Jegyüzért vegyenek!

A szakadó esőben játszott, 4-1-re végződött Roma-Parma bajnokin harmincezer néző volt jelen, ami még fél házra sem elegendő. Holott a Romának is van 25 ezer bérletese. Ez a szám ugyan eltörpül a Milan 50 és az Inter 43 ezres törzsközönsége mellett, de magyar ésszel akkor is felfoghatatlan szám. Miként magyar ésszel az is felfoghatatlan, hogy a mérkőzés napján miért kötelező zárva tartani a stadion pénztárait, főleg, ha van még úgy ötvenezer eladó belépő. Ám az olasz belügyminiszter még májusban úgy rendelkezett, hogy a Roma - és csak a Roma - hazai meccsein a kasszák nem nyithatnak ki. Vélhetően a futballhuliganizmust és a jegyüzérkedést akarta megszüntetni ezzel a határozattal. A jelek szerint mindkettőt sikerült.
A Roma-Parma meccsen egyetlen pofon sem csattant el, és egyetlen jegyüzért sem láttunk. Előbbinek örültünk, utóbbinak nem.
Mert ugyebár azt aligha kell részletezni, milyen érzés, amikor az igen kényelmetlen kocsikázás végén az ember végre kinyújtóztatja tagjait az Olimpicónál, mosolyogva előveszi pénztárcáját, hogy akkor most végre igazi focira fizethet be, és a bejáratnál közlik vele, pardon, ma nincs jegyárusítás. A mosoly lehervad ábrázatáról, de nagy gond elvileg nincs, hiszen korábbi tapasztalatból okulva elég húsz méterrel odébbsétálva előkapni egy bankót, és máris tömegével jönnek a jegyeiktől megszabadulni vágyók. Hát most nem jöttek. Hiába lobogtattuk a pénzt (egy középkategóriás jegy 45 euró, bő 11 ezer forint), senki sem tudott segíteni, és amikor már, egyre idegesebben, a jegyszedők megvesztegetésével próbálkoztunk, ott teremtek a rendőrök, akik a repkedő kötőszavakat hallva, bár nem értve, választás elé állítottak: vagy a helyi buszjárat, vagy a rabomobil. A busz kényelmesebbnek tűnt.
Úgyhogy aki legközelebb Totti, Cassano vagy Taddei játékára kíváncsi, az legyen óvatosabb, és érjen egy nappal a meccs előtt Rómába - vagy vigyen magával jegyüzért...
{p}
Az olaszok futballfanatizmusa persze a szigorodó rendeletek ellenére is a régi. Egy fordulóban általában jó háromszázezer szurkoló megy ki a stadionokba, és kétharmaduk bérletes. Az újságok minden mérkőzésről megírják az anyagiakat, ennek alapján például a Parma-Juventus félmillió, az Inter-Fiorentina egymillió eurót hoz. Vagyis egyetlen meccsen 125, illetve 250 millió forint a bevétel, amelynek ugyan a harmada elmegy a rendezésre, de még mindig busás a nyereség. És egy szezonban van 18 további hazai találkozó... Érdekes, de egyedül a bajnok és elvileg legnépszerűbb Juventus nincs bővében a nézőknek, ott a húszezres átlag már kimagasló. Egész Torinó utálja a Juvét, a helyiek inkább a B ligában érdekelt Torónak szurkolnak, ám az ország jelentős része a bianconerókért bolondul, így a Juventust idegenbe többen kísérik, mint amennyien a hazai bajnokikon összegyűlnek...
Szerencsére Milánóban azért jobb a helyzet: az Inter-Fiorentina meccsre 57 ezren mentek ki, és legnagyobb meglepetésünkre bennünket is beengedtek. Igaz, jó másfél órás veszekedés után, hiszen itt a meccs napján ugyan van jegyárusítás, de mindenkitől személyi igazolványt vagy útlevelet kérnek. A mi papírjaink pedig természetesen a hotelben maradtak... A San Siro Európa egyik legszebb és leghangulatosabb stadionja. Bár ötezer firenzei drukker érkezett, akik nagyon utálják az Inter fanatikusait, csupán néhány rendőrt láttunk, a biztonsági szolgálat emberei pedig az itthon megszokott "széle-hossza egy" figurák helyett egyetemisták és nyugdíjasok voltak. Igaz, éppen a lilák tábora mellé került tizenöt fekete bőrű biztonsági, akik vélhetően más napokon Milánó zugaiban árulnak táskát meg órát, ám a firenzeiektől távol állt a rasszizmus, egyetlen rossz szót nem szóltak nekik. (El lehet ezt képzelni egy itthoni táborral...) Persze ott azért hajmeresztő a futballhuliganizmus: nemrég az Inter szurkolói az alsóbb szinten tanyázó Atalanta-drukkerekre pottyantottak egy felgyújtott kismotort...
Mi is hasonlóképpen fejbe kólintva éreztük magunkat, amikor megnéztük az Inter bemelegítését. Itthon a népszerű cicázást legjobb esetben is négyen játsszák kettő ellen, ott pedig hétszer hét méteres területen öten cicáztak kétérintővel öttel szemben. Hihetetlen iram, elképesztő megmozdulások, semmi pihenés: na igen, ezért a produkcióért sokaknak megéri kifizetni akár a legdrágább, háromszáz eurós (75 ezer forintos) jegyet is...
A meccset amúgy 1-0-ra az Inter nyerte. Olasz szemmel bűnrossz mérkőzés lehetett. Mi, akik csak elvétve láthatunk igazi focit, azért élveztük.