Számtanórák előtt

Az izlandi 3-2 legfontosabb hozadéka persze az volt, hogy a válogatott kispadján Lothar Matthäus legalább annyira bebetonozódott, mint anno Kőműves Kelemenné. Az kétségtelen, hogy a kapitány PR-szempontból tökéletes választás volt. Míg az előző érában jobbára Bosznia, Észtország és Lettország ellen játszhattuk a barátságos meccseket, a német aranylabdásnak brazilok, németek, franciák elleni mérkőzéseket köszönhettünk. Valóban neki köszönhettük ezeket, mert ne legyenek kétségeink, elsősorban az ő személye miatt partiképes még a magyar válogatott. Igen ám, de Matthäus nem menedzser, nem szponzor, nem MLSZ-elnök, hanem futballedző, márpedig ehhez a szakmához - állítják maguk a válogatotthoz igen közel állók is - viszonylag keveset ért. Intelligens, határozott, közkedvelt, jókat nyilatkozik, de ennyi. Hangosan és kőkeményen szidhatta az első félidőben látott magyar csapatot Metzben vagy Reykjavíkban, de azért ne feledjük: ezeket a játékosokat éppenséggel Matthäus tette a kezdőbe, és ő szabta meg számukra a taktikát is. Már ha megszabta, mert tartja magát a nézet, hogy az eligazítások többnyire annyiból állnak, hogy keveset kapjunk és sokat rúgjunk...
Mindez persze nem változtat azon: Matthäust egyszerűen imádja a nép. Az viszont már nem annyira egyértelmű, hogy Matthäus is imádja a népet... Mivel egy jó reklámszakember veszett el benne, soha nem okozott problémát eladnia magát. Álltunk például Metzben, egy parkban fotós kollégámmal, néztük a válogatott kocogását, odébb meg a német fejelgetett Disztl Péter kapusedzővel. Ahogy meglátta Matthäus a kattintásra váró gépet, rögvest úgy helyezkedett, hogy a legjobb szögből lehessen fotózni, és egy hatalmas mosoly is kiült az arcára, nehogy előnytelen kép jelenjen meg róla. Már azt vártuk, hogy a fejelés közben előkap egy fésűt, és belövi a séróját...
{p}
Hangsúlyozzuk, nincs ezzel semmi gond. Azzal talán már van, ahogy néha a környezetében lévőkkel viselkedik. Míg a francia újságírókkal húsz percet kedélyesen nevetgélt, azt már láthatóan kényszeredetten vette tudomásul, hogy három magyar is vár rá, és miközben percenként nézett az órájára, egy-két szavas válaszokkal nyomban rövidre is zárt bennünket. Egy kollégát meg a hotelból próbált kidobatni: természetesen nem ő intézkedett, hanem szólt a válogatott sajtófőnökének, aki hiába bizonygatta, hogy ez a szálloda éppen közterület, az ül a hallban, aki akar, Matthäus azonnali eredményt akart. Mi jobban jártunk, követhettük a játékosokat az utcára, de csakis tisztes távolságból, nehogy egy rosszkor feltett kérdésen bukjon el az izlandi meccs és a világbajnokságra jutás...
Nehéz ember, az biztos, mégis szeretik. Szeretik, mert tényleg nem beszél mellé, minden meccs után elküldi játékosait a fenébe. Márpedig a magyar ember már annyira kiábrándult az eredménytelenségek miatt, hogy bűnbakot keres: ez ugye korábban a mindenkori kapitány volt, aki kiállt futballistái mellett, Matthäus viszont állandóan a játékosokra hárítja a felelősséget, így jobb híján őket szidjuk. Királyt a rossz kirúgásaiért, a Vincze-testvéreket az ellenfél szöktetéséért, Bodnárt az elhamarkodott mentéséért, Gerát meg a metzi lélektelen játékáért. (Még egy megjegyzés Geráról: nemrég írták nagy csinnadrattával a lapok, hogy az egyik kólagyártó cég szponzorálja, és ezentúl egy filmben szerepel majd Beckhammel, Henryvel, Ronaldinhóval. Nos, a magyar leányvállalat valóban fizet neki valamit, ám Londonban, a központban nem is tudtak erről a helyi partizánakcióról, úgyhogy a világsztárokkal közös forgatás egyelőre elmarad. Bár, ha mindig ilyen biztosan rúgja a tizenegyeseket, leigazolja a BL-döntőn befürdött Milan...)
Szidtunk, ünnepeltünk, végül kijózanodtunk, és ami a legrosszabb, elkezdtünk számolgatni. Mivel a következő ellenfél Málta lesz, egy valószínűsíthető szeptemberi sikerrel máris megközelíthetjük a horvát-svéd élbolyt. Te jó ég, mi lesz akkor itt! Hozsannázás, örömódák, győzelmi beszédek sora, holott csak annyi történik, hogy a csoport két leggyengébbjét oda-vissza verjük (jó, manapság ez is bravúr), és készülhetünk Svédország, Bulgária és Horvátország ellen. És ezekben a boldog, felemelő, hálás könnycseppekkel teli pillanatokban elhisszük majd, hogy ott leszünk a világbajnokságon.
Szóval az a helyzet, hamarosan megint kinéz nekünk egy csalódás.