Profi boksz lenullázva

Ha valaki nem tudná, Rácz Félix volt az egyik legismertebb magyar bokszmenedzser. Kétségtelen, felépített a semmiből egy jól működő klubot, versenyzőivel tele voltak a bulvárlapok, gáláit közvetítette az egyik kereskedelmi tévé. Állítólag éppen ez utóbbi volt a baj: a türelmi idő lejárt, a különféle címmérkőzések viszont nem tudták hozni a kellő nézettséget, így a csatorna kiszállt, és az újságok is jóval kevesebbet foglalkoztak már a versenyzőkkel. Kellő hírverés híján pedig valóban fölösleges gálákat szervezni.
Igaz, postafordultával Csötönyi Sándor, a Magyar Amatőr Bokszszövetség elnöke bejelentette, ő átveszi majd az árván hagyott klubot, ám rövidesen be kellett látnia, igen masszív falakba ütközött. Merthogy Csötönyi egyben a nemzetközi szövetség alelnöke is, és sokak szerint igen furcsa helyzet lett volna, amint az amatőr érdekeket képviseli a profikkal szemben, miközben profiként éppen az amatőrök háttérbe szorítása a cél. Eddig úgy állt a dolog, hogy a magyar amatőr bokszban nincs pénz, a profiban pedig van. Hát most már - Rácz Félix kiszállásával és Csötönyi Sándor belépésének megakadályozásával - egyikben sincs. Mindennek természetesen a hazai bokszolók a legnagyobb vesztesei, mert ha a sportágban akarnak maradni, még világbajnokként is el kell szegődniük valamelyik német klubhoz. Ott jó esetben látnak bennük valami fantáziát, és ismét jóformán a nulláról indulva, megismertethetik magukat a német közönséggel is, a piaci eladhatatlanság bélyegét rájuk sütve viszont kétszáz eurórért üttethetik ki magukat minden második szombaton. Vagy éppenséggel visszavonulnak, szintúgy a nulláról indulva egyéb vállalkozásba kezdenek, és bunyós hajlamaikat legfeljebb akkor élhetik ki, ha a kereskedelmi tévék némi apróért harcba szólítják őket - Majka vagy a Pa-Dö-Dő ellen.