Patások kék uniformisban

Nagy a mozgolódás a Sóshartyán külterületén található rendőrségi lőtéren, ahol a Nógrád Vármegyei Rendőr-főkapitányság helyi szerveinek lovas és kutyás eszközei, valamint a Készenléti Rendőrség kiképzői a szokásos, kéthetente esedékes, szinten tartó képzései zajlanak. A patás jószágok zsákmányállatok, ennélfogva ösztönszerűen tartanak az ismeretlen dolgoktól, igyekeznek kihátrálni a veszélyből. A gyakorlat célja a bizonytalan helyzetekhez hozzászoktatás, valamint az, hogy a ló és lovasa minél inkább bízzanak egymásban, kölcsönösen megértsék egymás jelzéseit, és éles helyzetben jól tudjanak együtt dolgozni. 

De előbb a rendőröknek fel kell készíteniük négylábú „kollégáikat" az aktív feladatvégzéshez! Leápolják a szőrüket, sörényüket, ugyanis a nyirkos időben jobban a szőrükre tapad a por, a sár. Majd ellátják őket a hétköznapi munkavégzés során is nélkülözhetetlen felszereléssel. Felkerül a láthatósági szalaggal ellátott ín- és bokavédő, valamint a fülvédő, ami egyben a ló és lovasa biztonságát szolgálja. A nagykantárt a járőrözés során használják, a csikózabla alkalmazása azonban elegendő a gyakorlatok közben. A kék egyenruhás a nyeregalátétet közvetlenül az állat hátára helyezi, nyeregemelőt, zselépárnát, nyerget tesz fel, amit fekete birkabőrből készült takaróval terít le, ami a hideg ellen is védelmet jelent. 

– A rendőr nem rendőr sapka nélkül – magyarázzák, s kobakot húznak a fejükre. Magukra öltenek láthatósági mellényt is, a kötelező felszerelés mellé: a derekukon maroklőfegyvert tartanak, plusz egy tárat, valamint bilincset és gázsprayt – rendszerint így indulnak lovas járőrözésre, illetve ottjártunkkor a gyakorlat teljesítésére. 

Nóniusz fajtával dolgoznak együtt, amely könnyen tanítható, nyugodtabb vérmérsékletű, van tartása, megjelenése tekintélyt parancsoló, ami nélkülözhetetlen a rendőrségi intézkedések során. A pozitív tapasztalatok miatt az országban több helyütt dolgoznak lovakkal a rendőrök: Nógrád mellett a Hajdúságban, Szabolcsban, Veszprémben, a közeljövőben pedig Komáromban, Hevesben és Borsodban is tervezik a lovas egységek bevezetését. 

A vármegyében elsőként a Balassagyarmati Rendőrkapitányságnál, manapság viszont a Salgótarjáni Rendőrkapitányságnál is, szolgálati helyenként két-két lovat alkalmaznak. Fábián Evelin Beatrix és Keresztúri Máté rendőr őrmesterek, akik magánéletükről már rendelkeztek lovas tapasztalattal, végezték el először a szükséges képzést, hogy az állatokkal együtt lássák el szolgálati feladataikat. Harmadik társuk, Keresztúri Roland pár hónappal később csatlakozott hozzájuk. 

– A bátyámmal együtt gyermekkorunk óta lovagolunk, s jómagam mindig is rendőrnek készültem. Miután a Miskolci Rendvédelmi Technikumban elvégeztem a kétéves rendőrjárőrképzést, 2022. június 3-án kerültem a Balassagyarmati Rendőrkapitányság kötelékébe. Egy évvel később letettem a lovas szolgálathoz szükséges (a ritkán, valamint a sűrűn lakot területeken az állattal való együttműködésre felkészítő) vizsgákat – számol be a Csitárról származó rendőr őrmester, aki legtöbbször Apolt lovagolja meg, amellett, hogy Betyárral is szívesen dolgozik együtt. 

Az előbbi csődör tizenegy, az utóbbi tízéves. A négylábú patások tizennyolc, szükség esetén húszéves korukig szolgálhatnak a rendőrségnél, mielőtt nyugdíjba mennének. 

– Apollal a kezdetektől jól tudunk együtt dolgozni. Ámbár össze kellett szoknunk. Amikor át akartam vezetni a pocsolyán, a patakon, akkor feszültté vált és tiltakozásul felágaskodott. Meg kellett tanulnom megnyugtatni őt. Alapszabály, hogy ne kérjünk olyat a jószágtól, amit nem tud teljesíteni. Ugyanolyan lényeges, hogy sosem hagyunk félbe feladatot, hanem más módon végezzük el, például csak lépésben kelünk át az árkon. Azt követően pedig dicsérjük őt meg, erősítve benne a tudatot, hogy jól végezte a dolgát. A négylábú társam manapság az áradó Ipolyon, amikor szügyig ér a víz, már gond nélkül átnyargal – avat be az eredményes együttműködésükbe Roland. 

– Milyen a lovas szolgálat? – kérdem tőle. 
– Ahhoz tudom hasonlítani, amikor az ember megszerzi a jogosítványát és először ül autóba: végtelen szabadságérzetet jelent. Lovakkal ki tudunk menni az erdős, dombos területekre, felkutatni egy eltűnt személy hollétét, segíteni a tanyán élő idős embereknek, például fát behordani, továbbá hatékonyan léphetünk fel az erdőirtások, illegális szemétlerakások ellen. A csendesen közlekedő társainkkal a meglepetés erejével tudunk hatni. Azt is tapasztaltuk, hogy a lovas rendőrökkel elfogadóbbak, sokkal inkább együttműködőek az állampolgárok, akik információátadással is tudják segíteni a szolgálatunk teljesítését. 

∗ 

A füves lőtéren a két rendőrkapitányságtól két-két egység dolgozik egymás mellett. Előbb csak lépésben haladnak, hogy bemelegedjenek az állatok ízületei, aztán következhet a tanügetés. Lovardaszerű kört tesznek meg újra és újra, a különféle feladatok teljesítése előtt. Fűhöz hasonlító zöld szőnyeg, kartondoboz, sárga színű papír és a levegőben lengő zászló mind olyan ingerek a hatmázsás jószágnak, amitől megrémülhet, s amit szoknia kell. Az állatnak, a lovasa fokozatos segítségnyújtásával, minden esetben el kell tudnia végezni a feladatot – ennek módját tanulják mindketten. 

Dobszó mellett nyugodtan ügetnek. A zöld színű füstgránáttól némileg megtorpan Betyár, de lovasa, Evelin a kantárral elfordítja a fejét, ennélfogva könnyedén áthaladnak az akadályon. A gyakorlatoknak az idomítás, tudás szinten tartása mellett fontos része, hogy a lovas és kutyás egységek egymáshoz szokjanak, éles helyzetben jól tudjanak együtt dolgozni. A Nógrád Vármegyei Rendőrségnél főleg német juhászkutyák és holland juhászkutyák szolgálnak, amelyek jól tanítható fajták, emellett testméretük és ösztönük is alkalmassá teszi őket a szolgálatra. Bevetési helyzetben mindegyiküknek a feladatra kell koncentrálnia, ezért fontos a közös gyakorlás. 

Míg két állatos egység együtt dolgozik, a Salgótarjáni Rendőrkapitányságnál szolgálatot teljesítő Oláh Henrikkel váltunk pár szót, aki épp átadja lovát egyik társának. 

– Apám ültetett először lóhátra 6-7 éves koromban. Amikor a szü­leim­ nem figyeltek, titokban elkötöttem a lovat. A litkei családi házunk kertje az erdőre nyílt, így észrevétlenül kilovagolhattam a határba. Tizenévesen, amikor már magabiztosan meg tudtam ülni a jószágot, a faluban, forgalomban is mentem vele. Sosem tanított senki lovagolni, ráéreztem a módira. Mindig szőrén ültem meg, mert így közvetlenebb a kapcsolatom az állattal, jobban érzem a mozdulatait. Nyerget akkor használtam először, amikor felszereltem a rendőrséghez – mesél a fiatal őrnagy, aki máig tart lovakat otthon. 

Minden napját kedvenceivel kezdi, velük fejezi be, zabolással, itatással, almozással, s kedvtelésből folytatott lovaglással. Szerencsésnek vallja magát, mert munkaideje javarészét is lóháton töltheti. Zengőt és Alkonyt, a Salgótarjáni Rendőrkapitányság kék ruhát öltő patásait szófogadó, jószándékú, együttműködő társként jellemzi, akikkel minden közös szolgálati nap ajándék.