Egy kis foci
Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1901. január 19-én alakult meg a Magyar Labdarúgó-szövetség, hogy a már akkor is népszerű játék angol és osztrák minta alapján egységes szabályozással bírjon, és a csapatok közötti versenyt is meghatározza. A labdarúgás megítélése azóta is parázs vitákat szül idehaza.
Kép: Egy magyar focicsapat csoportképe 1909-ből. Gyöszke és Gyuszi is kerettag volt – írta a kép aljára valaki
Hazai football-egyesületek élénk részvételével tartotta meg a Magyar Labdarúgó Szövetség az alakuló gyűlését Budapesten, az Andrássy-úti Arany Fácán külön termében. Az értekezleten szűkebb körű bizottságot választottak, melynek feladata a magyar viszonyoknak megfelelő alapszabályok kidolgozása. A szabályokat azután az összes magyar egyesületeknek megküldik, hogy a január első napjaiban megtartandó alakuló közgyűlésen észrevételeiket megtehessék – írta a Pesti Napló 1900 decemberében, majd néhány nap múlva, január 19-én, este 8 órakor az István Főherceg Szállóban tartandó alakuló közgyűlésen megalakult a Magyar Labdarúgók Szövetsége. Így összegezte a történteket 1901. január végén a Magyarország című újság: „Hazánkban példátlan gyorsasággal honosult meg és nagy arányokban fejlődik a football-játék. Nemcsak régi sportegyesületek kultúrálják már ezt az izgató, érdekes játékot, hanem egyes társaságok is, minden klubjelleg nélkül összeállva űzik már mindenfelé s kiváltképpen a fővárosban. Valóban ideje már, hogy az egyletek szövetségbe lépjenek, mert csak céltudatos, egységes vezetés fogja a magyar labdarúgás fejlődésének a helyes irányt megszabni. A Ferenczvárosi Torna-Club meghívására 17 sportegyesület fogadta el nagy lelkesedéssel a szövetség megalakítása iránt tett indítványt."
Magyarországon a labdarúgással először az 1893-tól megjelenő Sportvilág című folyóirat foglalkozott, megismertetve olvasóit az angol futball eredményeivel. Idehaza 1896 végén rendezték meg az első labdarúgó-mérkőzést, amely a játék durvasága miatt „a pékerdei csataként” híresült el, hiszen a korábbi havazást követően két órán keresztül ömlött az eső. A meccs ötlete a sokoldalú sportember, Löwenrosen Károly nevéhez fűződött, aki Angliában ismerkedett meg a játékkal, majd – kapcsolatai révén – eredeti football-labdát hozatott a sportág őshazájából. A vastag hó miatt kabátban, csizmában folyó rugdosódást húsz perc után fújták le, az „eredmény” pedig három gól és három lábtörés lett, a pesti szólás szerint inkább „a Rókus Kórház nyert 3:0-ra”.
A futball hivatalos magyarországi kezdete csak 1897-re tehető, amikor Stobbe Ferenc, a Sportvilág főszerkesztője, Iszer Károly újságíró és Ray Ferenc a Budapesti Torna Club (BTC) tornászaiból, atlétáiból, úszóiból és kerékpárosaiból megalakította az első magyar labdarúgóegyletet. A BTC csapatának első edzését a hivatalos megalakulást követő napon, 1897. február 8-án a Millenáris-pályán rendezték.
Néhány hónapos előkészület után elérkezettnek látták az időt arra, hogy sor kerüljön első nyílt, kétkapus mérkőzésükre. Az első hivatalos és szabályos magyar labdarúgó-mérkőzést 1897. május 9-én a Csömöri úti Millenáris Sportpályán játszották le. Mindkét csapatot a BTC játékosai alkották, s a „kék-fehérek” 5-0-ra győztek a „piros-fehérek” ellen. A mérkőzés százfős közönséget vonzott, de a kellemetlen, esős időjárás következtében nagy részük a meccs végére szétszéledt.
Az izgalmas játékról hetekig beszéltek Budapesten. A BTC játéka fellelkesítette a főváros diákságát, akik az új játék hívei lettek. A BTC példája nyomán egymás után alakultak meg a futballcsapatok: az Óbudai Torna Egyesület, a III. kerületi Torna és Vívó Club, a Műegyetem, a Magyar Athletikai Club, a Ferencvárosi Torna Club, a Törekvés Sport Egyesület, az Újpesti Torna Egylet, a Postások Sport Egyesülete, a 33 Futball Club. Vidéken a Pozsonyi Torna Egyesület jött létre először, utána Eperjes, Szombathely, Szabadka, Baja, Arad következett az úttörők között.
Ilyen előzményeket követően alakult meg ellenőrző szervezetként a Magyar Labdarúgó-szövetség. Az MLSZ 1901. február 4-i ülésén kiírták az első bajnokságot. Az MLSZ az első tanácsülésén döntött a bajnokság angol mintára való kiírásáról, rögzített sok, a későbbiekben egyértelműnek számító, de akkor nagyon is fontos alapvetést: azt, hogy naptári éves bajnokságot rendeznek, a győztes csapat két, a döntetlent játszó egy, a vesztes pedig nulla pontot kap. Az idény kétfordulós, azaz minden csapat kétszer játszik a másikkal. A jelentkező csapatokat az első vagy a második osztályba sorolták. Rögzítették, hogy „egy-egy bajnokságban a játékosok csak egy csapat színeiben vehetnek részt”.
Amikor a kezdeti idők nagy csapatának, a BTC-nek a csillaga leáldozott, felvirradt két új klubé: a Ferencvárosi Torna Clubé és az MTK-é. 1903 elejétől 1930-ig csak ez a két egyesület tudott nyerni a bajnokságban. Az I. világháború előtti években a Schlosser Imre köré épített FTC, majd a nagy világégés utáni esztendőkben az MTK egyaránt a kontinens legjobbjai közé tartozott. Annak ellenére is, hogy a gazdasági nehézségek miatt a legjobb játékosok egy része külföldre menekült.
A két klub népszerűsége, illetve az új sportág hirtelen magasra szökött társadalmi presztízse két új stadion megépítését eredményezte az 1910-es évek elején. Előbb az Üllői úton a Ferencvárosé, majd a Hungária úton az MTK-é készült el. Ezeknek is volt köszönhető, hogy az évtized további részében a válogatott mérkőzések nézőszáma a kontinensen Budapesten volt a legmagasabb.
Katasztrófa Budán
A legfelső bíróság foglalkozott annak a rémes katasztrófának egyik epizódjával, amely az ezredévi kiállítás esztendejében történt a budai várba vivő gőzsiklón. Az itt járt külföldi hírlapírók tiszteletére ugyanis Bánffy Dezső báró akkori miniszterelnök fényes estét adott a miniszterelnöki palotában. A vendégek egy része este tizenegy óra után a gőzsiklón akart lemenni, de már megszüntették a forgalmat. Az alkalmazottak közül néhányan a társaság unszolására újra elindították a kocsikat, de a gépkezeléshez és kocsivezetéshez nem értő alkalmazottak ügyetlensége folytán az utasokkal megtelt kocsi lezuhant s a kocsiban levők közül többen megsérültek. A szerencsétlen utasok közül néhányan polgári per útján követeltek kártérítést szenvedett sérüléseikért. Valero Pál olasz újságíró 13.340 koronát, Prileszky Tádé udvari hivatalnok pedig, aki mind a két lábát eltörte, 19,254 korona és 16 fillér kárpótlást, ezenfelül 17,500 korona évi járadékot kért a budai hegypálya-részvénytársaságtól. A budapesti polgári törvényszék azzal a megokolással, hogy a szerencsétlenség oly időben történt, amikor a sikló már üzemen kivül volt s igy azért a balesetért az igazgatóságot felelősségre vonni és szavatolásra kötelezni nem lehet, az alpereseket elutasította keresetükkel.
Magyarországon 1926-ban bevezették a profizmust, annak egyik hozadéka volt, hogy az addigi csupán nagy-budapesti bajnokságból valóban országos lett. Ez nyilvánvalóan a vidéki futball gyors fejlődésével járt. Erős klubokból erős válogatott alakult. Az 1934-es Mondialén még „csak” a negyeddöntőig jutott a nemzeti csapat, ám 1938-ban azóta sem felülmúlt sikert ért el, Holland-India, Svájc és Svédország legyőzésével bejutott a világbajnoki döntőbe. A nagy sikert nagy visszaesés követte, a következő években, a háború alatt utolsó mérkőzéssel bezárólag sokkoló vereségek érték a válogatottat. Az 1956-os forradalom földindulást hozott a magyar labdarúgásban, miután Puskás Ferenc, Czibor Zoltán és Kocsis Sándor nem tért haza az emlékezetes dél-amerikai túráról.
Az elmúlt hatvan-hetven évben a magyar futballtörténelem legragyogóbb pillanatait nagy visszaesések követték. Amikor 2001. január 19-én megalakulásának 100. évfordulóját ünnepelte a Magyar Labdarúgó-szövetség, akkor azt írták a lapok: az első évszázad 747 válogatott mérkőzésén 368 győzelem, 166 döntetlen és 213 vereség született (72 ország együttese ellen), melyen 838 játékos lépett pályára.
A bő tíz éve megkezdett futballfejlesztési program sok évtizedes lemaradást pótolt az infrastrukturális fejlesztésben. Eredményeként a magyar válogatott eljutott a 2016-os, majd a nevében 2020-as, a koronavírus-járvány miatt egy évvel elhalasztott Európa-bajnokságra is. Marco Rossi irányításával a válogatott bejutott a Nemzetek Ligája legmagasabb osztályába. Van és lesz miért szurkolni a jövőben is.
Egy elmaradt látogatás költsége
A persa sah Budapesten való tartózkodása alkalmával meg akarta nézni a Parkklubot is. A klub vezetősége a sah elhatározásáról értesítette a fővárost és kérte, hogy az utakat hozzák rendbe. Az elüljáróság rendbe is hozta az utakat s 1400 koronát költött az átrendezésre. A persa sah nem ment a Parkklubba, de a közönség azért szívesen fogadta, hogy a sah kedvéért járhatóvá tették az utakat. A kiadásra pedig csak most kérnek a közgyűléstől fedezetet.
