Üres kosár?

Ha az elmúlt évtized eredménysorát nézzük, biztos, hogy a pécsi kosarashölgyeket egyetlen más labdajátékban sem sikerült túlszárnyalni. Hogy májusban Baranyába kerül a bajnoki arany, az immár évek óta ugyanolyan biztosnak látszik, mint a reggeli fogmosás. Tekintve, hogy éppen a minap verte agyon a PVSK az alapszakasz első helyéről döntő találkozón a legnagyobb riválisnak tartott Sopront (amellyel egyébként ezen a hét végén nagy valószínűséggel a kupadöntőben is összecsap), vélhetően idén sem szakad meg a pécsi sorozat.
Igaz, egy tekintetben már megszakadt. A PVSK három részvétel után idén nem került be a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe, ráadásul éppen egy hazai meccset bukott el, amire két éve nem volt példa. De ha bejutott volna, akkor is az lenne a következtetés: valami baj most igenis van Pécsett. És mi más lenne minden probléma okozója, mint a pénz, illetve annak hiánya.
Ami legalábbis meglepő. Megnéztük, mely cégek támogatják a csapatot, és a pécsi leányzók meze éppen úgy fest, mint egy hirdetőtábla. Elöl szép nagyban a Szalon sör, fölötte és a nadrágon a névadó Mizo, szívtájékon az OTP, vele átellenben a MOL, hátul az e-on és fenéktájékon a UPC. Ha valakinek hiányérzete van, nyugodtan számolja még a reklámozók közé az Elcoteq-et, a Renault-t és természetesen Pécs város önkormányzatát. Világcégek, hazai multik, továbbá egy, a csapatért mindig mindenre kész város: pénz még sincs.
Félni lehet attól, hogy elmegy Rátgéber László.
Rátgéber László ugyanis egyet jelent a pécsi kosarassikerekkel. Amióta a csapathoz szerződött, egy szürke hazai alakulatból Európa-szerte rettegett együttessé nőtte ki magát a PVSK. Hiszen Rátgéber nem egyszerűen edző, hanem immár fogalom: a szponzorok egy része kimondva-kimondatlanul miatta támogatja a klubot, a szurkolótábor nagy része talán már nem is emlékszik arra, ki volt előtte a csapat mestere, a játékosok pedig minden önfejűsége dacára szeretik - és ami sokkal fontosabb: tisztelik - trénerüket. Egyöntetű a vélemény: a PVSK olyan lenne Rátgéber nélkül, mint a lagzi menyasszony nélkül.
Pedig Rátgéber Lászlónak most alaposan feladták a leckét. Tavaly is vitték volna már más klubok, nem kétséges, a nyáron megint millió ajánlata lesz, amelyek anyagilag értelemszerűen egészen más dimenziót képviselnek majd. Persze az edzőt a hazai körülményekhez képest Pécsett is tisztességesen megfizetik, általában leigazolják azokat a játékosokat, akiket csapatában szeretne látni, ám az igazán kiugró eredmény még várat magára. A Messinában megszerzett Final Four-bronzérem még bravúr volt, a Pécsett kivívott harmadik hely csalódás, a tavalyi, szamarai negyedik hely már kisebbfajta kudarc, a Zalgiris Vilnius elleni márciusi kiesés pedig összeomlás. Márpedig Rátgéber László Európa tetejére szeretne kerülni, és előbb-utóbb belátja, hogy a mostani pécsi körülmények ehhez kevésbé adottak, mint, mondjuk, három-négy esztendeje. És akkor mindenféle hűség dacára Rátgéber fogja magát, és elszerződik Franciaországba vagy Spanyolországba.
Úgyhogy ez az év vízválasztó lesz a pécsi kosárlabda szempontjából: nem elég megnyerni a bajnoki aranyat (ez kötelező, különben nincs miről beszélni), utána a vezetőknek meg kell győzniük Rátgébert, hogy adjon még egy évet ennek a csapatnak. Ha ad, jövőre lehet ismét a Final Four felé menetelni - ha nem ad, akkor az elmúlt tíz év sikerei dacára Pécsett mindent a nulláról kell kezdeni.