Sírás-rívás

Néhány nap múlva az MLSZ hivatalból eljárást indított, és Dallos korábbi jogosulatlan szerepeltetései miatt kilenc pontot és két büntetőpontot levont a Haladástól. Nagy László élete ebben a pillanatban összeomlott. A klubvezetők szabadságra küldték, és bár néhány hónapig még kapta fizetését, a lelke mélyén ő is tudta, hogy nem lesz számára visszaút. A feljutási esélyek tönkretétele miatti mardosó lelkiismeret-furdalás előbb depresszióhoz, majd még komolyabb betegséghez és műtéthez vezetett. Az anyagi csődbe került családnak még a házát is el kellett adnia, a férfi anyósánál húzhatták meg magukat. A volt technikai vezető pedig a verandán ülve, a betegszobában és az utcákat róva is csak azon törte a fejét: ha húsz évig sikerült minden hiba nélkül végeznie a munkáját, miféle átok kellett ahhoz, hogy egyetlen baki egy futballcsapat és sok ezer szurkoló álmainak összetöréséhez vezessen.
Nagy László buzgón fohászkodott, hogy a Haladás a tizenegy pontos levonás dacára jusson fel az NB I-be. Bár a csapat összességében jól szerepelt, a nagy riválisok ellen ez nem ment. Az utolsó fordulóban hiába győzött a Haladás, a Siófok már nem adta el pontelőnyét, így a balatoni csapat jutott az élvonalba. De a zöld-fehérek szurkolói a pályára rohanva bajnokként ünnepelték játékosaikat, akik egyetlen ember hanyagsága miatt buktak el. Az az egyetlen ember pedig a szombathelyi stadion vendégszektorában megbújva nézte az ünneplést, és a dühtől, a tehetetlenségtől, a lelki és testi fájdalomtól könnyes szemmel átkozta a sorsot. Pontosan érezte: sem az a klub nem érdemli meg a bajnoki címet, amelynek technikai vezetője hetekig nem vesz észre egy szabálytalan igazolást, sem pedig az, amely két nagy riválisától a tavasszal nyolc gólt kap - de egy technikai vezetőt könnyebb bűnbaknak megtenni, mint a játékost.
Nagy Lászlóban csak ott, a Haladás-stadion vendégszektorában tudatosult: a súlyos betegségét ugyan túlélheti, de a magyar futball számára mint sportszakember - meghalt.