Norvégok a kapuk előtt

Amikor Aranycsapatunk volt, klubjainktól is reszkettek az ellenfelek: az MTK, a Honvéd, a Fradi, a Dózsa, a Vasas megsüvegelése kötelező volt mind az öt kontinensen. Egy reggel bemondta a rádió, hogy Farkas Jancsiék Dél-Amerikában 9-2-re verték a Colo Colót. Emlékszem, milyen lázasan keresgéltünk a futballalmanachban... Először a válogatott értékelődött le a nemzetközi börzén, majd szép lassan a klubok is eljelentéktelenedtek. Szövetségi kapitányok jöttek-mentek, s egyszer csak érkezni kezdtek a külföldi játékosok is. Közöttük néhány olyan spíler, akire máig jó szívvel emlékezünk. Kuntics vagy Miriuta biztos, hogy erősítés volt a Fradi számára. A vérátömlesztés hozott néhány klubsikert, ezek közül a legjelentősebb a Fradi 1995-ös BL-szereplése volt. A válogatott ezenközben kiesett mindenhonnan, ahonnan csak kieshetett. Mára pedig elfogyott az egyesületek pénze, olyan "vendégművészeket" szerződtetnek a határon túlról, akik egy nagyobb szelet zöldpaprikás zsíros kenyérért is hozzánk igazolnak. Miközben a legjobb játékosaink külföldre szerződnek, mi nem tudunk bevásárolni a nemzetközi játékosbörzén, így érthető, hogy a kupákban törvényszerűen elbukunk. Ha kell, a Grasshoppers ellen, ha kell, a Vaduz ellen, ha kell, egy macedón népiegyüttes ellen, aki, miután kiütötte a Debrecent, a következő körben már gólt sem tudott rúgni...
Habár a válogatottunk - el ne kiabáljuk - mintha profitálna abból, hogy sztárjaink külföldön csiszolódnak. Gera Zoli, Juhász Roland, Dárdai Pál, Huszti Szabolcs produkált már Bozsik Péter keze alatt maradandó dolgokat a felkészülési mérkőzéseken. Természetesen mindez semmit sem ér, ha az igazi megmérettetésen, a norvégok elleni Európa-bajnoki selejtezőn nem hozzák a várt három pontot. Számukra szeptember másodika lesz az iskolakezdés, amikor a Szusza Ferenc stadionban "becsengetnek". A norvégok Paraguay és Brazília ellen tették próbára a tudásukat, és a két döntetlen bizony nem rossz. Igazi viking harcosok érkeznek ám Skandináviából: a védők két méterhez közelítenek, de a csatárok sem fognak elveszni a mi védőink gyűrűjében. John Carew óriásfenyőt idéz csatár létére, és ott van Solksjaer meg Martin Andresen, egyszóval fel lesz adva a lecke elöl és hátul egyaránt.
Azért halálra válni nem kell, a futballt szerencsére nem kosárra játsszák, így a langaléta gladiátorok elől is el lehet dugni a játékszert, márpedig ebben Gera meg Huszti nagymester. Grazban mindenesetre sikerült, és Manchesterben sem kellett szégyenkezniük a produkció miatt.