Kirobbanó ünneplés

Világszerte a nemzeti ünnepek, sport- és egyéb nagy események elfogadott kísérői a rakéták, római gyertyák, szikraszökőkutak vagy bengál égők – a tűzijátékok különféle formái. John Withington történész szerint az évszázadok során globális jelenséggé váltak, az ünneplés elfogadott módjává, és minél nagyobb, szebb, látványosabb egy tűzijáték, annál jelentősebb az adott esemény. 

Az idén a hírek szerint Európa legnagyobb tűzijátékára készül Budapest augusztus 20-án. A léc nem alacsony, tekintve, hogy London minden újévkor vállaltan a nyugati félteke egyik leglátványosabb tűzijátékát lövi a Temzéről és a London Eye-ról. Alapvetően Magyarországon is felmerül időről időre, hogy miért nincs szilveszter éjszakáján tűzijáték, amikor Sydney, London, New York kifejezetten épít erre a turisztikai bevételeket illetően. A válasz többrétegű: történelmi, kulturális, politikai és gazdasági szempontok egyaránt közrejátszanak. 

Elsősorban Magyarországon a tűzijáték nem a szilveszterhez, hanem az államalapítás ünnepéhez, azaz augusztus 20-ához kapcsolódik. Továbbá a szilveszter a magyaroknál inkább családi, baráti ünnep, és még ha vannak is utcán ünneplők, a kültéri vircsaft nem tartozik annyira a kultúrához, mint az angolszász országokban. Az elmúlt években a főváros vezetése inkább a környezetvédelmi és a költségvetési szempontokat helyezte előtérbe, ezért sokszor csendesebb, alternatív közösségi programokat szorgalmaz. Ezekkel az állatvédő szervezetek is egyetértenek, mert a háziállatok rosszul viselik a durrogtatást. 

Legyen vagy sem? 

Nemcsak szilveszterkor, de az ­augusztusi ünneplésnél is felmerülnek kérdések. A tűzijáték megszüntetése előkerült az idén is, mondván, annak költségei magasak és környezetvédelmi szempontból sem előnyös. Az ellenzők Ceglédre vagy Siófokra hivatkoznak, ahol az idén nem rendeznek tűzijátékot éppen az említett okokra hivatkozva. Az elmúlt években például Pécs döntött hasonlóan. 

Érdekesség, hogy Amerikában a július 4-i, Franciaországban a július 14-i nemzeti ünnep kapcsán nem merülnek fel, vagy csak nagyon marginálisan ezek a kérdések. Hasonló a helyzet Ausztráliában vagy Abu Dhabiban a szilveszteri durrogtatás kapcsán. A szkeptikus szakértők szerint alapvetően a magyar virtus újabb megjelenési formáját látjuk, hiszen az augusztus 20-i ünneplés megszületése óta vitákat vált ki, tehát nem is a tűzijáték léte vagy nemléte a kérdés magja, hanem az államalapítás ünneplésének szükségessége. 

Ezt már többé-kevésbé Szent László király is fontosnak tartotta, amikor alig pár évvel I. István szentté avatása után, 1092-ben elrendelte, hogy augusztus 20-án ünnepeljék meg. Egészen a török hódoltság idejéig országszerte élt az erősen vallási jellegű István-kultusz, Buda visszafoglalása után, 1686-ban nyilvánította XI. Ince pápa katolikus ünneppé a napot. 1771-ben azonban törölték az egyházi ünnepek sorából. Mária Terézia erre nemzeti ünneppé tette, és az is maradt a szabadságharcig. 1848 után betiltották, de a kiegyezéssel rehabilitálták, 1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá nyilvánította. A döntést hosszú viták előzték meg, mert számos képviselő nem értett egyet azzal, hogy egy vallási alapokon nyugvó ünnep lenne a nemzet egységének jó kifejezője. 

Tűzijáték azonban még ekkor sem volt. Az 1910-es években felmerült, hogy az ünnep jó alkalom a város turizmusának növelésére, ezért javaslatok születtek a rakpart kivilágításáról, felvonulásokról és tűzijátékról is. Végül 1926. augusztus 20-án tartották az első hivatalos Szent István-napi tűzijátékot. 

Kínától Kádárig 

A durranó fényjáték az ókori Kínában született meg. A legenda szerint egy I. század körül élt férfi bambuszt dobott a tűzre, ami nagy csattanással felrobbant. A bambuszszárak ugyanis légpárnásak, amelyek extrém hőségben kitágulhatnak és felrobbanhatnak. A kínai utazók ezért bambuszt vittek magukkal, arra az esetre, ha hangos zajt kellett csapniuk, hogy elriasszák a vadállatokat. A IX. század környékén találták fel a puskaport, amit betöltöttek a bambuszszárakba, majd később papírcsövekbe, és ezekkel ijesztették el a gonosz szellemeket, illetve ünnepelték meg az esküvőket és a gyerekek születését. 
A XII. századra a tűzijátékokat már szórakoztató célokra gyújtották Kína császári udvarában. A szokás a XIV. század környékén jutott el Európába. A tűzijátékok a kémia fejlődésének köszönhetően bonyolultabbá váltak, a XIX. században kálium-klorátot használtak a ragyogó színek, például vörös és zöld megjelenítésére, illetve a fényesség fokozására. A hasonló innovációk nyomán nem csoda, hogy az éves bevett tűzijáték a XX. századra szilárdult meg Magyarországon – annak ellenére, hogy Mátyás király és Beatrix esküvőjét, illetve Buda törököktől való visszafoglalását is ezzel ünnepelték. 

A XIX. században voltak ugyan Magyarországon bizonyos alkalmak, amikor rakétákat lőttek fel, de szó sem volt olyan éves ismétlődésről, mint Franciaországban a Bastille-napon, vagy az amerikai függetlenség napján. Utóbbi tűzijátékkal való megünneplése a legenda szerint John Adamshez fűződik, aki 1776-ban egy nappal azután, hogy a Kontinentális Kongresszus megszavazta a Nagy-Britanniától való függetlenséget, levelet írt feleségének, Abigailnek, amelyben leírta, hogyan képzeli el az alkalom ünnepségeit. A tűzijáték a pompa fontos eleme volt. 

Hasonló megfontolás vezette a Horthy-korszak tisztségviselőit is, akik lefektették a mai augusztus 20-i tűzijáték alapjait. 1926-ban Szent István-hetet tartottak, mindennapos durrogtatással, de a legszebb augusztus 21-re esett. 1927. augusztus 20-án az este tízkor kezdődő esemény két órán át tartott hatalmas, nemzetiszínű csillagokkal és egyéb formákkal. Tíz évvel később kötődött a tűzijátékhoz az első botrány, amikor a rakéták fele nem robbant fel. 

A II. világháború környékén kevésbé látványosan ünnepelt Magyarország, de 1948-ban ismét visszaverhette a Duna a fényeket, az új rendszer ugyanis felismerte a propagandalehetőséget. Ugyanazt az embert, Petrózy Gyula alezredest kérték fel, aki a Horthy-korszakban is felelt a tűzijátékért, csak Nagy-Magyarország helyett a Magyar Dolgozók Pártjának emblémáját kellett megfesteni. A Rákosi-rendszerben átalakult az ünnep, tűzijátékot sem rendeztek ekkor, ám a Kádár-korszak 1966-ban visszahozta augusztus 20-ra. 

Sokszoros effektek 

A rendszerváltás óta egyre nagyobb és látványosabb tűzijátékot élvezhetnek a látogatók és a tévénézők, amely így már az elfogulatlan szem számára is hasonlatos a londoni vagy a sydneyi fényjátékokhoz. Az idén harminc per alatt 46 ezer pirotechnikai effekt robban szimfonikus aláfestéssel. A bruttó összeg 3,066 milliárd forint, ám ebben a rendezvény technikai költségei és kommunikációs feladatai is benne vannak. A legolcsóbb tűzijáték 2010-ben volt, amikor a lebonyolító cég vezetője kifizette a pirotechnikai eszközöket, az állam csak az áfát állta. A költségek a 2020-as években kezdtek jelentősen növekedni, ám az igazsághoz tartozik, hogy az effektek mennyisége is meg három-négyszereződött. A bírálók ellenében pontosan ez az egyik legfontosabb cáfolat: még mindig messze nem Magyarországon a legdrágább a tűzijáték. Az Egyesült Államok, az Egyesült Arab Emírségek rendre döntenek meg Guinness-rekordokat is, Sydney és New York pedig minden évben sok millió dolláros költséggel dolgozik.