Láthatatlan légió

Mára az egy szem Gera kivételével nincs olyan futballistánk, akit a jobbak közé taksálnának Európában. A frissen felkerült Kölnben ugyanis a sérülése után még nem teljesen fitt Tököli aligha lesz kezdőember. A nemrég a kecskésekhez szerződött Szabics egyelőre a kórházi ágyat nyomja.
- Fájt a lágyékom, a hasam, a szeméremcsontom - sorolta lapunk kérdésére panaszait a csatár. - Egyszerűen már kibírhatatlan volt az érzés, ezért döntöttünk az alaposabb kivizsgálás, majd a műtét mellett. Előbb az egyik, majd a másik lábamat operálták meg, és ha nem jön közbe semmi gubanc, akkor néhány héten belül játszhatok. Aztán, ha megint fájni kezd az alhasam, ordítok egy nagyot elkeseredésemben...
Persze a fenti kellemetlenségek miatt semmi esély arra, hogy belátható időn belül Szabics a Köln csapatába kerüljön, mire hosszabb időre is szerepet kaphat, valószínűleg a bajnokság közepén járunk már.
Testileg ugyan fitt, lelkileg viszont a padlón volt a berlini Dárdai Pál, a nemrég még a Bayern München által is csábított középpályást már egyáltalán nem marasztalják a Herthánál - ettől már nincs messze a nap, amikor határozottan küldik is...
- Nincs mit tennem, készülök a csapattal. Sokáig egyfolytában azzal foglalkoztam, hogy vajon mit ronthattam el, de mostanában már nyugodt vagyok. Mivel becsületesen teszem a dolgom, nincs lelkiismeret-furdalásom, és bízom benne, hogy előnyömre változik a helyzet. Keresett a Bielefeld, de én még kivárok - mondta Dárdai.
Szabics nyomja a betegágyat, Dárdai barátkozik a lelátóval, Tököli a legjobb helyet keresi a kispadon, Lisztes pedig nézegeti az álláshirdetéseket. Az egykori brémai kedvenc ugyanis a sérülés miatt kihagyott tavalyi szezon óta nem lehet jó formában. Nem kért abból, hogy a Werdernél várhatóan csak a második csapatba férjen, ezért elment Brémából.
Nos, így áll most a németországi légió: "fél" játékos a mainzi Bódog Tamás, aki ingázik a kezdőcsapat és a kispad között, de vélhetően idén ő játszik majd a legtöbbet a magyarok közül a Bundesligában.
Fájdalom, nem csupán a német edzők nem játszatják a magyar fiúkat, a hollandok még ennyire sem kérnek belőlünk. Fehér Csabát a PSV már tavaly lepasszolta az Újpestnek, és félő, idén sem sok szerepet kap Eindhovenben. Babos Gábort a Feyenoord kölcsönadta a Nijmegennek, Pető Tamást pedig a Breda mestere nem akarja a csapatba állítani. Spanyolországban és Olaszországban már régóta nincs magyar, Belgiumban a hajdani többtucatnyi futballista mára egyetlen főre, Hajnal Tamásra csökkent. Dániában Rabóczki Balázs, Franciaországban a tinédzser Rudolf Gergely, Portugáliában ugyebár Dragóner Attila, Skóciában Vincze Gábor a magyar kontingens képviselője.
Nem sok, ugye? Igaz, az osztrák középcsapat Admira Wacker alaposan bevásárolt a magyarokból, megszerezte Füzi Ákost és Egressy Gábort is - számunkra ez volt az átigazolási szezon legörvendetesebb híre...Hogy hol a helyünk, azt pedig tökéletesen bizonyítja az egykori kispesti és pécsi Lőrinc Antal esete, aki nemrég megfelelt a próbajátékon, így az izlandi másodosztályba szerződött.