A név kötelez

A magyar szülők a nyolcvanas évek óta egyre nagyobb kedvvel próbálgatják az egzotikusabb névformákat: a Rabszolgasors idején özönlöttek az Izaurák, a mexikói szappanoperák korában Ar­­mandók és Eszmeraldák lepték el az óvodákat, a Trónok harca hulláma pedig Deneriszeket hozott magával. Az ELTE Nyelvtudományi Kutatóközpont bizottsága eddig viszonylag engedékeny volt: hetente tíz-tizenöt kérelem érkezett hozzájuk, és bár szigorú szabályokat alkalmaztak (például nem lehet földrajzi név, mint a Balaton, vagy időjárási jelenség, mint a Felhő), igen széles palettáról válogathatnak a szülők. 

Most szigorúbb szelek fújnak. A lista alapelvei világosak: helyesírási megfelelés, történeti hitelesség az ősmagyar nevek esetében, a fantázianevek klasszikus értékének vizsgálata, és mindenekelőtt a gyermek lelki-szellemi jóléte. A kultúráért és innovációért felelős miniszternek még abban is van mozgástere, hogy törölje a jelenleg elfogadott neveket, ha úgy látja, azok nem méltóak a kulturális örökséghez, vagy túl nagy kihívást jelentenének a játszótéri bemutatkozásnál. A nemzetiségeknek megmarad ugyan a saját döntési joguk, de csak addig, amíg a miniszter nem lát bennük olyasmit, ami a jó erkölcsbe ütközne. 

A szigor mögött nemcsak hagyományőrzés, hanem pszichológiai szempontok is állnak. A szakértők rendre figyelmeztetnek, a név nemcsak identitás, hanem sorsminta, amely egy életen át kíséri a gyermeket. Egy elhibázott döntés könnyen gúny tárgyává teheti az iskolában, vagy adminisztratív rémálommá válhat a felnőttéletben. Ez történt 2019-ben Amerikában, amikor több száz szülő rohamozta meg a névválasztási hivatalokat, illetve írt alá petíciót, miután kiderült, a Trónok harca hősnője, Daenerys valójában tömeggyilkosként vonult be a történetbe. Az addigra akár nyolcéves lányuk nehezen szabadulhatott ettől az örökségtől. 

A statisztikák mégis azt mutatják, hogy a nagy zaj ellenére a magyar szülők többsége kifejezetten konzervatív. A Bel­ügy­mi­nisz­té­rium­ adatai szerint 2024-ben a leggyakoribb lánynév a Luca volt, letaszítva a korábban hosszú évekig vezető Hannát a trónról, őt pedig a Zoé, az Anna, az Emma és a Léna követték. A fiúknál Dominik ismét első lett, utána Olivér, Levente, Marcell és Milán következtek. Ez mutatja, hogy a legtöbb szülő biztonsági játékos. 

Igaz, kutatások igazolják, hogy vágynak rá: gyermekük neve különleges legyen, de közben biztos támaszt keresnek a közismert, nemzetközi szinten is elfogadott nevekben. A hatóság most azt mondja, a kreativitás maradhat, de csak addig, amíg nem ássa alá sem a kulturális örökséget, sem a gyermek boldogulását. Hogy mindebből mi lesz a gyakorlatban, az majd csak évek múlva derül ki, amikor az új szabályok első generációja belép az óvodába, és kiderül, mennyivel könnyebb vagy épp nehezebb a Lucáknak és Do­mi­ni­koknak a játék, mint a Skolasztikáknak vagy a Tengereknek. Tény, hogy a kutatások szerint adott időszakban ugyanazok a nevek kedveltek kultúrkörönként, igaz, minden nyelv saját változatában. A XX. századi névadási szokásoknak köszönhetően például ma ­Magyarországon a legtöbb nőt ­Máriának, Erzsébetnek, Katalinnak, a legtöbb férfit pedig Lászlónak, Istvánnak és Józsefnek neveznek. Ezek a nevek mind az angol, mind a német, mind a francia, mind a spanyol és olasz nyelvterületen igen elterjedtek. A nálunk évekig legdivatosabb Hanna például Németországban is vezető név (h-val vagy anélkül írva), illetve a Marcell megfelelője a franciák kedvence. 

Az új szabályok valójában nem állnak messze az európai trendektől. Németországban az anyakönyvvezető megtagadhatja a nevek bejegyzését, ha az szerinte rossz hangzású vagy lealacsonyító, különösen a vezetéknévvel való összhatásban. A németeknél ta­gadták már meg Pumukli vagy a sirály német megfelelőjének használatát, mert az Északi-tenger mellett sokan nem kedvelik a madarat. Ausztriában is tiltják a negatív csengésű neveket, de ott a helyesírás az egyik legfontosabb kritérium. 

Angol nyelvterületen elég eltérőek a szabályok. Amerikában bárhogy hívhatják a gyereket, a szülő bármit anyakönyveztethet. Így született meg Központi Kórházellátó Raktár 13, akinek édesanyja ezt a feliratot látta a szülés után, majd erről nevezte el gyerekét. Visszafogottabb trend, de szintén érdekes megszólítást okozhat, hogy a millenniumi ge­ne­rá­ció­ból származó amerikai kismamák sokszor saját lánykori vezetéknevüket adják gyereküknek keresztnévként. 

Anglia, Skócia és Írország ennél jóval hagyománytisztelőbb, általában egy közeli rokon után nevezik el a kicsit. Ezért terjed egyre inkább a második, sőt harmadik keresztnév divatja (Angliában a gyerekek nyolcvan százalékának van második, tíz százalékának harmadik keresztneve), ahol a szülők jobban kiélhetik kreativitásukat, a gyerek pedig felnőve inkább ezeket a neveit használja a hivatalos első helyett. 

A Balin született indonézeknek nincs ilyen lehetőségük, ott a születési sorrend határozza meg a nevet, és nincs második név. Az első gyerek Wayan, Putu, Gede vagy Nengah lehet, a második Made vagy Kadek, a harmadik Nyoman vagy Komang, míg a negyedik csak Ketut. 

A spanyolajkú országokban ennél jóval hosszabb neveket kapnak a gyerekek. Vezetéknevük is mindkét szülőtől származik, másrészt nevükben mindig szerepel valamilyen szent neve. Gyakori a Maria, mint férfi, a José (Jézus) pedig mint női második, harmadik név. Kanada francia részén is tartják a szentekről való elnevezést, így ott is a többedik keresztnév lehet a gyerek valójában használt neve. A zsidó és arab területeken is megszokott a vallási ihletésű névadás, a törököknél emellett az Ottomán Birodalom nagyjai szintén gyakran jelennek meg inspriációként. 

A török sorozatok nyomán nálunk is egyre több a Zejnep és a Szemír, mégis nagyon külön­leges nevek, ezek mindössze a név­adások 15 százalékát jelentik. 85 százalékban inkább a megszokott nevek jellemzők. Probléma ugyanakkor, hogy a Nyelvtudományi Intézet nem szólhat bele a veze­téknévvel való harmonizációba. Így születhetett Szende-Kicsi ­Ajándék, Cserepes Virág (aki férjhezmenve Kaktuszné Cserepes Virágként vonult be a névlegendák sorába), Alföldi Rózsa és Zöld Pálma is. 

Egyes szakértők szerint tehát valamilyen módon azt sem ártana szabályozni, vagy legalább komoly felvilágosító kampányt indítani, hogy egy gyerek számára a vezetéknév és keresztnév együtt bír jelentőséggel. Ahogy a különféle népi bölcsességek tartják: a név sorsot hordoz. Ezért szaporodtak el az elmúlt években a névválasztási oldalak, ahol nemcsak a esetleges névnapi dátumot lehet megnézni, de a név eredetét, történetét, jelentését és a számmisztika szerinti besorolását is. A szülőknek sosem szabad elfelejteniük, hogy gyerekeik az általuk adott névvel mutatkoznak majd be, szerepelnek az osztálynévsorban, ez kerül a bizonyítványaikra, diplomáikra, ne­vein­ket kiáltják a sportpályán, és írják majd egyszer a sírkőre.