Többet tudunk, mint hittük

- A csapat meglepődött saját magától: a tudásunk sokkal több annál, mint amennyire taksáltuk magunkat - mondta a világbajnokság legjobbjai közé beválogatott vízilabdázó hölgy.
A sikerhez azért számos apró momentum is kellett. Például az, ahogy Faragó Tamás kissé "megolvadt", közelebb került a lányokhoz. Ebben segítségére volt Petrovics Mátyás, a famulusa. Aztán jók voltak a bírók: miközben az USA elleni döntőben, 7-3-as vezetés után két "talált" góllal kezdett felzárkózni az ellenfél, nem volt könnyű elfelejteniük, hogy melyik kontinensen is vannak. Becsületükre legyen mondva, tisztességesen fújtak.
Az amerikai lányok a döntőben - Rita szerint - sokkal inkább "nők voltak", mint a magyarok. Igaz, a mieink leálltak velük brusztolni, ami merőben váratlan volt, mivel fizikálisan az ellenfél toronymagasan a mieink fölött állt. Mégis sikerült kizökkenteni őket derűs nyugalmukból, és a hosszabbításban már nem volt lehetőségük.
Hogy telik az éjszakája egy vezéregyéniségnek a verseny előtt? Meglehetősen nyugtalanul. A megérkezés után Rita az időzóna-eltérés miatt nem tudott aludni, aztán amint sűrűsödtek az események, hajnali négy és öt óra között azon "agyalt", miként kellene nyerni a következő összecsapáson. De miután vége lett, esett az adrenalinszint, és jöttek a nyugalmas, békés éjszakák... Azt mondja Rita, jó világbajnoknak lenni, remek érzés fogadni a gratulációkat, ezekből a sikerekből és kellemes élményekből kell majd felépíteni azt a katedrálist, amire Pekingben helyezik rá a tetőt.
A család... Hát ők is fürdenek a dicsőségben. Amikor a lány hazaérkezik egy éremmel, az olyan érzés, mintha ötöst hozna a kisdiák. - Dagad a mellük a szülőknek is - mondja a lányuk -, de meg is érdemlik, mert ha nem állnak mögöttem, biztos, hogy nem jutok idáig.
Mi változott a világbajnokság után? Szinte semmi. Drávucz Rita majd beül a Yarisba, és visszaautózik Firenzébe, ahol szeretnének bajnokságot nyerni. Ebben segíthet neki Stieber Mercédesz. Arról nem volt szó, hogy a pénz több lenne, talán kinéz egy prémium... Nem szórják az olasz munkaadók a pénzt, az biztos. Pedig itthon a nagymama azt kérdezte: - Aztán milliomos lettél már, kislányom? Rita jót nevetett rajta.
A beszélgetés során szó esett Kanadáról is. A mieink vízbe szálltak a hazai csapat ellen is, ám a közönség azon túl, hogy biztatta a sajátjait, egyetlen füttyszóval nem illette lányainkat. Amikor győztek, a házigazdák megdicsérték őket, és további sok sikert kívántak. Az USA elleni meccs alatt a magyaroknak drukkoltak sokan a lelátón, de kijutott az együttérzésből lányainknak a szállodában és a városnézés során is. Az elődöntő, döntő alatt a kint élő magyarok teremtettek szinte hazai hangulatot. Egyszóval soha rosszabb "lelátót" nem kíván magának idegenben a válogatottunk.
Mi pedig, magyar szurkolók, soha rosszabb csapatot nem kívánunk, mint ez a bájos lánykoszorú, amelyik a vízilabda-válogatottunk!