Olvasni pedig jó volt

A 2010-es évek elején az internet népe jót derült a vírusként terjedő videón, amelyen egy totyogós kisgyerek édesanyja divatmagazinját nem lapozta, hanem a netes böngészésnek megfele­lően függőlegesen akarta továbbgörgetni. Bár a többség a jelenet esetlen báján mosolygott, a kritikusabb hangok már akkor felhívták a figyelmet, hogy a papír- és a valóságérzékelés nélkül felnövő gyerekek komoly készséghátránnyal indulnak az életben. A norvég Stavanger Egyetem kutatói például bebizonyították, hogy az elektronikus könyvolvasók és tabletek (Kindle, iPad) használói nem tudják olyan jól visszaidézni az olvasottakat, mint akik ugyanazt papíralapon látják. Ennek oka, hogy a papíralapú könyvek nemcsak a szemre, de a többi érzékszervre is hatnak. Egy igazi könyvnek szaga és tapintása is van, amelyet az agy hozzákapcsol a történethez, így segítve annak visszaidézését. 
Ennek ellenére a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Tárki közös felmérése 2020-ban meglehetősen negatív képet festett a hazai olvasás helyzetéről. Az eredmények szerint a felnőtt lakosság tizenhárom százaléka olvas legalább hetente, ez a szám 2005-ben huszonöt, 1989-ben pedig harmincöt százalék volt. Főként a nők vesznek könyvet a kezükbe, férfiak ötvenkilenc százaléka viszont szinte soha. Az okok között egyrészt szerepel az időhiány, másrészt, hogy a válaszolók negyvenöt százaléka bevallottan nem szeret olvasni. A kétezres évek elején még jóval kevesebben, húsz százalék körül vélték úgy, hogy a könyvek nem érdekesek. 
A Covid segített 
Érdekes, hogy a pandémia okozta bezártság változtatott némileg a helyzeten. A Global English Editing kutatása szerint világszinten harmincöt százalékkal nőtt az olvasók aránya a koronavírus-járványnak, illetve a lezárásoknak köszönhetően. A legtöbben Indiában olvastak, a dobogó második és harmadik fokára is ázsiai ország állhatott fel (Thaiföld és Kína), a nyugati országok ezután következtek. Az Egyesült Államok sereghajtóként végzett, Magyarország viszont belefért a top tízbe. Tímár-Gregorits Nóra, az Álomgyár Kiadó kiadóvezetője szerint a Covid számos ambivalens jelenségre hívta fel a figyelmet, tudatosította például, hogy az emberek érdekes, izgalmas, jó történeteket hajlandók olvasni. Így, miközben számos hazai szépirodalmi kiadó extranehézségekkel küzdött a pandémia alatt, a szórakoztató irodalommal foglalkozó kiadók olvasottsága kilőtt, hiszen az emberek szerettek volna elmenekülni a járvány mindennapi borzalmai elől. 
A szórakoztatás is fontos 
A probléma, hogy Magyarországon rendkívül hangsúlyos a szórakoztató és szépirodalmat elválasztó határvonal. Bárány Tibor filozófus, irodalomkritikus már több mint tíz évvel ezelőtt elhibázottnak nevezte a szórakoztató irodalom lebecsülését, elmondva, hogy a két irodalmi szférát összehasonlító elvek régi, hibás beidegződéseken alapulnak. Mára minden szakértő egyetért, hogy olvasóvá a szórakoztató irodalom nevel, főként a fantasy, a romantika, a thriller és a krimi. Emellett a klasszikus irodalomról sem lenne szabad elfelejtkezni, ám a gyerekekben egyrészt természetes az ellenállás az iskolai kötelező olvasmányok iránt, másrészt szintén dacból inkább választják a szórakoztató irodalmat (ha egyáltalán), hiszen az idősebbektől sokszor annak lenézését hallják. 
Olvasáskutatók összességében ma már örülnek, ha bármit kézbe vesz a gyerek. Egyetértenek, hogy a számos elektronikai eszköz terjedése, illetve az általuk okozott felgyorsult világ a papír által képviselt lassabb életvitelt kevéssé teszi vonzóvá. A Be Social digitális ügynökség tavaly novemberi felmérése például azt mutatta, hogy két év alatt tíz százalékkal nőtt a magyar tinik között azok aránya, akik online olvasnak híreket, a rövid videókat vetítő TikTok népszerűsége pedig megugrott: már a harmadik leggyakrabban használt platform a 14–25 évesek körében. A fia­talok közel hatvan százaléka könyvet és újságot szinte nem is vesz a kezébe, ellenben lelkesen nézi a filmeket az online elérhető streaming platformokon (Netflix, Amazon Prime, Max, Apple Tv, Skyshowtime), illetve a közösségi médiában ismert véleményvezérek hatására vásárol, sőt ők maguk is szívesen válnának befolyásos influenszerré. 
Közöttük viszonylag kicsi, de nagy követőbázissal rendelkező csoportot képviselnek az úgynevezett book­tokke­rek, vagyis a TikTokon rövid videókkal könyveket bemutató és elemző véleményvezérek. Nemzetközi kutatások szerint a TikTok kevés idősebb felhasználót vonz, de pont az olvasással kapcsolatos tartalmak népszerűek az ötven feletti korosztályban is. Amerikában már külön trend, hogy nemcsak tinédzserek, de idősebbek által alapított könyvklubok is megosztják tartalmaikat, ahol az olyan különleges könyvek, mint az élfestett példányok a legnépszerűbbek. Ezek nem egyszerűen olvasmányként, hanem dísztárgyként is funkcionálnak, és mivel az ilyen könyvklubok résztvevői a tengerentúlon sok esetben életmód- és lakberendezési tanácsokat is adnak, külön megragadják az olvasók figyelmét. 
Mivel azonban az élfestés rendkívül megdrágítja a könyvkiadást, ezért Magyarországon nem annyira jellemző az idősebb generációban. Felmérésk szerint itthon a nyugdíjas korosztály – más-más okok miatt, de – olvasás szempontjából hasonló helyzetben van, mint a fiatalok: kevés könyvet vásárol. A fiatalok főként az online jelenlét miatt elveszett idő, illetve az olvasásra nevelés hiánya miatt nem fogyasztanak papíralapon tartalmakat, az idősebbek viszont az anyagiak okán nem mennek be a könyvesboltba. Az eladási adatokból az látszik, hogy aki átlagosan eddig három-négy könyvet vásárolt havonta, az ma kettőt vesz, és a vásárlók főként harmincas-negyvenes nők. 
Nincs sok remény 
Könyvek helyett a Be Social idei Szenio­rok a neten című kutatásból kiderül, hogy az idősek is inkább az internetet választják. A nem reprezentatív kutatás válaszadóinak több mint egyharmada napi három-négy órát tölt online, minden hatodik négy óránál is többet, és ezen időszak alatt a Facebook áll az időtöltési sor első helyén. Ez azért is érdekes, mivel az amerikai kutatóközpont, a Pew Research Center 2010-ben még azt találta, hogy Amerikában a tévézés a leg­időigényesebb tevékenység, és a 65 év felettiek mindössze 38 százaléka face­booko­zik. A Be Social szerint ugyan a klasszikus média az idősebbeknél jobban jelen van a mindennapjaikban, mint a fiatalabb generációk esetén, de a közösségi média, a chat és a stream­ing is életük része. Főként a Facebookot szeretik, amely éppen az idősebbek többsége miatt kevésbé népszerű a Z generáció (1995 és 2009 között születettek) és az alfák (2010 óta születtek) körében. Ha egyetlen médiumot választhatnának, akkor 24 százalékuk a Facebook üzenetküldő szolgáltatását, a Messengert választaná, tíz százalékuk pedig a hosszabb videók megtekintésére alkalmas YouTube-ot. A megkérdezettek harminc százaléka kipróbálta és használja is a TikTokot (minden tizedik naponta), bár önmagában kevesebb, mint egy százalékuk választaná. A képek megosztására alkalmas Instagram sem sokkal népszerűbb egyetlen platformként (1,19 százalék), miközben az idősebbek egyébként kedvelik a képmegosztást, a válaszadók 47 százaléka ugyanis ingadozó aktivitással, de használja a platformot. Az Instagram alkalmas a TikTokon kívül leginkább a könyves tartalmak megosztására, így az éppen olvasott regényekről bizony számos fényképet látni. Szakértők szerint ez azonban kevés az olvasási kedv teljes újraélesztéséhez.