Mit jósol a kristálygömb?

Kevin Williamson, a kilencvenes évek egyik kultsorozatának producere néhány éve azt nyilatkozta, hogy „ma már nem lehetne leforgatni a Dawson és a haverokat, mivel szereplői olyan problémákkal küzdenek, amelyeket a mai fiatalok másképp oldanak meg vagy a technikai eszközök miatt fel sem merülnek”. 

Az 1998 és 2003 között futott Dawson és a haverok kiválóan mutatta be a millenniumi generáció tinédzser és fiatal felnőtt problémáit,­ illetve az ezredforduló életérzését, amikor az 1980 és 1995 között születettek felnőtté váltak. Ők az utolsó generáció, amely még ismerte az internet előtti világot, még kézzel (is) írt beadandókat az iskolában, tudta kezelni a tárcsás telefont és az utcai dobálós készülékeket, illetve felragyogott a szeme, amikor a betárcsázós internetkapcsolat létrejött. 

Ilyen környezetben nehéz elképzelni, hogy a futurológusok sok esetben jósoltak 2000-ben nagyon hasonló világot, mint amilyen valóban létrejött az elmúlt negyedszázad során. Bár Jonathan Mar­golis techszakíró szerint ez nem is olyan különleges, tekintve, hogy az emberek néha riasztó pontossággal bámulnak kristálygömbökbe több száz éve.  

Örökre kísért  

Az oxfordi Bodleian könyvtár egyik elfeledett, XVIII. század eleji könyve például az első jövőkutató, Samuel Madden lelkész munkája, aki VI. György XX. századi em­­lékiratait írta meg. A mű hiába játszódik 1997-ben, számos 1730-as problémával foglalkozik, ugyanakkor látszik, hogy Madden valóban gondolkozott a jövőről. Radikális nőjogi törvényekről, városokká növő falvakról, szupersztrádaként működő csatornarendszerről vagy éppen a minden faluban meglévő magtárakról ír, vagyis előre látta a feminizmust, a gyors közlekedést vagy a ma minden sarkon megtalálható élelmiszerboltokat.

Oroszországot a világ második legerősebb nemzetének tartja, Amerikát az elsőnek. VI. György pedig nem kedveli a modern építészetet, ezért neoklasszikus épületekkel és mesterséges hegyekkel új fővárost épít. III. Károly ugyan nem Londont akarta lecserélni, de Dorsetben valóban felépítette az általa elképzelt ideális, zöld falut. Madden tehát nem jár messze a valóságtól. 

Igaz persze, hogy minden jövőkutató tisztában van vele, ha valami meg nem valósuló rosszat jósol, az emberek nem is emlékeznek az eredeti kijelentésre, ám ha valami jót, és az mégsem következik be, az mindig kísérteni fog. Így például a BBC Tomorrow’s World című műsora meglehetősen sok elnézéskérés közepette kellett, hogy elismerje, hibásan valószínűsítettek, hogy 2025-re megszokott lesz az aszteroidák bányászata. Az elmúlt negyedszázadban még az aszteroidákra való leszállásról sem volt szó, az egyetlen ilyen próbálkozás a 2022-es DART űrhajó becsapódása és pályaeltérítési kísérlete volt. 

Veszélyes naivitás  

Szintén melléfogtak a BBC-nél, amikor a karba épített mikorchipek általános elterjedését vagy a brit erdők kiterjedt programmal való helyreállítását jósolták a géntechnológia és modern mezőgazdasági létesítményeknek köszönhetően. Még a barna medvék visszatérését is vizionálták. A zöld szegmens készítője, Monty Don nemrég elismerte, hogy túl utópisztikusan és naivan álltak a kérdéshez. 

A környezetvédelem kapcsán nemcsak a BBC tévedett. Az ezredfordulón divatos jóslatnak számított, hogy minden otthon kap egy okos, zárható és hűthető dobozt, amely a bejárati ajtókon kívül lehetővé teszi a romlandó tárgyak tárolását bőven a kiszállítás után is. Ha pedig nem kerülnek felhasználásra az itt tároltak, azok a rászorulóknak adományozhatók. Ez utópisztikus elképzelés maradt. 

A naivitás sok esetben a futurológia ellensége. A Vissza a jövőbe II. készítői számos dolgot jól láttak előre, például, hogy 2015-ben nem 4:3-as, hanem 16:9-es képarányú laposkészülékek lesznek kaphatók, és hogy ezeken nemcsak tévézni, de videótelefonálni is lehet, szintén megvalósult a légdeszka és az önbefűző cipőfűző, illetve az okos­szem­üveg is, ám a faxok jelentős melléfogásnak bizonyultak. 

Mivel a World Wide Webet a film készítésekor épphogy kitalálták, az okostelefonok, a tabletek és az Internet of Things sem létezhetett, így Marty McFly 2015-je papíralapú maradt. 1989-ben a faxok tűntek a képtovábbítás legnagyobb csodájának, ám a kilencvenes-két­ezres évek bizonyították: a fax csak egy rövid széljegyzet a technikatörténetben. 

Tanácsadó chipek  

Bár a nyolcvanas években az okos­telefonok és az általuk létrehozott világ elképzelhetetlen volt, az ezredfordulón már sok futurológus jósolta, hogy a számítógépes eszközök nemcsak a mindennapi élet központi elemeivé válnak, hanem elég kicsik és hordozhatóak lesznek ahhoz, hogy mindenhová magunkkal vigyük őket. Ez megvalósult. Már a Vissza a jövőbe is valószínűsítette, a kétezres évek előrejelzései pedig biztosra vették az okossze­m­ü­vegek elterjedését, és bár a Google Glass nem lett mindenki által használt, de a virtuális és kiterjesztett valóság szemüvegek piaca nagyon is létező szegmens. 

Mielőtt a világ egyik legismertebb technológiai milliárdosa lett volna Jeff Bezos, azt jósolta, hogy a kétezres évek elejére a tányéroktól a ruhákon át a gyógyszercsomagolásig mindenben megtalálható lesz a számítógépes chip, amely az összegyűjtött adatok alapján tájékoztatja a felhasználókat, mennyire egészséges a táplálékuk, vagy hogy a gyógyszereiket kell-e keverni. Bizonyos formában ez is működik, az otthoni okosasszisz­tensek, mint az Apple Siri vagy a Google As­sis­tant valóban képesek tanácsot adni a helyes táplálkozásról. Az Amazon alapítója emellett a mesterséges intelligencia fejlődését is jól látta, a 60 Minutes Australiának adott 1999-es interjújában úgy nyilatkozott, hogy a számítógépek idővel elég erősek lesznek emberi feladatok ellátásához. 

Tű a szénakazalban  

Igazság szerint már a számítógép egyik atyjának tekintett Alan Turing is foglalkozott a kérdéssel. 1950-ben azt publikálta, hogy 2000 környékére egy átlagos kihallgatónak nem lesz hetven százaléknál több esélye, hogy öt perc kérdezés után megállapítsa, a válaszokat ember vagy gép adta. Turing alig negyedszázadot tévedett, hiszen a ChatGPT 2024-ben átment a Turing-teszten. 

A mesterséges intelligenciával kapcsolatban a Wired kutatói sem jártak messze az igazságtól, 1999-ben pontosan megjósolták a tech­no­lógiai szektor egy másik aspektusát: általánossá válnak a szellemi tulajdonnal, szabadalmakkal és versenyjogi kérdésekkel kapcsolatos peres ügyek. A generatív mesterséges intelligenciát ugyanis gyakran szerzői jog által védett anyagokkal tanítják. 

Alexander Rose technológiai designer szerint a XXI. század eddigi összes jelentősebb világeseményét valamilyen formában megjósolták, igaz, a helyes előrejelzéseket megtalálni valóban a tű a szénakazalban esethez hasonlóan lehet csak. Például Danny Hillis komputertudós előre bizonyította, hogy az ezredfordulós átállás, a rettegett Y2K nem is akkora probléma. 

Igaza lett. A 2008-as pénzügyi válságot számos közgazdász előre látta, 9/11-et és az azt követő két évtizedes terrorista csoportok ellen folyó háborút még a hírszerzők is megjósolták, csupán az elemzés során annyira elképzelhetetlennek tűnt Amerika megtámadása, hogy nem foglalkoztak vele. A világot veszélyeztető pandémiát 2011-ben Steven Soder­bergh vitte vászonra. A Fertőzésen milliók izgultak a mozikban, majd az amerikai kormányzat delegált szervezete, illetve a Rockefeller Alapítvány különálló jelentéseikben 2015-re tették a világot letaroló járványt. Csak néhány évet csúsztak.  

És a jövő?  

Mindezek alapján kérdés, milyen lesz az életünk az évszázad közepére. Steven Hawking neves fizikus harminc évvel ezelőtt úgy válaszolta meg a kérdést, hogy „az egyetlen dolog, amiben biztosak lehetünk, hogy nagyon más lesz, és valószínűleg nem az, amit várunk”. Ez egybecseng azzal, amit Arthur C. Clarke brit sci-fi író a XX. század közepén 2001-ről jósolt, hogy „a jövő nem olyan, mint régen volt”.