Ő a mi csillagunk

Büszke is lehet mindenki az "év hangjára", hiszen a húszesztendős szülésznővér tizenegy héten át úgy jutott tovább, hogy egyszer sem kellett dalpárbajoznia, és a zsűrinek sem kellett őt megmentenie. És ami még ennél is fontosabb: mindvégig kristálytisztán énekelt, számtalanszor sikerült könnyeket csalogatnia hallgatói szemébe. A sportarénában megrendezett végső döntőn tizenkétezres közönség előtt mutatta meg tehetségét. Időnként riadtan nézett körül, ami rendjén is van, hiszen ilyen hatalmas színpadon még soha nem állt, és nem találkozott ennyi ember figyelmével és szeretetével.
A TV2 három éven keresztül rendezte meg a Megasztár énekversenyt. Kétségtelen, hogy a felfedezett csillagok felkavarták a magyar könnyűzene állóvizét, pezsgést hoztak a szürke hétköznapokba, tizenöt-húszan már nagylemezzel is büszkélkedhetnek. Komoly munka, komoly teljesítmény áll a műsor létrehozói és a sztárjelöltek mögött. A legbölcsebb zsűritag, Presser Gábor értékelő szavaiból kitűnt, egyelőre nem lesz folytatás, és ezt a kereskedelmi csatorna vezetői is megerősítették. A csúcson kell abbahagyni. Rúzsa Magdi viszont most kezdi el. Budapesten marad, egyelőre albérletbe költözik, lemezt készít, és sokat gondol majd falujára. Énekelni szeretne - élete végéig. És megmaradni olyan egyszerű, álmodozó kislánynak, mint amilyen most. Kiválasztott lett, csillagként ragyog. Ragyogjon sokáig!

Mindenki kislánya vagyok
- Hétről hétre sok szépet és jót mondott önről a zsűri, szinte az egekig magasztalta. Hogyan dolgozta fel?
- Erre nehéz válaszolnom... Nagyon különös érzés, amikor az embert egyszer csak elkezdik dicsérni. Nem azt mondják, hogy "jaj, de szép voltál, jaj, de jó voltál", hanem olyan véleményeket kap, melyek elgondolkodtatóak. Sokszor megfordult a fejemben, hogy egyáltalán megérdemlem-e én ezeket a szavakat. De nem vonom kétségbe a zsűritagok értékelését, örülök neki, hogy sikerült az érzéseikre hatnom.
- Gondolt-e ilyen osztatlan és hatalmas sikerre, amikor a vajdasági Kishegyesről elindult Budapestre, a meghallgatásra?
- Nem volt nekem akkora önbizalmam! Persze álmodozik az ember... Én tényleg azért jöttem ide, hogy megmutassam a képességeimet. Azzal váltam el az anyukámtól, hogy abból sem csinálok problémát, ha nem sikerül, nyugodtan mondhatják, hogy menjek szépen vissza a falumba, csak hallgassanak meg.
- Saját lelkiismeretének megnyugtatása végett jelentkezett?
- Ez is benne volt, igen. Már az elődöntők során szóba hozták, hogy ne keseredjek el, ha nem kerülök be a döntős csapatba, mert nagyon erős a mezőny. Nem is éltem bele magam, úgy voltam vele, ha nem jutok tovább, az a sors akarata. Ettől megnyugodtam, egyáltalán nem izgultam.
- Most megasztár lett.
- Tiltakozom ellene. A sztárság nagyon távol áll tőlem. Énekelni akarok; úgy, ahogy tudok, és azt, amit én szeretek.
- Kívánom, hogy sose csábuljon el! Most először is meg kell tanulnia például azt, hogyan nyilatkozzon az újságoknak, milyen öltözékben menjen ki az utcára. Alaposan megváltozott az élete.
- Túl sok minden nem változott. Többen felismernek az utcán, megállítanak, átölelnek, megszeretgetnek. Én ugyanúgy elbeszélgetek mindenkivel, mint eddig, nem hordom fenn az orrom azért, mert láttak a televízióban. Azt az eddigi tapasztalataim alapján már tudom, hogy az újságírókkal megfontoltabbnak kell lennem, mert nem mindenki jóindulatú.
- Volt rá példa, hogy csalódott valakiben?
- Volt. De igyekszem elfelejteni, és adok neki egy újabb lehetőséget.
- Hol a határ? Mennyit árul el a titkaiból?
- Én nagyon őszinte vagyok. Még gyereknek érzem magam, nem mindig tudom eldönteni, mi lenne a jó, de szerencsére fogják a kezem, és bármikor kikérhetem a mellettem állók tanácsait. Nem akarok senkit sem megbántani, viszont jogom van eldönteni, hogy milyen mélységig tárulkozom ki a sajtónak.
- Hogyan tervezi az életét Megasztár-győztesként?
- Szeretnék sokat énekelni és minél több helyen fellépni. Egy ideig biztosan Budapesten maradok, megkedveltem a várost. Azt még nem döntöttem el, hogy végleg ide költözöm-e vagy ingázom a két ország között. Így is van egy csomó adminisztrációs teendőm, például a tartózkodási engedéllyel kapcsolatban. Sajnos Kishegyesről nem tudnék maradéktalanul megfelelni az elvárásoknak, hiszen, mint annyi minden más, a popszakma is Budapest-központú, de azért sokat fogok hazajárni. Ahol a szívem van, ott vagyok otthon.
- Milyen érzésekkel látogat haza? Hogyan fogadják önt?
- A verseny során egyszer jutottam haza. Nagyon büszkék rám a kishegyesiek. Mindenki kislánya vagyok. Nekem is sokat jelent a szülőfalum, picinyke település, de az enyém. Gondolatban most is járom az utcákat, ahol naponta végigmentem. Ahogyan Radnóti, én is "tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton". Amikor otthon vagyok, magamba szívom az illatokat, hogy áthozhassam az országhatáron. Máshová sodort az életem, otthonomtól távol egészen új utakon indulok el. Elárulom önnek: mindig is volt bennem elvágyódás.
- Elvágyódás?
- Igen. Világot látni, más tájakat megismerni.
- És kölcsönös az elvágyódás? Előfordul, hogy Budapestről Kishegyesre vágyik, Kishegyesről meg Budapestre?
- Gyengébb pillanataimban rohannék haza; egyébként nincs honvágyam.
- Nem fél attól, hogy megváltoztatja a siker?
- Nem akarok megváltozni. Ha kell, küzdeni fogok azért, hogy megmaradhassak olyannak, amilyen most vagyok. A tehetség az égiek adománya, örülök, hogy én is kaptam. És a közönségnek is sokat köszönhetek. Ezeket meg kell becsülnöm, tehát nincs miért másnak mutatkoznom.
- Mondták ezt már mások is...
- Nekem határozott elképzeléseim vannak. Úgy érzem, hogy a zenei ízlésem, pontosabban a zenei stílusom is kialakult. Amit képviselek, az minden tekintetben vállalható, és a közönségnek sincs ellenére. Ha a szakmában mást akarnának belőlem faragni, azt nem engedném. Ellenkező estben elveszíteném a hitelemet. Képtelen lennék olyat énekelni, ami nem a szívemből szól.
- Hiszen éppen azzal vett le a lábáról mindenkit, hogy szívből énekel!
- A zene érzéseket közvetít, sőt, meggyőződésem, hogy gyógyít is. Boldogsággal tölt el, hogy heteken keresztül adhattam az embereknek valamit, és vissza is sokat kaptam tőlük.
- Ha holnap felkérnék élete első lemezének elkészítésére, bátran vállalná?
- Igen. Tudom, mit szeretnék, és segítenének nekem. Saját dalaim is vannak már.
- Hogyan képzeli el az életét öt év múlva?
- Remélem, addigra minden kialakul körülöttem. Egyszerű otthonra vágyom, ahol lehajthatom a fejem. Mindig kerüljön meleg étel is az asztalomra. És természetesen a zene, az éneklés határozza meg az életemet.