Amikor egynyári a szerelem

Soha nem várja úgy a nyarat az ember, mint ifjúkorában. Mindenki átélte már azt a megnevezhetetlen izgalmat, sóvárgást és titkos vágyakozást, ami betölti a fiatal szívet. Van, aki meg is fogalmazza: biztosan történik valami, biztosan találkozom valakivel; más nem is önti szavakba a várakozást, csak készen áll. Szerelemre, kalandra, változásra, életre.
Persze a média, a film, a romantikus regény, a sláger mind errefelé terelgeti az embert. Tán nincs is amerikai film anélkül, hogy a szerelmesek kézen fogva, mezítláb ne sétálnának a parton. Netán gyertyafényes, intim vacsora egy tengerparti étterem teraszán? Van olyan őrült, aki visszautasítana a sorstól ilyen finomságot? Igény lehet még virágos réten kecsesen szökdellő leányzóra, akit kacagva követ egy jóképű férfi... Nincs olyan nő, aki ne tudná elképzelni magát ilyen helyzetben. Igaz, a kulcsszó itt a "nő", mert jelentkezzen a férfi, aki valaha is ilyen virágszedős jelenetről ábrándozott - kivéve persze, ha hollywoodi forgatókönyvíró. Ha egyáltalán gondol bármire úgy nyár elején, az legfőképpen kaland, hódítás, szex, s mindez csak bizonyos pontokon érintkezik a nő vágyával a romantikára, az érzelemre, a szép díszletekre. Készen áll hát minden nyár elején: napsütés, szabadság, csordultig telt szív. Szerencsésebbeknek még hozzá a Balaton vagy pláne a tenger, a meleg homok, a bougainvillea mézillata (bár a célnak az akácvirág ugyanígy megfelel), a bársonyos mediterrán éj... Ki tud ellenállni ennyi manipulációnak? Igaz, a szépséges díszletek között általában semmivel sem érdekesebb emberek járnak-kelnek, mint a Nagykörúton, bár egy kigyúrt mellkas, egy karcsú derék mégiscsak szembetűnőbb itt, mint a Baross utca sarkán. S mivel nincs más dolgunk - és főleg, ha nők vagyunk -, hajlamosak vagyunk a széles váll alá lángoló szívet képzelni. Pedig meglehet, hogy álmaink hercegét nem is annyira szíve, mintsem más szerve vezérli esetleges közeledésében...
{p}
Amúgy pedig egy hercegre csak egy (vagy egy-kettő) hercegnő jut, a többieknek be kell érniük a felhozatallal. A romantikus hajlamú hölgyek fülében egy virtuális fordítógép dolgozik. Ha megkérdi tőlük a férfiú: "Hé, jössz fürdeni?", az úgy jut el a tudatukig: "Leszel a feleségem?" Aztán persze vannak, akik maguk is belátják, hogy vagy egyedül ábrándoznak tovább, vagy megalkusznak. Sokan annyira görcsösen akarják a párkapcsolatot a nyaralás idejére, hogy mélyen alulválasztanak. Olyan férfival vagy olyan nővel jönnek össze, akivel otthon szóba sem állnának. Aztán jön a rossz szájíz vagy a szégyenkezés, netán nagyobb is lehet a baj... (Finom úrilányok, válogatós fiúk keresik fel nem kis számban szeptemberben az itthoni orvosi rendelőket.) És nagy néha még egy röpke csoda is megtörténik. Akikkel megesik, átélik a szerelem minden fázisát két hétbe sűrítve. Fájdalmasnak, alig elviselhetőnek tűnik a búcsú, de már abban a pillanatban tudják, hogy így volt jó, így volt kerek. Úgyszólván az eseményekkel egy időben válik gyönyörű emlékké a történet. Mert már akkor is tudják, hogy itt csak nyári szerelemről volt szó. Ami mindig kevesebb, mint a szerelem. Mert annak, ha igazi, nem kívánkozik elébe jelző.

Beach boys
Fekete a hajuk, sötéten parázslik a szemük, szőrtelenített, napolajtól csillogó a mellkasuk, fahéjszínűre sült arcukból fehéren villog a foguk, lépteik könnyedek és kihívóak, valamint bármikor lelassíthatók. Számos nyelven tudják mondani: szép vagy, szeretlek, gyere velem, viszontlátásra jövőre. Ennél többre nincs is szükségük, hiszen már így is alig győzik bekasszírozni hódításaik eredményét. Ez az eredmény néha egészen materiális, hiszen nem egy gazdag, ötvenes német vagy svéd asszony euróban is kifejezi háláját a kellemes nyaralásért. Máskor önzetlenül ajándékozzák becses személyüket egy-egy szép lánynak. Októbertől júniusig foglalkozásuk bolti eladó, főiskolás, postás vagy kalauz. Júniustól főfoglalkozásuk szerint beach boyok, vagyis strandfiúk, plázslovagok. Csak a butuska nőkre veszélyesek, de azokra nagyon.