Öcsi bácsi labdája

Puskás-labda, üzenet az űrből, 13 ezer oldal bőrkötésben és egy antik komód - ezeket vonultattuk fel az Eb­pályázat kampányában. Azt hittük, elegendőek lesznek a győzelemhez, és bizony semmiféle hitelt nem adtunk a külföldről érkező figyelmeztető jeleknek. De ma már tudjuk: a Platinit irányító Sepp Blatter FIFA-elnök lengyelországi és ukrajnai látogatása egyáltalán nem volt véletlen. Itt fél perc alatt megoldott egy több hónapos szövetségi balhét, ott pedig rávette az államfőt, hogy a belpolitikai válság dacára neki Kijev helyett Cardiffban a helye. Továbbá Blatter valóban elkotyogta, hogy a lengyel-ukrán pályázat neki rettentően tetszik, csak ezt a nem éppen diplomatikus megjegyzést hazafias felbuzdulásunkban nem akartuk elhinni. Bezzeg elhitték a lengyelek: a döntés előestéjén hat szavazatot jósoltak maguknak, kettőt az olaszoknak, a maradék négy pedig bizonytalannak tűnt. Az olasz sportnapilap, a Gazzetta dello Sport éppen fordítva vélekedett: hat olasz, négy lengyel-ukrán és két kérdéses voks.
Akkor csak mosolyogtunk rajtuk, mert tudtunkkal a horvát-magyar pályázat volt a legjobb. Lehet - csakhogy kihagytuk belőle Hrihorij Szurkiszt. A milliárdos ukrán futballvezér meggyőzte (rábeszélte, megvesztegette, megfenyegette - végül is mindegy) a végrehajtó bizottság tagjait, így a hírek szerint mind a tizenkét szavazó a lengyel-ukrán pályázatra akart voksolni, és úgy kellett találni néhány embert, akik végül a látszat kedvéért az olaszok mellé állnak.
Ilyen erő mellett Öcsi bácsi labdájába sem rúghattunk, amely ott pihen valami UEFA-főpontentát asztalán. A magyaros csattanó azonban csak a miénk: ha valaki azt hiszi a labdát nézegetve, hogy ezzel Puskás Ferenc varázslatos gólokat rúgott hajdanán, és féltő gonddal őrizte, hogy majd egyszer az utókorra hagyományozza, nagyon téved.
Mert ez volt az a labda, amit két éve árverésre bocsátottak. Miután megvették az ócskapiacon.