Csikar megmondta

A beszélgetés során a magyar labdarúgás aranykorát éljük át vele. Az a híres Sándor-szög, amikor a labdát szinte az alapvonalról csavarta a rövidbe, lustaságból született. Öten-hatan kint maradtak edzés után túlórázni, és ő a szélen nyargalt a kapu felé. Ha elsüvít a kapu előtt keresztbe a lövés, mehetett volna a labdáért, így inkább betekerte a hálóba. Miután ezerszer gyakorolta, a meccsen is ment. Sebes Gusztávval nem volt jó viszonyban: Sándort soha nem szerette a "vonalas" pártember. Talán mert nem volt hozzászokva, hogy lehet valakinek önálló véleménye; mindenesetre nem jelölte Csikart az 1954-es vb-re. Bozsik tette szóvá Farkas Mihálynak, hogy Sándort itthon akarja hagyni a szövetségi kapitány. A nagyhatalmú miniszter intézkedett, így mentek aztán huszonhárman a világbajnokságra... Sebes a berni döntőn keverte-kavarta a kártyát, csak éppen Csikart nem állította be. Sokak szerint a varázslatos jobbszélsővel győzött volna a csapat...
A cardiffi Eb-pályázat elbírálása előtt találkoztunk először, és Csikar már akkor megmondta, hogy nincs esélyünk a sikerre, mert nem készültünk kellően. Szerinte évekkel korábban fel kellett volna építeni egy hiteles embert a volt sikeres játékosok közül: Albertet vagy Mészölyt ugyanúgy kellett volna menedzselni, ahogyan azt a németek Beckenbauerral vagy a franciák Platinival tették. Továbbá pozíciókat kellett volna szerezni az UEFA vezetésében, mert úgy, hogy se futballunk, se létesítményünk, se sportdiplomáciánk nincs, esélyünk sem lehet a győzelemre. Aztán a vesztes pályázat napján futottunk ismét össze. Emlékeztetett rá: "Ugye megmondtam, hogy nem kapjuk meg a rendezés jogát!" Szó, ami szó, így volt. Aztán a jövőről beszélt, az akadémiáról, melynek ő a névadója. Szerinte sok olyan tehetséges fiatal rúgja ott a bőrt, aki máris többet tud a játékról, mint ő tudott az ő korukban. Hogy aztán mire viszik, rajtuk múlik.
Ha az Aranycsapat élő legendáiról esik szó, Sándor Károly soha nem kerül szóba. Tudom, hogy ez rosszul esik neki. Pedig korszakos játékos volt akkor, amikor a legnehezebb volt kitűnni. Őt is hívta a Real Madrid, de hazajött Bécsből, pedig Bernabéu utazott az osztrák fővárosba miatta. Sándor nem tudta elképzelni, hogy másutt rúgjon "otthon" gólt, mint a Népstadionban vagy a Hungária körúton, kénytelen volt hát idehaza megalkotni saját életművét: ő lett "a Csikar", a máig élő legenda. És ha valaki ezt a nevet hallja, a klubhűségre is gondol. A Real Madridba pedig a francia Kopát igazolták helyette, aki soha nem tudja talán meg, kinek köszönheti szerencséjét.