Újra jön A cápa

Már az ötlet is elképesztő volt: az első film, amit nem stúdióban, hanem valóban az óceánon forgatnak! A forgatás végül a tervezett 59 nap helyett fél évre nyúlt egy New England melletti üdülőszigeten, a legnagyobb probléma az volt, hogy Bruce, a műcápa (három volt belőle) nem működött. Állítólag Spielberg az ügyvédjéről nevezte el, és ahogy teltek a problémás napok, a rendező már inkább csak „big white shit”-ként (magyarul: nagy fehér szarként) emlegette. A fő probléma az volt, hogy Bruce-t édesvízben tesztelték, a sós óceán pedig azonnal szétszedte mind a három mechanikáját. 

Most, hogy a felújított, 4K-s felbontású kópiákról vetített cápás horrorfilm a mozikba kerül, a Pannonia Entertainment egy közleményében felidézte, hogy A cápa a történelem addigi legjövedelmezőbb filmjévé vált 1975-ben, forradalmasította a hollywoodi filmkészítést. Azt írták, hogy a film Peter Benchley regényének adaptációja, aki egy 1916-ban, New Jerseyben megtörtént esetet vett alapul az íráshoz. A főbb szereplők Roy Scheider, Richard Dreyfuss és Robert Shaw volt. A három Oscar-díjat nyert alkotás nemcsak az első nagy költségvetésű, óceánon forgatott produkcióként írt történelmet, hanem fordulópontot is jelentett a filmiparban. Bár előtte is készültek eseményszámba menő látványfilmek (amilyen a 2001: Űrodüsszeia), a forgalmazó Universal marketingstratégiája mégis újradefiniálta Hollywoodot. A kor átlagához képest sok kópián kezdték játszani a nyári szünet elejére időzített filmet, amit számtalan tévéreklámmal és termékkel támogattak meg, ezzel megteremtve a mai, modern kasszasiker receptjét. 

A cápáé lett az addigi legnagyobb bevétel a filmvilág történetében, letaszítva ezzel a trónról A keresztapát (1972), sőt, először lépte át a 100 millió dollárt. Az is igaz, hogy a rekordok csak két évig tartottak, akkor mutatták ugyanis be George Lucas klasszikusát, a Csillagok háborúját (1977). 

A békés város tragédiája 

Spielberg 29 éves volt akkor. Ő maga kutatja fel projektjeit, könyvek, novellák, újságcikkek inspirálják, és szinte mindig jó érzékkel szimatolja ki a siker lehetőségét. A cápában jelen vannak Spielberg későbbi filmjei­ben is felbukkanó olyan meghatározó motívumok, mint a békés kisváros, az abba belerondító veszély, valamint az annak legyőzésére alkalmatlannak tűnő központi szereplő, akinek előbb önmagát kell legyőznie, hogy diadalt arasson. 
Amity üdülőszigetének lakói a fürdőturizmusból élnek, így nagyon nem mindegy, hogy a július 4-i nemzeti ünnepen szezont nyithatnak-e vagy sem. A Roy Scheider játszotta rendőrfőnök, Brody szerint nem, mert egy cápa ritkítja módszeresen a jó népet. A polgármester (Murray Hamilton) szerint meg de, és csupán csak akkor írja alá a Robert Shaw alakította, sokat látott és öntörvényű cápavadász, Quin 10 000 dolláros tiszteletdíjáról szóló csekkét, hogy végezzen a fenevaddal, amikor a cápa a strandközönség előtt vérfürdőt rendez.

A film 45 éves évfordulója apropóján a Totalfilm a 2020. júniusi számában egy 1975-ös interjút elevenített fel, amelyben Spielberg A cápa nehéz szüléséről és sikeréről beszél. A viszontagságok kapcsán a rendező megjegyzi: „Az első nehézség az volt, hogy korán kellett kelni. A második, hogy az óceánon kellett dolgozni. Olyan effektekkel, amelyek igazából a szárazföldön működnek. Ott se simán.” Utólag könnyű okosnak lenni, hiszen Spielberg már a film ötletének első pillanatától fogva a hitelesség végett élő cápákban, élethű modellekben és a nyílt óceánban gondolkodott. Hiába ajánlgatta a stúdió, hallani sem akart miniatűr makettekről és filmgyári medencékről. 

Spielberg és csapata a központi forgatási terepen, a Massachusetts megyei Edgartown melletti Martha's Vineyardon az előzetesen kalkulált 52 nap helyett háromszor annyit, 155-öt töltött. Mert a műcápák vacakoltak, éjjelente folyton szer­vi­zel­ték azokat. Az időjárás viharos volt, és ha kisütött a nap, akkor folyamatosan jöttek a turistavitorlások, melyek árbócaikkal rendre belelógtak a képbe. A stáb hosszú napokat töltött tétlenül. 

Az óriáscápa-modellek egyébként darabonként másfél tonnát nyomtak, és 150 ezer dollárba kerültek. Azt, hogy sok baj lesz velük, jól jelezte, hogy az első műcápa rögvest az első bevetésén szép lassan lemerült a tenger aljára, úgy kellett nagy nehézségek árán a felszínre csörlőzni. Az óceánban egyébként nyilván lehetőség sem nyílt begyakorolni a snitteket, mint Spielberg mondja: „A víz alatti jeleneteket élesben, próba nélkül rögzítettük. Én megterveztem, a jelenetrajzoló fekete-fehérben és színesben is leskiccelte, Ron Taylor operatőr végül beállította a szöget és a fokális lencséket, aztán hajrá." 

Kényszerből ötletek 

A műcápák kezelhetetlensége miatt kényszerből született meg A cápa ma már filmművészeti iskolákban oktatott erénye, miszerint a rettegés okát alig mutatják, többször csak azt látjuk, amit a cápa, vagy a külső mozgásokból, a levegővel töltött hordók vándorlásából következtethetünk a ragadozó ottlétére. Persze azért Spiel­berg tudatosan is törekedett példaképe, Alfred Hitchcock „a kevesebb több” félelemtechnikai módszerének alkalmazására. A nézők is a kétórás filmnek csupán a felénél pillanthatják meg először a cápát. Spielberg zseniálisan és tudatosan alkalmazta a régebbi horrorok és thrillerek filmnyelvének hatásmechanizmusát. 

„A forgatókönyvet vagy hétszer írták újra, négy különböző íróval, beleértve magamat is. (…) Rengeteg párbeszéd a filmben mégis abból született, hogy a színészek improvizáltak, és nem az eredeti regényt használták" – nyilatkozta még a ren­dező. 

Fenyegetett a csőd 

Eleinte rendkívül bizakodtak a producerek, de a nehézségek és a súlyos többletköltségek láttán egyre többet gondoltak a bukásra. Bár a háromszor annyi forgatási nap, a sok technikai veszteség miatt a film költségvetése 7 millió dollárra kúszott, amely 2 millió dollár marketingbüdzsével egészült ki, A cápa 470 millió dollár bevételt hozott, ami mai árakra átszámolva nagyjából 2 milliárd dollárt jelent. 

Az akkoriban kiugróan magas marketingköltség mellett a stúdió is egy új megoldással állt elő a forgalmazással kapcsolatban. Újdonságnak számított ugyanis, hogy a korabeli szűkített helyszínszámú bemutatók és a fokozatos kópianövelés szokása helyett a Universal egyből az összes moziba szétküldte a filmet. Az egyszeri „berobbantás” ezen technikáját máig alkalmazzák minden közönségfilmre. 

Spielberg így emlékszik erre: „Előre láttam, hogy a film sikeres lesz. A valóság azonban még az elképzeléseimet is túlszárnyalta… Tulajdonképpen mindenkiét. A dallasi próbavetítés árulkodó volt, 2000-en álltak a sorban egy 800 férőhelyes színház körül, a bemutató kezdete előtt négy órával… 

Nehezen tagadható, de az igen hatásosan és egyébként nem igazán a tudomány tényei alapján megkomponált film világszerte nagy cápahisztériát váltott ki, amelynek válogatás és ok nélkül estek áldozatául az állatok. Míg az író Benchley lelkiismeret-furdalást érzett és a cápák oldalára állt, Spielberg árnyaltabban ítélte meg a követ­kez­mé­nyeket: „Az iparszerű irtás azóta zajlik, amióta Ernest Hemingway cápákra vadászott a hajójának orrából a Thompson géppisztolyával.” 
Szomorúbb adat, hogy 1975 után felpörgött a cápák leölése és trófeavadászata. 1986 és 2000 között az Atlanti-óceán északnyugati részén a cápapopuláció radikálisan csökkent: a pörölycápáké 89, a nagy fehér cápáké 79, a tigriscápáké 65 százalékkal. A Science-ben publikált 2024-es adatok szerint évente 80 millió cápát ölünk meg, ebből 25 millió veszélyeztetett fajhoz tartozik. 

A cápa Spielberg első nagy sikerű közönségmozija. A cápától számíthatjuk a nyári csúcsprodukció műfaját, amely megkerülhetetlen, minden médiafelületen „támad", és a tömegpszichózisa révén azokat is ráveszi a jegyvásárlásra, akik egyébként nem tervezték, hogy megnézik.