Biztosítás kis pénzzel

- Van a kunadacsi határnak egy Kukásmajor nevű része. Hajdanán kukásoknak titulálták ugyanis errefelé, a Kiskunság közepén a dohánykertészeket - válaszolja a dohánytermesztési kultúra gyökereit tudakoló kérdésemre Dunai László. A fiatal agrármérnök a vezetője az országban elsők között alakult helyi biztosítási egyesületnek.
{p} Kifejezetten a dohány jégkárbiztosítására alakították a civil szervezetet 1993 derekán. A hektáronként akár egymillió forintos bevételt is hozó növény kizárólagos értéke a levelében rejlik. Így aztán, ha jön egy jókora jégverés, odaveszhet az egész termés.
- Ilyen esztendő volt 1992 is - emlékszik vissza megalakulásuk körülményeire beszélgetőtársam. - A dohány hatvan százalékát tropára verte a jég, szaladgált mindenki pénzért fűhöz-fához. Mindhiába, hiszen a magas biztosítási díjra hivatkozva senkinek sem volt biztosítása erre a növényre.
{p} A termelők nevében pályázó önkormányzat végül is az országos katasztrófaalaptól kapott hatszázezer forintot. Mivel akkoriban már közszájon forgott az úgynevezett nonprofit biztosítóegyesületek ötlete, Dunai László felvetette: ne osszák szét az összes pénzt, hanem szervezzenek saját maguknak biztosítót. Bele is vágtak, és huszonegy dohánytermelő félmillió forinttal indult neki az új világnak.
{p} Most ugorjunk egyet térben és időben: a kezdetekre emlékező Kunadacsról a fővárosba. Az ötletgazda Erent Gábor mintha most bábáskodott volna az első baranyai civil biztosító körül, s máris eltelt több mint tíz esztendő. Ez idő alatt az ország harminc térségében olyannyira gyarapodott a nem nyereségre, hanem a gazdálkodás biztonságára szerveződött nonprofit egyesületek száma, hogy már tízmilliárdos értéket védenek. Több is elkelne persze, de tegyük a szívünkre a kezünket: vajon a mezőgazdasági biztosítás hányadik helyen állhatott az utóbbi évtizedben az élethalálharcot vívó gazdálkodók teendőinek sorában?
{p} - A biztosítás helyett sokkal szívesebben használom a kockázatkezelés szót, hiszen ez kifejezőbb. Az is benne van, hogy a vélelmezett kár megelőzéséért és az esetlegesen bekövetkező káreset csökkentéséért mindent megtesznek egy-egy egyesület tagjai - állapítja meg az az ember, aki 1990-ben kulcsszerepet játszott a Belga Parasztszövetség ABB nevű biztosítótársasága magyarországi érdekeltségének, az Argosz Biztosító Rt.-nek a megszervezésében. Ma pedig, számos gazdasági és kulturális elfoglaltsága mellett, elnöke a Magyarországi Nonprofit Biztosítóegyesületek Szövetségének (Manbesz).
{p} - Mivel együtt sírnak, együtt nevetnek a tagok, nem érdekük a biztosítási csalás, hiszen egymást csapnák be. Nem győzöm eleget hangoztatni a jó értelemben vett emberi és emberséges kapcsolatokat sem, hiszen mindenki ismer mindenkit.
Számos pénzügyi, közgazdasági és szervezeti akadályt kellett leküzdeni az indulás idején. Helyet kellett találni például a biztosítási és az egyesülési törvényben ennek a sajátos formációnak. Sokat lobbiztak érdekeikért, mire elfogadtatták, hogy legkevesebb tíz gazda már biztosítási egyesületet alakíthasson.
{p} - Valamennyi pénz természetesen kell az induláshoz, de korántsem annyi, hogy az esetleges jég-, fagy- vagy viharkár egészét képes legyen kifizetni egy-egy ilyen szervezet - magyarázza Erent Gábor. - Hiszen van egy kedvező lehetőség, az úgynevezett viszontbiztosítás a nagy biztosítótársaságokkal. Ezért is fizetniük kell a kicsiknek, ám ha nincs kár, akkor a viszontbiztosítási díj bizonyos részét visszatérítik a nonprofit szervezeteknek, amelyeket akár biztosítási szövetkezeteknek is nevezhetnénk.
{p} Így volt ez az évek során Kunadacson is, a kezdeti félmillió forint mára 14-15 milliós tőkévé duzzadt. Pedig két évben is mélyen a kasszába kellett nyúlniuk. 1999-ben tizenhét-, tavaly pedig tízmillió forint kártérítést fizettek ki, mondja Dunai László. Saját jövőjükről szólva mégis a fejét vakargatva beszél:
- Ami a dohányt illeti, úgy tűnik, megállt a tudomány. A dohánytermesztőket kiemelten kezeli az uniós szabályozás. Úgy tudom, hogy a nálunk bevezetésre kerülő területalapú támogatási szisztéma szerint mennyiségtől és minőségtől függetlenül hét-nyolcszázezer forint támogatás jár majd minden hektár dohány után.

{p}Mivel ez a bevételek hetven százaléka, alig hiszem, hogy a fennmaradó harminc százalékra bárki is biztosítást kötne. A látszólag kedvező ösztönzést a minőségi magyar dohány ellen ható, termelés-visszafogó módszerként értékelem.
A kunadacsi szakember mégis óriási lehetőségeket lát a nonprofit biztosítási rendszerben. A magyar gazdáknak újabban a viszszatérő aszály okozza a legnagyobb gondot, márpedig a szárazság miatti kár nem biztosítható természeti csapásnak minősül. Dunai László szerint az aszály után esedékes állami kárenyhítést egyesületi formában sokkal kulturáltabban és korrektebben lehetne rendezni, mint ahogyan az nálunk járja. Hiába ugyanis mindenféle rendelet, a károsult gazdálkodók többsége hasraütésszerűen mondja be a kár mértékét. Ha a civil szerveződésű, már bizonyos öngondoskodást is felmutató egyesületek hitelesen pályázhatnának, kevesebb lenne a visszaélés.