Tanulnak a múlt hibáiból

- Egyelőre semmi gondról nem tudok beszámolni - mondta Détári Lajos. - Ha pedig nincs baj, fölösleges felemelnem a hangom. Persze arról szó nincs, hogy az új pozíció miatt én csupán bólogatnék mindenre, ha valami nem tetszik, a továbbiakban is kőkeményen elmondom a véleményem.
- Már bocsánat, de a magyar labdarúgást ismerve egy hónap alatt csak történt valami negatívum...
- Valóban: kimaradt több helyzet, elfáradt egy-két játékos, és volt néhány bírói hiba. De most nincsenek ügyek, leszámítva a hitelek visszafizetését, amelyhez viszont aligha tudok hozzászólni, hiszen az nem a szakmához tartozik. Ugyanakkor pozitívum, hogy Bozsik Petivel már elég sok csapatnál jártunk, és mindenhol szívesen fogadtak.
- Már az is örömteli, hogy a válogatott kapitányát és segítőjét szívesen látják a klubvezetők?
- Hát, az elmúlt időszakhoz képest mindenképpen...
- Gondolom, a látogatást a meccsekkel kötik össze. Hány találkozót látott az elmúlt hetek alatt?
- Én korábban is jártam a mérkőzésekre, úgyhogy ebben nincs nagy változás. Minden fordulóból kettőt élőben megnézek, és ezekhez jön a tévéközvetítés.
- Őszintén: ennyi NB I-es meccs láttán nem ment el még a kedve a futballtól?
- Sosem úgy nézek egy találkozót, hogy a hibákat akarom észrevenni, hanem inkább az előnyöket. És bár volt egy-két gyenge mérkőzés, összességében nem vagyok elégedetlen, lesz kiből válogatni.
- Kiből válogat?
- A neveket egyelőre hagyjuk, Bozsik Péter hamarosan keretet hirdet az angolok elleni meccs okán.
- Akkor azt kérdezem: kivel válogat?
- Nagyon neves stáb állt fel, egyeztetjük a programot a kapitányon kívül Kisteleki Istvánnal, Nyilasi Tiborral, Dunai Antallal, Mészöly Kálmánnal és Bicskei Bertalannal.
- Többségük rutinos edző, Bozsik Péter és Détári Lajos viszont nem. Nem fél attól, hogy akár az edző kollégái, akár a játékosok fúrják majd?
- Nem. A focistákkal mindig jó volt a viszonyom, ez most sem változik, a szakemberekhez pedig közeledni akarok. Hangsúlyozom: nem várom el tőlük, hogy ők lépjenek, Petivel mi megyünk hozzájuk. Maradjunk annyiban: tanultunk a korábbi kapitány hibáiból...
- Jó, hogy említi Matthäust: mit tesznek majd másképpen, mint a végül kiutált német tréner?
- Nem tudom, hogy ő miként dolgozott, de akár tőle is igyekszünk ellesni jó dolgokat.
- Vagyis kikérik a véleményét?
- Ezt nem mondtam... De az biztos, hogy a jelenlegi helyzet könnyebb, mint a tavalyi, most megint látok biztató jeleket az összefogásra.
- Mígnem kikapunk három-nullára Angliában, és viszlát, összefogás... Vereség esetén netán önök is nekimennek majd a bírónak, a kapufának, a játékosoknak, az MLSZ-elnöknek vagy a rútul csaló alapvonalnak?
- A játékosok tabuk. Ha hibáznak, a sajtó úgyis alaposan szétszedi majd őket, de nekünk talán nem kellene. Vagy ha le is szúrjuk, nem a nyilvánosság előtt. Az csak rombolja a morált.
- Viszont nem a futballisták, hanem a szurkolók lelkébe taposott bele az a hír, hogy az új stáb havi 15 milliót keres. Matthäus jövedelme évi háromszázezer euró volt, ami havonta mondjuk hat és fél millió forint. Azt is sokalltuk, önök viszont a dupláját keresik.
- Ez nem igaz. Kitől hallotta a 15 milliót?
- Egy viszonylag szavahihetőnek tartott személytől: Kisteleki MLSZ-elnöktől.
- Gyanítom, hogy félreértés ez a hatalmas összeg. Bár nem tudom, a többiek mennyit keresnek. Az én fizetésemnek a többszörösét kellene kapják, hogy kijöjjön a 15 millió...
- Jól értem, hogy keveset kap?
- Tisztességesen megfizetnek, nem mondhatom, hogy a magyar válogatott edzőjeként rosszul keresek, de fölösleges milliókra gondolni. Aláírtuk a szerződést, ezzel jeleztük, hogy elégedettek vagyunk azzal, amit kapunk.
- És mi is elégedettek leszünk azzal, amit kapunk? Mit ígérnek nekünk? Európa-bajnoki döntőt, Antigua és Barbuda újabb leigázását, egy második Aranycsapatot?
- Egy olyan válogatottat, amelyik tudja, mit akar. Az a cél, hogy az újságírók ne írják le dicséretként, mennyire küzdött és hajtott ez a csapat, hiszen ez alapelvárás, ami említésre sem érdemes.
- És ez mire elég? Negyedik hely az Eb-selejtező csoportban?
- Talán a harmadik... Reálisan nézve sajnos nem juthatunk tovább, de úgy akarjuk letudni ezt a sorozatot, hogy utána ne maradjon bennünk semmi hiányérzet. Ígérgetések tehát nem lesznek - de a pályán akkor is kötelező meghalni.