Országos pályafogyatkozásban

Az elmúlt tizenöt évben Magyarországon nem kevesebb, mint ezerkétszáz futballpálya szűnt meg. Ezerkétszáz futballpálya: ha csak mindegyikre húsz kissrácot számolunk, akik, akár a falvakban, akár a nagyvárosokban, tanítás után oda jártak focizni, akkor is elképesztő, hogy mintegy huszonötezer gyereknek kellett új szórakozás után nézni - és bizony keveseknek adatott meg, hogy lakóhelyüktől ugyanolyan távolságra egy másik, még megmaradt pályába botoljon. Városon valamivel jobb a helyzet, hiszen mindig felhúznak egy-egy fűthető sátrat a kisebb műfüves pályákra, ám ezek sokszor megfizethetetlenek a szegényebb srácoknak, így megint csak nem tudnak focizni.

FiatalokKun Zoltán2006. 11. 03. péntek2006. 11. 03.
Országos pályafogyatkozásban

Hogy harminc, negyven, ötven éve is volt tél, és akkor még ennyi fűthető futballpálya sem akadt? Való igaz, csakhogy míg Magyarországon az elmúlt fél évszázadban e téren araszoló előrelépés történt, Európa nagy részében százával nőttek ki a műfüves pályák. Míg telente egész Budapesten összesen három, nagyjából megfelelő színvonalú létesítményben lehet játszani (nem is panaszkodhatnak a kihasználtságra, reggeltől estig kötik le a mérkőzéseket az NB I-es és NB II-es csapatok), addig például a nem éppen futballkultúrájáról elhíresült Cipruson, egy larnacai külterületen nyolc tökéletesen rendben tartott és kivilágított műfüves pálya sorakozott. Négy éve legalábbis, mert most már kétszer anynyi van... Kétségtelen, Ciprus klímája sokkal enyhébb, oda szívesen mennek edzőtáborozni szerte Európából a csapatok, de akkor is óriási a különbség. Persze hozhatnánk más példát is: a miénknél "valamivel" fagyosabb éghajlatú Svédországban majdhogynem minden gyerekre jut egy műfüves pálya...
Mégsem teljes a reménytelenség. Mindig akad néhány fanatikus, aki sokat képes áldozni azért, hogy vagy ő vagy a gyermeke kulturált körülmények között játszhasson. Pusztazámor ezerlelkes kis település Pest megyében: nagypályás csapata nincs, hiszen rendes futballpályája sincs, focizni is csak néhány tucatnyian szoktak a faluban. De az a vasárnap délutáni meccs szent dolog: ha már a kiöregedett salakos pálya helyére egy szép játszóteret építettek, kellett keresni egy újabb talpalatnyi földet, ahol lehet rúgni a labdát. Nem volt egyszerű, de végül sikerült: segített az önkormányzat, segített az MLSZ, segített a falu majdnem minden lakosa - és lám, néhány hete felavatták az erdő széli kis műfüves pályát! Remek a talaj, idilli a környezet, és büszke rá az egész falu: megérte a csaknem 22 millió forintos befektetés, hogy Pusztazámoron továbbra is legyen sportélet.
És ha majd egyszer lesznek pályáink, talán megoldódik a futball ezernyi más problémája is. Rá lehet venni a gyerekeket, hogy a számítógépes helyett az igazi focit részesítsék előnyben; ha már lementek egy-egy edzésre, akkor nem szakadt, az előző csapattól hátramaradt büdös mezekbe lehet öltöztetni őket; ha már rendben a szerelés, akkor normálisan megfizetett és munkájukat valóban élvező edzőkre lehet bízni a srácokat; és ha újra egy emberséges és hozzáértő Józsi, Feri vagy Sanyi bá' keze alá kerülnek, akkor egyszer, valamikor ismét meg lehet velük szerettetni a futballt.
És akkor tán újra megverjük Máltát.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek