Duett a teniszről

E hét végén Szolnokon, a Raiffeisen Grand Prix zárónapján az egykori sikerek felidézéseképpen Király-kupabeli győztes partnerével, Szőke Péterrel tartott bemutatót Taróczy. Mi tagadás, kikaptak Noszálytól és Kövestől, de azért senki ne gondolja, hogy "nősök és nőtlenek sörmeccse" lett volna az összecsapás, sportértékét nem valami sok honi páros tudná ugyanígy hozni - ha egyáltalán tudná... Egy jóleső fújtatás után beszélgettünk az egykori legendás kettőssel. Taróczy Balázs szövetségi kapitánya is volt a magyar válogatottnak. Tisztéről három évvel ezelőtt lemondott, de azért a teniszsport ma sem hagyja hidegen.
Húsz év után a kérdésemnek nem lehet bántó éle, felteszem hát: Szőke Péterrel nem lehetett volna Wimbledont nyerni? Mindketten jót mosolyognak, a válasz "taróczysan" őszinte. Hogy miért nem, annak életkorbeli magyarázata is van. Amikor Balázs a csúcs felé közeledett, Szőke Péter már túljutott pályája delelőjén. Talán ha korban közelebb lettek volna egymáshoz.
A másik ok az volt, hogy a magyarok úgy léptek a tenisz szentélyébe, hogy úgysem tudunk ott nyerni... Péter játéka például ideális lett volna füvön, hiszen jól is szervált, de ha egyszer a fejében ott volt, hogy nem tud nyerni... Günthardtnak ilyen kisebbségi komplexusai nem voltak. Megérte győzni, fejenként 24 ezer fontot kaptak a sikerért, ennek értéke húsz évvel ezelőtt tízmillió forint volt. A pénzdíjak azóta meghússzorozódtak...
Hát akkor nekünk ebből miért nem jut több? Ahol Bardócky Kornél van, ott valóban nincs pénz, ahol viszont Mandula Petra állt a világranglistán, már volt szépen, egy első fordulós győzelemmel akár tízezer dollárt is lehetett nyerni - állítja Taróczy Balázs, aki, hiába a nagy lehetőségek, sem a versenyzőkben, sem a szakemberekben nem látja a törekvést a csúcs felé. Szövetségi kapitányként bátran mondott bíráló véleményt a játékosairól. Ma azt tapasztalja, hogy a korábbiak még mindig jobbak voltak, mint amilyenek utánuk jönnek.
{p}
Magyarországon a rendszerváltás óta nincs gazdája a tenisznek. Régen volt versenyrendszer, utaztatás, egyesületi élet - ma már az edzésekről sem gondoskodik senki. Sok gyerek népesíti be a pályákat, az igaz, de hát ők vagy kezdők, vagy hobbiteniszezők. Akik nemzetközi porondra kívánkoznak, napi öt-hat órát kellene hogy gyakoroljanak a legjobb mesterekkel. Ezt biztosítaná a szövetség - ha lenne rá lehetősége. A sportág irányítója ma az elnökség, amely jól menő vállalkozókból áll, és a döntések hátterében a saját érdekeltségük húzódik meg.
Szőke Péter ezúttal is jó partner, Balázs minden szavára helyeslően bólogat. Ő huszonkét év óta dolgozik Németországban, a teniszsportban és a klubban végzett munkát tartja a legfontosabbnak. A szülő ugyanis a klub iskolájába viszi a gyerekét, aztán, ha elégedett az edzők szakmai munkájával, ott is hagyja. Ha nem, elviszi másik klubba. A tizenkét éves apróságokra már figyel a szövetség, egy regionális központban nyújt némi támogatást a továbblépésükhöz. Ennél valamivel idősebb ígéretes fiatalok már bekerülhetnek a szövetségi válogatottba, s akár a Davis Kupa-csapatba is bejuthatnak. Megnyílik előttük a nagyvilág, mindennap tréningezhetnek, a menedzselés is központi.
A csúcs a Davis Kupa A csapata, ahol most Tommy Haas ütögeti a labdát (korábban Becker vagy Stich tehetsége teljesedett ki itt). A nyolcéves gyerek, ha zseni, már "képben van", és támogatják mindaddig, míg ki nem jut a nemzetközi küzdőtérre. Ezt a rendszer ma Magyarországon egyedül Taróczy Balázs képes átlátni és működtetni. Hírnevéről csak akkor nyerhet hű képet valaki, ha kilép az országhatáron. A Wimbledoni Klub örökös tagja, kapcsolatai behálózzák az egész világot. Azt állítja Szőke Péter, egyetlen telefonhívásra repült haza bemutatót játszani, amikor Balázs hívta. Hogy itthon miért nem kell a szakértelme, az egykori partnere számára örök rejtély. A magyarok a saját butaságukon buknak el. "Ha nem tudok segíteni, legalább ártsak..." ez jellemzi a mai teniszsportot idehaza.
Szőke Péter egyébként Észak-Westfaliában, egy hatvanezres városban iskolát vezet, a klub igazgatója a fia, az oktatás három pályán zajlik, állandóan, 120-130 tanulóval. A klubnak ötszáz tagja van, a tagsági díjakból és a hirdetésekből tartják fenn magukat. Van 12 szabadtéri és négy fedett pályájuk. Ilyen klubból a Szolnok nagyságú városban van még nyolc. Hogy miről beszél néha a tanítványainak Szőke Péter Düsseldorf közelében? Arról például, hogy Jimmy Connorstól a döntő szettben 7:5-re kapott csak ki, de megverte Kodest, párosban pedig Taróczyval legyőzték a világbajnok Panetta-Bertolucci kettőst. És talán azt is elmondja, mitől nincs teniszsport abban az országban, melyet természetesen máig hazájának tart.