Tovább nem süllyedhetünk

A fenti sirámok számszakilag így írhatók le: Málta-Magyarország 2-1. Kikaptunk Európa-bajnoki selejtezőn attól a válogatottól, amely hasonló kvalifikációs tornán utoljára 1984-ben tudott győzni, Izland ellen, ugyanilyen arányban. De azért az a meccs más volt, ugyanis az izlandiak végig egyenrangú ellenfelek voltak - mi viszont egy szót nem szólhattunk volna, ha négy vagy öt góllal tömik ki Király hálóját Mifsudék. Persze nagy katasztrófa akkor sincs, ha 1-5-tel jövünk haza, mert ebben a sportágban, mint megszokhattuk, bármi megtörténhet következmények nélkül. Azaz: következmények lehetnek - csak nem idehaza. Kandidáltunk ugyanis a 2012-es Eb megrendezésére, ám ezek után kiderülhet, hogy még házigazdának sem leszünk jók. Partnerünk az a Horvátország, melynek reprezentánsai minden gond nélkül intézték el 2-0-ra Angliát. Ha nem égett volna a kilencven percen át az ember szurkolói ábrázatán a bőr, akár mosolyogni is lehetett volna a mieink kabaréba illő produkcióján; persze az okok boncolása sem volt minden humor nélkül való. Bozsik Péter szövetségi kapitány például így magyarázta a szégyenletes kudarcot: "Nem kezdtünk rosszul, de Michael Mifsud egy-két megugrása megzavarta védőinket, elveszítettük a játék ritmusát." Tetszenek érteni, a mi játékunknak volt egy kimódolt ritmusa, amit ez az ugribugri Mifsud teljesen felborított eszement rohangálásával. Hát lehet így tisztességesen focizni? Ez a szakmai értékelés tökéletesen beleillik abba a színvonalba, amit ezen az estén Geráék produkáltak. Hát azért álljon már meg a menet...
Ha komoly lenne ez az egész dolog, el lehetne meditálni azon, mitől van az, hogy a csapat a manchesteri mérkőzés óta - ahol ugyan 1-3-ra kikaptunk a világbajnokságra készülő angoloktól, de nem játszottunk értékelhetetlenül rosszul - mind gyengébben és gyengébben teljesített. Még akkor is, ha közben sikerült legyőznie az osztrákokat, majd (vastag bírói segédlettel) a bosnyákokat. El lehetne meditálni rajtra, de nincs értelme, mert ez a legutóbbi kudarc mindent felülírt. A meccs előtt egyébként közvélemény-kutatást tartott az egyik napilap. A kérdés az volt, nyer-e a válogatottunk Máltán avagy sem? A szavazók több mint nyolcvan százaléka válaszolt nemmel. Azért egy ország, amelynek ilyen szakértő közönsége van, ennél sokkalta jobb válogatottat érdemelne. És persze jobb szakvezetést, jobb sportági irányítást. Bozsik Péter ezek után, nem tudom, oda mer-e állni egy hazai meccsen a publikum elé? Remélem, nem. Kisteleki István sejtetni engedi, hogy az édesanyja születésnapjára szánja meglepetésnek a lemondását. Szép gesztus volna, az biztos. Ráadásul ez nekünk, a magyar futball híveinek is szép Mikulás-ajándék lehetne!
Aztán a romokat majd eltakarítja valaki.