Mennyire jó turistának lenni?

Az idei év első napjától hatályos a VI. kerület régóta készülő Airbnb-tilalma, amely a terézvárosi lakók szavazása és egy tizennégy hónapos felkészülési idő után nullára csökkentette a rövid távú lakáskiadás lehetőségét a magán- és egyéb szálláshely kategóriában. A vita már korábban éles volt: a fővárosi kormányhivatal 2025 nyarán a rendelet visszavonását kérte, Soproni Tamás polgármester viszont kitartott amellett, hogy a kerület élhetősége és a lakhatási nyomás miatt szükség van a tilalomra. A Kúria döntése szerint a terézvárosi rendelet törvényes, és a kerület valóban meghatározhatja nullában a kiadható napok számát. 

Ennek megfelelően a hónap elején kopogtattak is a terepen megjelenő hatóságok. Az önkormányzat már az első munkahéten bejelentette, hogy megkezdték a szálláshelyek ellenőrzését, közösen a rendőrséggel és a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal. A cél a szabályszegők kiszűrése: az illegális üzemeltetők többmilliós bírságot is kaphatnak. A posztokhoz és a helyszíni képekhez gyorsan társult a kerület új jelképe: a bejáratokra ragasztott figyelmeztető matrica, rajta a „Tiltott tevékenység” felirattal, illetve a jelzéssel, hogy rövid távú lakáskiadás miatt hatósági eljárás indult. 

A razziák híre egy bő hét alatt érdekes fordulatot vett. Az apart­man­kiadókat képviselő szervezet szerint az ellenőrzések névtelen bejelentések alapján indulnak, és a kerület gyakorlatilag a lakók egymás feljelentésére épít, ami véleményük szerint az állampárt rossz emlékét idézi. Bírálják a „piros matricázást” is mint stigmatizáló eszközt, ezt a II. világháborús megbélyegzésekhez kötik, másrészt túlzottnak tartják a rendőri jelenlétet, egyes beszámolók szerint a fegyveres rendőri jelenlét olyan helyzetekben is, ahol szerintük évek óta bejelentett, adót fizető vállalkozás működött. Úgy vélik, ez túlmutat a hatósági ellenőrzésen, a „turisták vegzálásáról” van inkább szó, és arról az üzenetről, hogy a külföldi vendég szemében Budapesten mostantól „nem jó turistának lenni”. 

A turisták szemében ugyanis az egyik kerület nem válik el a fővárostól. A rendőrség visszautasította, hogy jogellenesen mennének be magánlakásokba vagy zaklatnák az ott tartózkodókat, és közölték, hogy a VI. kerületi kapitányság rendőrei az önkormányzat felkérésére, a hatályos jogszabályi keretek között nyújtottak segítséget, önálló intézkedést nem hajtottak végre. 

Az idevezető okokban a vitázók is részben egyetértenek, csak a következtetésük más. Az önkormányzat szerint Terézvárosban a tömeges rövid távú kiadás felhajtotta az árakat, zajt és „folyamatos átmenőház-érzetet” hozott, a lakók a népszavazáson épp ezért döntöttek a tiltás mellett. A kiadók és a turisztikai érdekkörök viszont azt mondják, hogy a lakhatási válság okai összetettek, és a teljes tiltás aránytalan, ráadásul a szektor nyertese inkább a hotelipar lehet, miközben azok bukják a bevételt, akik egy-két lakásból egészítik ki a családi kasszát. A vita nem vákuumban zajlik: Budapest egészére már korábban életbe lépett egy moratórium az új rövid távú szálláshelyek nyilvántartásba vételére, és az adózási környezet is szigorodott. A piaci alkalmazkodás jelei is megjelentek, egyes szereplők azt keresik, hogyan lehet más jogcímekkel, más kategóriákba átsorolással tovább működni. 

Világszerte nagyvárosok sora próbálja ugyanazt a problémát megoldani. New York Cityben például 2023 óta különösen szigorú a keretrendszer, rövid távú kiadásnál a házigazdának regisztrálnia kell, és alapelv, hogy a kiadó a lakás állandó lakója legyen, a város pedig pénzbüntetésekkel és célzott fellépéssel szorítja vissza az illegális működést. San Franciscóban, az Airbnb egyik legismertebb mintavárosában a szabályozás a tartós ottlakást kéri számon (évi legalább 275 éjszaka), és amikor a tulaj nincs ott, legfeljebb 90 éjszakára lehetséges a kiadás. 

Amszterdam sem finomkodik, ott a fő szabály, hogy az egész lakás legfeljebb évi 30 éjszakára adható ki, engedélyezési és bejelentési kötelezettségekkel, és egyszerre maximum négy vendég jöhet. Londonban a törvény a 90 éjszakás küszöböt húz, ha valaki ennél többre adná ki rövid távra az ingatlanát, ahhoz speciális engedély kell. Európában a legszigorúbb Barcelona, a városvezetés célja, hogy 2028 novemberéig kivezesse a turisztikai lakáskiadást, és a jelenleg engedélyezett, több tízezres nagyságrendű lakásállományt visszaterelje a helyi lakáspiacra. Berlin már korábban hozott hasonló intézkedéseket: az egész lakás rövid távú kiadását engedélyekhez és szigorú feltételekhez kötik, kifejezetten a lakásállomány eltűnésének megfékezésére. 

Terézváros döntése tehát illik a nemzetközi trendekbe, de a módszer és a tempó már kérdéses, hiszen a razziák és a matricázás nem biztos, hogy valóban a legjobb üzenetet közvetíti. Tény, hogy a túl­tu­ris­tá­so­dás tartós állapot, amikor egy városrész mindennapi működését már nem a helyben élők igényei, hanem a rövid távú látogatók életstílusa határozza meg. Így elszállnak az albérlet- és lakásárak, átalakul a kereskedelmi kínálat (alapélelmiszer helyett szuvenírboltok és gyorséttermek nyílnak), nő a zaj- és hulladékterhelés, illetve a közterek túlhasz­nálata. A helyiek kiszorulnak a saját otthonukból. 
Másik oldalról a turizmus közben bevételt termel, munkahelyeket ad, adókat hoz, szolgáltatókat, kulturális helyeket tart el. Ezért szakértők szerint a teljes tiltás ritkán jó megoldás. Inkább célzott kvótákra, világos engedélyezésre és adatszolgáltatásra, a lakóközösségek vétójogának biztosítására, illetve speciális díjakra, adókra van szükség. Emellett fontos a turistaforgalom szétosztása térben és időben (szezonon kívül), valamint a közlekedési és köztisztasági kapacitások bővítése. Ezek jóval komolyabb beruházást igénylő döntések, mint az egyszerű tiltás. Ám ezek hozhatják el a legstabilabb kompromisszumot, amely szerint a város kimondja, hogy a lakhatás elsőbbséget élvez, a turizmus pedig szabályok közé szorítva addig maradhat, amíg megfizeti a negatív hatások árát és betartja a játékszabályokat.