Hétköznapi epika

Egy 35 éves vénlány 1811-ben „Egy Hölgy” aláírással adta ki az Értelem és érzelmet. A regény két rövid, udvarias kritikát kapott, ötszáz példányt adtak el, majd többé-kevésbé feledésbe merült. Kétszáz évvel később mindenki ismeri Jane Austen nevét, az íróét, aki megteremtette az úgynevezett női irodalmat, a műfajt, amely megjelenése óta vitákat vált ki. Austent nem véletlenül nevezik az egyik legbefolyásosabb brit írónak, mivel ő volt az első modern szerző, aki szatirikusan szemlélte korának társadalmi berendezkedését, hétköznapi eseményekről, családi kapcsolatokról írt, és fennhangon hirdette, a nő értékesebb annál, hogy pusztán csereárunak tekintsék a házasságban. Először alkalmazott olyan, mára bevetté vált technikákat, mint a James Joyce, Virginia Woolf és D. H. Lawrence által is kedvelt szabad indirekt beszéd, amelyben nehéz megkülönböztetni, hogy egy adott mondatot a narrátor vagy a szereplő mond-e. Austen nyelvezete emellett választékos, mégis hétköznapi, amely az egyre kevesebbet olvasó XXI. századi olvasóközönség számára is érthető. A vidéki Angliát bejáró, okosan rajzolt, erős női karaktereivel így bármely mai olvasó azonosulni tud, hiába választja el kétszáz év a két életstílust.

Idén ünnepeljük Austen születésének kétszázötvenedik évfordulóját, és úgy tűnik, még soha nem volt ekkora az Austen-láz. Új kiállítások, tematikus fesztiválok, könyv- és filmes adaptációk sora, fellendülő turizmus és történészek, irodalmárok, írók, rendezők közös tisztelgése kíséri az emlékévet. Bár a szakértők számítottak rá, hogy a grandiózus programsorozat milliókat mozgat majd meg, a különféle Jane Austen-bálok és felvonulások embertömege még őket is meglepte. 

Chawtonban, ahol Austen élete utolsó éveiben élt és ahol hat művét véglegesítette, új állandó kiállítás nyílt, először mutatja meg közvetlenül Austen alkotói folyamatát. Kéziratmásolatokkal, hanganyagokkal, megfogható tárgyakkal, első kiadásokkal és az inspirációként szolgáló a személyes tárgyakkal mesél Austen munkájáról. A kiállítás sokat segített az egyébként pénzügyi gondokkal küzdő intézményen. Szintén látogatói rekordokat regisztrálhatott az Austen­ma­nia! kiállítás is, amely az Andrew Davies-féle BBC-s feldolgozásokat, illetve a kilencvenes évek azóta már önállóan is klasszikussá vált Emma-variációját, a Spinédzsereket ünnepli. Ezek a filmek, illetve Helen Fielding Bridget Jonesa indította el az elmúlt évtizedek Austen-rajongását. A tárlat eredeti forgatókönyveket, produkciós jegyzeteket, posztereket, archív felvételeket mutat be, vagyis azokat az elemeket, amelyek generációk számára határozták meg, hogyan képzeljük el ma Austen világát. 

A csendes papleány 1775 decemberében született Steventonban, családjával együtt a kor vidéki középosztályához tartozott. Élete első pillantásra mentes volt a nagy drámáktól: nem utazott sokat, nem élt nagyvilági életet, sosem ment férjhez, viszonylagos visszavonultságban írt. Épp ez a paradoxon teszi őt különlegessé: a brit vidéki társadalom minden részletre kiterjedő krónikásából vált az emberi viselkedés és társas érintkezés korát meghaladó elemzőjévé. 

Egyszerre volt éles szemű szocio­lógus és briliáns író. Műveiben a XIX. század eleji női lét korlátait ábrázolta úgy, hogy közben hősnői aktív döntéshozókként jelennek meg. Elizabeth Bennet, Emma Wood­house, Elinor és Marianne Dashwood, Fanny Price és Anne Elliot bár különböznek, de mindannyian az egyéni értékek és vágyak alapján igyekeznek eligazodni a társadalmi elvárások között. 

Austen hiába élt a romantika korszakában, valójában nagyon realista regényeket írt, mivel a mindennapi élet apró rezdüléseiben, a társalgási jelenetekben, a félreolvasott gesztusokban és a társadalmi rítusokban kereste az igazságot. Megmutatta, hogy a hétköznapi élet is lehet epikus. 

Műveiben a női autonómia a mindennapi döntésekben mutatkozik meg. Ez pedig nagyon rímel a modern kori irodalmi elvárásokra. Harriet Evans szerkesztő néhány évvel ezelőtt a női irodalom tün­dérkeresztanyjaként jellemezte Austent. Azóta számos felmérés bizonyította, hogy a puha táblás, könnyed olvasmányt sejtető borítóval megáldott Austen-könyvek vezetik a reptéri eladási listákat, együtt a kevésbé fajsúlyos Danielle Steel- és Sophie Kinsella-regényekkel. 

Kinsella úgy nyilatkozott, hogy Austen nemcsak szerelemről és házasságról írt, hanem „pénzről, társadalmi osztályokról, ambícióról, sznobizmusról és számos más, ma is releváns tényezőről, amely hatással van az írókra”. Méghozzá minden szerzőre, nemtől függetlenül. Ám az irodalom tradicionálisan férfias területnek számít. A kiadók és a szerkesztők gyakorta férfiak, akik úgy látják, hogy a női olvasókat – a legnagyobb vásárlóképes közönséget – a „női” jelző hangsúlyozásával lehet megfogni. Így az egyik legnagyobb internetes áruháztól, az Amazontól kezdve a bárki által szerkeszthető kritikai oldalig, a Goodreadsig bezárólag nők tollából származó klasszikus és modern regényeket találunk „női irodalom” címszó alatt, míg a férfi szerzők jelző nélküli „fikciót” írnak. Ez a hozzáállás Austen korában sem volt ismeretlen, az írónő a Büszkeség és balítélet kapcsán kapott olyan kiadói kritikát, hogy „hihetetlen, hogy ilyen okos regényt nem férfi írt”. 

Egyes szakértők szerint Austent a nőkhöz való hozzáállása is segíti, hogy ma ennyire népszerű. Tény, a művek arra tanítanak, hogy a boldogság nem a társadalmi rangból fakad, hanem a személyes fejlődésből, az önreflexióból, és ez nagyon XXI. századi gondolat. Ezenkívül a félreértések, az előítéletek, az elismerési vágy, a szerelem feletti tanácstalanság, a hiúság és túlérzékenység mind olyan jelenségek, amelyek kétszáz év múltán sem változtak. Továbbá az ábrázolt hősnők egyszerre állnak két lábbal a földön és viselkednek hősiesen. Kiváló példaképek. Eliza­beth Bennet bátor ragaszkodása értékrendjéhez az igazi feminizmus visszhangja. 

A Bridgerton család sikere óta sokan kutatják, hogy Austen világa miért tud egyszerre menedék és társadalmi tükör lenni. Szakértők úgy vélik, hogy a regények ritmusa lassú, a világ kissé zárt, de végtelenül megnyugtató, a finom, de éles irónia ugyanakkor nagyon mélyen elgondolkoztatja az olvasókat. Ez pedig egyrészt tanító jellegű, mintha mesterkulcsot kapnánk a társas viselkedés pszichológiájához, másrészt szórakoztató. Éles humor és ikonikus karakterek jellemzik Austen regényeit, amelyekben a társasági jelenetek olyanok, mint a precízen megkoreografált tánc: minden mozdulatnak, minden félmondatnak tétje van. 

A felejthetetlen párbeszédek és a nem hosszú regények pedig vonzzák a már meglévő rajongótábort felhasználni kívánó adaptációkat. Legyen szó a BBC új feldolgozásai­ról, a most készülő új mozifilmes Értelem és érzelemről vagy a Net­flix progresszív átiratairól, Austen mindegyikben új értelmezést kap, amelyekben az olvasók és nézők olyan modern problémákkal találják szembe magukat könnyen értelmezhető formában, mint a társadalmi mobilitás, a női önállóság, a szerelem pszichológiája vagy az önismeret. 

És mindezt a biztos happy end tudatában élhetik meg, erre pedig a mai bizonytalan társadalmi, gazdasági helyzetben nagy szükség van. Így nem csoda, hogy a rendezvényekre szinte mindig előre elfogynak a jegyek. A december 13. és 21. között megrendezett záróesemény, amikor egy héten keresztül gyertyafényes háznézésre, korhű karácsonyi dekorációkra és a nemzetközi vir­tuá­lis születésnapi mulatságra lehet számítani, már kérdéses, hogy a későn ébredők bejutnak-e. Ők a BBC még bemutatásra váró A másik Bennett lány című sorozatával, a Netflix Büszkeség és balítélet adaptációjával vagy a mozis Értelem és érzelemmel vigasztalódhatnak.