Éremeső a Margit-szigeten

Először a szigetről: kiderült, sorsa valamennyiünk személyes ügye. Gyerekként futottunk hatvan métert az Úttörőstadionban vagy dobtunk kislabdát, ültünk soros szerelmünkkel a rózsalonc alatti padon vagy vártuk szívdobogva a hullámot a Palatinuson. Legszívesebben egy üveggömbbe zárnánk a szigetet és kitennénk az íróasztalunk sarkára. Örömömre szolgál, hogy az elmúlt évtizedek alatt egyetlen városvezetésnek sem volt sem pénze, sem bátorsága, hogy kiélje legózó hajlamát itt, a Duna közepén. Hál' isten, maradt minden úgy, ahogy eleink ránk hagyták.
Jövőre felnőtt Eb-t rendezünk a szigeten, így került némi pénz, hát dőlnek a fák, dolgoznak a markolók. Én még azt a földet is sajnálom, amit a vendégek a cipőjük talpán kivisznek a szigetről. Ez az a földdarab, amelyből még az is elvesz, aki tenni akar hozzá. Jó, hogy jöttek protestálni a természetvédők, és jelezték, az uszoda bővítése nem lehet jel arra, hogy itt is tobzódjon az építőmánia. Ha már a bíróság - a fővárosi - leintette őket, azért ezt ne könyveljük el vereségként. A kibővített Hajós Alfréd-Széchy uszoda mellől nem hiányoznak a sátrakból a szíjostorok, csavaros nyalókák, a hamis Nike pólók és a kínai sportcipők.
És akkor a verseny. Hiába, az úszás - egy magyar csoda (a vízilabdával együtt)! Ennek a korosztálynak mindig voltak nagy korszakai, amelyek azonban nagy egyéniségekhez fűződtek. Hargitay András Rotterdamban, 1971-ben hat aranyat szerzett, Egerszegi Krisztina 1988-ban Amersfoortban és 1989-ben Leedsben összesen hetet, és jól "termelt" még Szabó József, Risztov Éva, Bodrogi Viktor is. Neves - jobbára fővárosi - úszóiskolák kitűnő tanulói voltak. Hanem most! Megismertük Jakabos Zsuzsát az ANK Úszóklubból, Pécsről, Hornyák Juditot a Dunaferrből, Hudi Zsanettet a Veszprémi Egyetemi Úszóklubból, Hosszú Katinkát a Bajai Spartacus VSC-ből, Kiss Gergőt az ajkai Rája '94 Úszóklubból, Maxim Dórát a Szombathelyi VSC-ből, Pleszinger Petrát Veszprémből, Rácz Ákost Egerből.
Egyszóval abban a sportágban, melynek élvonalát néhány fővárosi kerület adta, és az egri Katona Jóska vagy Vermes Albán már igazi unikumnak számított, ma már semmi nem képzelhető el vidék nélkül. Hogy honnan termett ennyi kitűnő edző, fogalmam sincs. Jó volt ez a verseny arra, hogy őrájuk is fény essék. Ajkáról Farkas Andrásra, Bajáról Pass Ferencre, Pécsről Petrov Anatolijra, Egerből Krajnyák Györgyre, Veszprémből Esküdt Rolandra, meg a többiekre, akik hajnalban ébresztgetik tanítványaikat a víznél, és élesztgetik bennük a becsvágyat. Mert ez az a sportág, melyben a nagy dolgok hajnalban történnek.
Ha főpróba volt ez a verseny a jövő évi felnőtt Európa-bajnokság előtt, jól sikerült. A közreműködők között ott volt Kovács Ági, Darnyi Tamás, mikrofonnal a kezében Czene Attila, így, együtt a múlt, a jelen és a jövő, szétválaszthatatlanul. A lelátón szurkolt Gyurta Dani, olimpiai ezüstérmesünk, aki itt most azért nem állhatott rajtkőre, mert még fiatal a junior korosztályhoz. Reméljük, sok örömünk lesz a 2006-os úszóévben is. Hát ha még a jeles versenyt mondjuk Lágymányoson egy úszócentrum avatásával kötötték volna össze!  Kiss László szövetségi kapitány azt mondta, a csapatot úgy alakították ki, hogy három olimpiai cikluson át világszinten tarthassa a sportágat. Az elmúlt héten ezek szerint Londonig láttunk el úszóink jóvoltából.