Tarolt a csapat Csabán

Telt ház a háromezer fős sportcsarnokban, lufifürtök a lelátón, énekszó és magával ragadó buzdítás. Ebben a sodró hangulatban mindent el lehet képzelni, csak a vereséget nem. Különösen úgy nem, hogy már az első mérkőzésen, Macedóniában háromgólos előnyt szerzett a válogatottunk. Skaliczki László szövetségi kapitány óvatos volt ennek ellenére is, és úgy tűnt, igaza lesz. Lazarovék nem akartak megtörni: vezettek is 3-2-re, és mindössze kétgólnyira voltak ekkor a továbbjutástól. Még 12-12-nél is szükség volt a közönség hangorkánjára, ami Iváncsik Gergőt hozta a legjobban tűzbe, hiszen az ő góljaival őriztük előnyünket, találataink közül minden másodikat ekkor ő jegyezte. Aztán beállt a kapuba Fazekas helyére Szente Gábor, és ezzel vége lett a "gyermeknapnak", öt magyar gól zsinórban, ebben egy olyan Gál Gyula-féle trükkös, melyet a háta mögül varázsolt be a vasgyúró beállós. A második félidő már merő népünnepély volt: Carlos Perez nyugodtan levehette a térdvédőjét, Gál jókat kortyolhatott az ásványvízből, és Nagy Laci is elmerenghetett a vasárnapi esküvőjén a kispadon, a cserék húzták a szekeret. De még hogy! Tombor-Vadkerti közös produkciója "kínaiul" végződött, a közönség pedig határtalan tetszésnyilvánítással fogadta az alakítást.
{p}
Amikor lélegzetvételnyi szünet támadt az események menetében, teszem azt, valamelyik edző időt kért, a játéktérre perdültek a fekete ruhás, akrobatikus kis manók, és pergő ritmusú táncparádéjukkal kitöltötték a "hézagokat". Ez is Békéscsaba. Sok holtidőt azért nem jegyezhettünk, mert a fiatalok - Vadkerti, Ilyés, Harsányi, Tombor, Herbert, Lendvay, Laluska - tíz fölé tornászták a különbséget, miközben főhetett a pálya szélén a szakvezetés feje, ennyi jó játékos közül ki legyen az a hét, aki legközelebb kezdőként pályára lép?
És még mindig Csaba meg a kézilabda: a mérkőzés szünetében kapták meg az érmet a második vonalban bajnokságot nyert lányok, akiket a jövőben első osztályú meccseken buzdíthatnak szurkolóik. Ha pedig már beindult a "tapsgép", Bohus Beának is szólt, aki egy sikeres pályafutás végeztével tért vissza szülővárosába.  Skaliczki Lászlótól azt kérdeztem a meccs végén: lehetett-e tervezni Iváncsik Gergő szériáját, mert az bizony nagyon jól jött a döcögő kezdés alatt. "Természetesen" - válaszolta a szakvezető. Aztán elmondta, hogy számítottak az ismertebb "nagyágyúk" szigorú őrzésére, így várható volt, hogy a világ egyik leggyorsabb szélsője őrizetlenül marad. Mivel pedig az edzéseken kirobbanó formát árult el, gyakorolták az ő megjátszását. Arra a felvetésre, hogy a második félidőben már a jövő csapatát láthattuk-e, Skaliczki mester visszakérdezett: "Miért, az elsőben nem? Szente és Perez kivételével a kezdők is huszonévesek, így bátran lehetnek valamennyien a jövő nemzetközi klasszisai." Hát akkor várjuk a svájci bizonyítványt!