebben nagy szerepet játszanak a közreműködő zenészek, köztük a jazz olyan hírességei, mint Branford Marsalis, Omar Hakim, Darryl Jones, Janice Pendarvis, Dolette McDonald, akik világhírű formációkban játszottak.

Mark Knopfler: The Trawlerman's Song
(Universal Music/Mercury)
Azért telik az idő Mark Knopfler felett is. Kopaszodik, maradék haja meg őszbe vegyült. (Így van ez hatvanhoz közelítve...) Előadóként, zenészként viszont a régi formáját hozza. Erről budapesti koncertjén személyesen is meggyőződhettünk május elején, és legutóbbi lemezein ugyancsak kimagasló teljesítményt nyújt. Főleg, ha tudjuk, nemrég komoly motorbalesete volt, ami kissé visszavetette a lendületét. Túljutott a nehezén, és tavaly kiadta ötödik önálló albumát. A dalokat egy kaliforniai stúdióban vette fel: világrengető változás nincs a stílusban. Sokan azt sem tudják eldönteni, hogy a Knopfler-dalok miben különböznek legendás zenekara, a Dire Straits slágereitől. Mivel ugyanaz a sikerkovács, nagy váltás nem is igen ígérkezhet. A megszállott rajongók és lemezgyűjtők most egy különleges EP-t birtokolhatnak, ugyanis a zenemágus hat számot tartalmazó hanghordozót készített, a címadó vadonatúj nótán kívül további öt a 2004-es Shangri-La című korongról már ismerős. Ez tehát tényleg nem más, mint egy különleges csemege.