Kis magyar hűségeskük

Aha. Nem kell hozzá majd három hónap, és egy új, ma még nem annyira ismert Kisteleki nagy szorgalommal fúrni kezdi az új Bozókyt, az új Matthäust, na meg a régi Kistelekit, ahogy az nálunk néhány évtizede már dívik, és csak akkor gyújthatunk örömtüzeket, ha a válogatottunk felkészülési mérkőzésen, idegenben legyőzi a havannai állatkert pingvinjeit. Mert a magyar labdarúgás már csak ilyen, még véletlenül sem a futballról szól - ám az utóbbi hetek már minden képzeletet felülmúltak a tekintetben, hogy egy sportág mennyi szennyet is bír el. Csak kapkodtuk a fejünket, amikor beszámíthatónak és felelősnek vélt emberek az egyik pillanatban még ide, a másikban már oda húztak pillanatnyi érdekeik szerint. Ennyi árulás láttán tán még a köpönyegforgatásban járatos, Pál utcai Geréb sporttárs is elszégyellné magát. Na igen, a pozícióba kerülés lehetősége könnyen megváltoztathatja az emberek véleményét. Bozóky legnagyobb ellenfelei közül az egyik egy felkínált kommunikációs igazgatói tisztség miatt állt át, a másik a válogatott leendő sajtószóvivőjeként vette pártfogásába az addig minduntalan bírált Lothar Matthäust. Még szebb volt persze a másik fél: az amatőrök ugyanis az egyik nap még Bozókyt választották királlyá, aztán egyet aludván máris Kisteleki mellett tettek hűségesküt - ki-ki döntse el: csupán lelkiismeretükre hallgatva, avagy igen jól csengő érvek miatt...
Mi meg csak hitetlenkedünk, hogy te jó ég, még ebben a lesajnált és menázsiban a közhiedelem szerint a templom egerével vetélkedő magyar futballban is mennyi, de mennyi pénz van. A kapitány egy év alatt 250 milliót keresett (de ne szidjuk: még az elmaradt 13. havi fizuja miatt sem nyűgösködött...), a válogatott menedzsere a következő három évre is biztosította magának a szerződésekből csurranó aprót (alig harmincszázaléknyit), továbbá a híresztelések szerint minden élvonalbeli klubnak ötvenmilliót ígért, amennyiben minden marad a régiben. Számoljunk csak: az éppen nyolcszázmillió forint. Állítólag lett volna néhány cég, amely nyolcszázmillió forint értékben fektetett volna be a magyar labdarúgásba, ha a Lothar Matthäus, Pellady Péter kettős kap egy újabb esélyt. Milyen kár, hogy ez a gáláns ajánlat már csak késve, a német kapitány és segítője megbuktatása után bukkant fel... Efféle mézesmadzagban amúgy sem volt hiány: a vészterhes napokban egyre-másra érkeztek a hírek, miszerint a Bayern München Magyarországra jönne játszani, ha Lothar Matthäus még itt dolgozik, továbbá az angolok éppen a magyar válogatottal és kizárólag annak német kapitányával avatnák fel az új Wembleyt. Érdekes, az utóbbi, gyanúnk szerint nem éppen diplomatikus kitételről még az angol szövetségben sem tudtak, a Bayern pedig jött már két éve, Matthäus nélkül is.
Ily gyönyörű ígéretek ellenére sem volt sok esélye az MLSZ-elnökének és pártfogoltjainak, hiszen az elmúlt év utolsó napjaiban sokat idézett könyvvizsgálati jelentés végképp betett nekik. A szakemberek azt mondják, egy könyvvizsgálatot is sokféleképpen lehet értelmezni, úgyhogy ne higgyünk az első jelentésnek. Én nem hiszek, mi több, nem hiszek majd az ellenjelentésnek sem, amelyet az MLSZ főkönyvelője készít (érdekes, a szabályok szerint őt is függetlenként kell elfogadni...), sőt könyvelő sem vagyok, mégis, ahogy végigolvastam azt a húsz oldalt, és átnéztem a csatolt szerződéseket, igen sűrűn kaptam a tévé távirányítójához, hogy lenyeljem. A számlák hiányoznak, a pénzösszegek a magyar adótörvények alól kibújva jutnak el a címzetthez, a megállapodások meg annyira előnyösek, mint a trianoni békeszerződés. Még jó, hogy a szövetség elnöke éppenséggel jogász...
Nem csoda, hogy ilyen helyzetben borult minden. A profi klubok tulajdonosai olyannyira utálták már Matthäust, hogy felvetették, többé el sem engedik játékosaikat a válogatottba, amíg a német a kapitány - a debreceniek már főnöki tiltásra nem utazhattak el az amerikai túrára. Szóba került, hogy a Puhl Sándor iránt érzett ellenszenv miatt külföldi bírókat hozatnak az összes NB I-es meccsre, továbbá non plus ultraként valaki kitalálta, érdemes lenne kiválni az MLSZ-ből, és egy külön szervezetet alapítva saját bajnokságot kellene rendezni. Ezt hallva leszögezhetjük: azért a profik között is vannak különösen értelmes emberek...
Szürkeállománytól függetlenül azért szurkoljunk a 2012-es közös horvát-magyar Eb-rendezésért. Ha nekünk ítélik a tornát, a magyar futball kap 360 milliárd forintot. Legalább lesz mit ellopni.