Teljes leállás

A kilencvenes-kétezres évek fordulóján Olasz- és Spanyolországban nyáron minden autó lehúzott ablakkal közlekedett. Mára a menetszelet a legtöbb esetben a mesterséges hűtés váltotta fel az egyre nagyobbra növő városi terepjárók vagy lépcsős hátú autók zárt ablakai mögött. A XXI. század klímavédelme nyomán az új építésű házak is akkor kaphatnak csak használatbavételi engedélyt, ha megfelelnek az egyre szigorodó energetikai szabályozásnak. Ezt sokan klímák beszerelésével biztosítják, amely látszólag megoldást nyújt az egyre forróbb nyarak és a környezetvédelem problémájára is. Azonban a helyzet nem ilyen egyszerű. 

Először is, nem mindegy, hogy a légkondicionáló rendszer milyen minőségű. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség statisztikája szerint az európai otthonok húsz százaléka klimatizált. Jelenleg 1,6 milliárd készülék működik. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint számuk 2050-re háromszor ennyi lehet, miközben a legkondicionálók generálta energiafelhasználás már 2013 körül elérte a téli fűtési energiaszintet. Vagyis ez a fajta átállás óriási energiafelhasználást eredményez, még úgy is, hogy az IEA szerint az európai háztartásokban 25 százalékkal hatékonyabb eszközöket engedélyeznek, mint Amerika vagy Kína. 

Honnan jön az áram? 

A rossz hatásfokú eszközök miatt fokozódik a hőszigeteffektus, vagyis a városok környezetükhöz képest sokkal több hőt termelnek és nyelnek el, valamint kevésbé hűlnek le az éjszaka során. Ez további hűtéshez, majd még több hőhöz vezet: beindul a negatív spirál. Kérdés, sikerülhet-e a pazarló klímákat világszerte kiszorítani a piacról, hiszen azok ár-érték arányban általában jóval megfizethetőbbek hatékony társaiknál. 

Az sem mindegy, az eszközök milyen elektromos energiát használnak fel: tiszta forrásból származót vagy fosszilis energiával termeltet? És hogy még bonyolultabbá váljon a helyzet, a megújuló energiaforrások sem tekinthetők életbiztosításnak – ahogy azt a Spanyolországot, Portugáliát és Dél-Franciaországot érintő áramszünet kapcsán láttuk. Az áramellátásnak ugyanis szilárd kapacitásra és kiegyenlítő képességekre van szüksége. A hagyományos erőművek, például a szén-, a kombinált ciklusú és az atomerőművek ezt biztosítják, a szél- és a napenergia nem, a víz is csak korlátozottan. Ezzel önmagában nincs baj, tehát egy ország elviekben átállhat szinte kizárólag megújuló energiaforrásokra, akkor viszont kiemelten készülnie kell az olyan anomáliákra, mint ami Spanyolországban előfordult. És ez jelenleg hiányzik a rendszerből. 

Az Ibériai-félszigetet érintő áramszünethez – ahogy általában a katasztrófákhoz – több dolog szerencsétlen együttállására volt szükség. Dél-európai országokként nem csoda, hogy mind Spanyolország, mind Portugália egyre inkább a naperőművek felé fordul. Pedro Sánchez miniszterelnök tervei szerint 2030-ra a megújuló energiaforrások aránya a spanyol villamosenergia-termelésben nyolcvan százalékra fog nőni. Ez már jelenleg is több mint ötven százalék, miközben a nem megújuló erőműveket folyamatosan vezetik ki. A spanyol elektromos hálózat üzemeltetője, a Red Electrica (REE) egy februári jelentésében írta, hogy kockázatot jelenthet a megújulók gyors terjedése, és ezzel párhuzamos a szén-, gáz- és atomerőmű-bezárás. 

Guillermo Sanchez Leon, a Sala­mancai Egyetem munkatársa részletes elemzést tett közzé az esetről. Április 28-án reggel semmi rendkívüli nem történt az Ibériai-félsziget villamosenergia-rendszerében. A kereslet az évszakhoz képest normális szinten volt, amelyet a rendelkezésre álló termelési kapacitás könnyen fedezett. Az REE megtartotta szokásos napi aukcióját, hogy eldöntse, mely létesítmények biztosítják az energiát a következő nap során. 12:30-kor az ország energiaigényének nagy részét megújuló források fedezték, a teljes igény valamivel több mint felében a napenergia. Az ország atomerőművei kapacitásuk felén működtek. Ez idő tájt az áram hivatalos piaci ára negatív volt, ezzel exportált Spanyolország áramot Marokkóba, Portugáliába és Franciaországba. A rendelkezésre álló energia nagy részét az alacsonyan fekvő folyómedencékből víztározókba pumpálták, jelenleg ez az egyetlen praktikus módja az energia nagymértékű tárolásának. Ezek kapacitása azonban véges, és a tározók éppen majdnem megteltek. 

12:30 és 12:35 között valami rendellenes történt, aminek eredményeként az ibériai villamosenergia-hálózat hirtelen leállása teljes áramszünetet okozott. A kimaradás előtt néhány perccel ingadozásokat figyeltek meg a hálózatban, megugrott az addig nagyon alacsony szélenergia-termelés. Franciaország a probléma észlelésekor leállította a villamosenergia-importot Spanyolországból, ami elmélyítette a kínálat és a kereslet közötti egyensúlyhiányt. Ekkor a néhány működő atomerőmű túlterhelési jelet kapott, így a protokollnak megfelelően automatikusan leálltak. A legmeglepőbb a napelemes rendszerek viselkedése volt, amelyek termelése néhány másodperc alatt 18 ezer megawattról mindössze nyolcezerre csökkent. Mivel a Nap nem tűnt el, a szakértő szerint egy automatikus parancsnak kellett kikapcsolnia a több ezer napelemes létesítményt. A problémát valószínűleg néhány délnyugat-spanyolországi naperőmű leállása válthatta ki, de ezt a hálózat normális esetben képes lenne kiegyenlíteni, azonban a vízenergia a tárolókapacitás elérése miatt kimerítette szabályozóképességét. 

Dominóhatás 

Több mint ötvenmillió embert érintett a feszültségkimaradás. A mobilhálózatokra, a közlekedésre, az ellátásokra szintén negatívan hatott a probléma. Hivatalos adatok szerint a több mint tízórás áramszünet 1,6 milliárd euró kárt okozott, ami a GDP körülbelül 0,1 százaléka. Egyes banki elemzések viszont 2,25–4,5 milliárd euró veszteségről szólnak, igaz, a gazdasági kár a termeléskiesés kompenzálása miatt nem ekkora. 

– Mindig azt tanítjuk, hogy ha megsérül a kritikus infrastruktúra egy fő ága, akkor dominóhatás indul el – mondja el Rajnai Zoltán, az Óbudai Egyetem dékánja, Magyarország nemzeti kiberkoordinátora. – A kritikus infrastruktúrák egyik legkritikusabb eleme az energiaellátó rendszer. A környezet, a lakosság, az ipar, a gazdaság energiafüggése kikapcsolhatatlan, hiszen az energiaellátás a kritikus infrastruktúrák mindegyikét érinti. Ha az energiaellátás bedől, akkor a kritikus infrastruktúrák ágai és az információs infrastruktúrák elveszítik a kiemelt szerepüket. Emiatt kialakulhatnak olyan veszélyek, amelyek a későbbiekben feszültséggócokat okozhatnak. Ebből már nemcsak technikai problémák, hanem társadalmi, biztonságpolitikai és gazdasági veszélyek is származnak. Az energiaellátó rendszer meghibásodása a közlekedés, a távközlés, az élelmiszer- és az orvosi ellátás bedőlését hozhatja, ami a lakosok létbiztonságát veszélyezteti, és ettől a kritikus infrastruktúra-rendszer is kritikus állapotba kerül. Az energiaellátásról és a biztonságról való közös gondoskodás ezért kiemelten fontos. 
A szakértő szerint a megújuló energiaforrások előnyben részesítésével önmagában nincs baj, ám ekkor különös figyelmet kell fordítani a szünetmentes ellátásra, az energiatárolásra, és kell készülni a speciális környezeti és körülményi függésekre. 

Magyar szélsőségek 

Magyarországon leginkább szélsőséges időjárási helyzetek, mint a szélviharok, zivatarok, ónos eső, extrém magas hőmérséklet okozhat problémát. Előfordulhat a termelés és fogyasztás egyensúlyának váratlan megbomlása, illetve a hálózati infrastruktúra túlterhelődése is, azonban az erőműveket és a hálózati infrastruktúrát többkörösen védik a túlterhelődés ellen. Ám nem lehet kizárni olyan dominóhatást kiváltó automatikus parancshibát, amiről Guillermo Sanchez Leon beszélt. A hétköznapi emberek szintjén annyit tehetünk, hogy sok kicsi sokra megy jelleggel igyekszünk nem túlhasználni az erőforrásainkat. Ez nyáron a villamostermelés kapcsán főleg a hűtést érinti. Érdemes tehát természetes módon klimatizálni, árnyékolni, vagy korszerű, jó hatásfokkal működő, bár drágább légkondicionáló készülékeket választani.