Készen állnak a versenyre

Kiss Ferenc (Gelej, 2004 tavasza) Tíz esztendeje jártam már az alig több mint ötszáz lelkes faluban. Kiss Ferencet a főkönyvelői székből az idő tájt választották a szövetkezet első emberévé, de már akkor fontolgatta: bármilyen sok jót is mondanak a "magyar szövetkezeti modell"-ről, az mégsem szerves fejlődéssel jött létre, miként az Dániában vagy a többi nyugati országban történt. A foglalkoztatás szentségét őrző hazai szövetkezetek vállalkozásnak tehát nem igazán jók, a piacgazdaság profitközpontú világában sokkal célszerűbb valamelyik társasági forma.

{p} Végül is, miként azt a központjuk előtti tábla is jelzi, a gelejiek 2001-ben hozták létre a Dél-Borsodi Agrár Kft.-t. Vajon miként látják európai uniós esélyeiket? Válaszában Kiss Ferenc mindjárt egy meghökkentő megállapítással indít:- A kilencvenes évek eleje óta pontosan és tervszerűen készülünk az uniós csatlakozásra. Világos volt, hogy megszűnik a KGST és a Varsói Szerződés, valamint az is, hogy Magyarország be akar lépni a NATO-ba és az Európai Unióba. Mindezek alapján nehezen értem az utóbbi fél-egy évben hallható-olvasható sirámokat, miszerint az uniós tagság készületlenül éri a magyar mezőgazdaságot. Akik így vélekednek, azok vajon miben bíztak az utóbbi bő tíz esztendőben? Hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy 2004-ben a megkésett tennivalók pótlása miatt nem fognak a napok a szokványos 24 helyett egyszerre 72 órából állni. Saját gazdaságunkra térve: jelentős tulajdonszerkezet-váltást és komoly profiltisztítást hajtottunk végre ebben az időszakban.- Kifejtené ezeket kissé bővebben? - szakítom meg vendéglátóm fokozatosan felpörgő gondolatvezetését.- Mi az emberi becsületünkre hallgatva százszázalékos értéken vásároltuk meg minden tagunktól a szövetkezeti üzletrészeket.

{p} Hozzáteszem: nem abban az időszakban, amikor a nagypolitika is erősen ösztönözte mindezt. Társaságunk felügyelőbizottsága a kisebbségi tulajdonosok képviselőiből áll, ami szigorú ellenőrzést jelent a többségi tulajdonosok fölött. A profiltisztítás pedig dolgozóink és tevékenységeink körében egyaránt megtörtént. Gyakorló főkönyvelőként a nyolcvanas évek végén még kétszáznál több tagot szerepeltettem a mérlegünkben. Jelenleg alig több mint száz embert foglalkoztatunk. Az elmúlt években megszüntettük a juhászatot, és teljes gőzzel az intenzív tejtermelésre és -feldolgozásra álltunk át. A holstein-fríz tehenek és növendékek takarmányszükségletét 2500 hektáros bérelt, fele-fele arányban szántó- illetve legelőterületen állítjuk elő. Emellett jelentős a halászati ágazatunk.Gelejen tehát kicsiben tetten érhető az, amit a legjobb szakemberek már a rendszerváltás előtt ki mertek mondani. Nevezetesen, hogy ha rajtuk múlna, minden második dolgozót elküldenének a szóban forgó téeszből vagy állami gazdaságból.

{p} A csaknem kilencszáz jószágot számláló, korszerű geleji tehenészetben csupán húsz embert foglalkoztatnak, akik évente négy-ötszáz millió forint értéket állítanak elő. Vajon megfizetik-e őket, merül föl bennem a - beszélgetőpartneremnek nyomban továbbított - kérdés.- Az a célunk, hogy dolgozóink megtalálják a számításukat - hangzik a válasz. - Tavaly társaságunk dolgozóinak havonta fejenként csaknem 140 ezer forint bért fizettünk átlagosan. Egy jó fejőmunkás bruttó keresete 170-180 ezer forint. Havonta 15-18 millió forint adót fizetünk az államnak. Jobban is élhetne az ország, ha többen, többet adóznánk, s nem lenne ennyire kiterjedt a dolgozókra nézve felettébb megalázó, a cégeknek viszont nagyon is kifizetődő, minimálbéres foglalkoztatás. Nálunk senki nem kap minimálbért.Egyelőre ennyi talán elég is a komoly beszédből. Birtokszemlére vonatkozó kérésem igencsak tetszik vendéglátómnak, minthogy kedve szerint a lehető legkevesebbet tartózkodik a négy fal között, annál több időt szán viszont, ahogyan fogalmaz, "munkatársai lélektanára".

{p} Első állomásunk a "fűtől az asztalig" szemléletű gazdálkodásuk alapja, a tehenészet. Ki is bukik belőlem legott a kérdés: manapság általános a panasz tejügyben. Gelejen milyen a hangütés?- Kinek-kinek kezeiben van az üllő és a kalapács, s ahogyan pengeti őket, olyan hangot adnak - válaszol szemléletes szóképeinek egyikével Kiss Ferenc. - A legutóbbi OMÉK idején, 2000-ben meglátogatott bennünket Írország mezőgazdasági minisztere, aki korábban történetesen sajtgyártással foglalkozott. "Gelejnek nem kell félnie", mondta, amikor megszemlélte szarvasmarhatelepünket és a tőle alig három kilométerre fekvő tej- és sajtüzemet. Magam is úgy gondolom, hogy a tejtermeléssel jó lóra tett a geleji gazdaság - jegyzi meg némi képzavart használva kísérőm. - Aki profi módon csinálja, annak profitot hoz. De folyamatos jelenlétet, állandó készültséget, napi háromszori fejést és még sok egyebet megkíván a mezőgazdaság nehéziparának is mondott tehenészet. Megvallom, a mi gyenge, 13 aranykoronás földjeinken mással aligha foglalkozhatnánk eredményesen. Nem véletlen, hogy a múltban hatszáz tehénből, valamint növendék- és tinócsordából állt a helybeli parasztgazdaságok legerősebb támasza.Kora délután van, a déli fejést épphogy befejezték.

{p} A telepen azért tesznek-vesznek. Komótosan, de folyamatosan dolgozik mindenki. Látszik, hogy a szorgoskodás nem a főnök jelenlétének szól. "Nem kell megszakadnia senkinek sem, hiszen holnap is ugyanez a ló lesz befogva" - idéz egy édesapjától tanult bölcsességet Kiss Ferenc.A Füzesnek vagy Kis-Hortobágynak nevezett ezerhektárnyi gyepen volt korábban a híres geleji tejhasznú juhászat. Nem várták meg, míg tönkremegy, idejében eladták a birkákat. Most busás pénzen átalakítják a hodályokat. Üszőnevelők lesznek helyettük, meg fedett szénapajták magasodnak itt nemsokára. Amolyan tartalék takarmánytárolók, hiszen "ha valaki jószágot tart, annak mindig másfélszeres takarmánykészlettel kell rendelkezni" - idézi a fiú ismételten az apa aranyigazságát.A gyepekről a halastavakhoz hajtunk. Itt is ugyanaz a kép fogad bennünket, mint a többi helyszínen. Tevékeny emberek, frissen kaszált fű, rózsabokrok, örökzöldek. De kár, hogy még nem ez az általános a magyar mezőgazdaságban! - jutnak eszembe a jobb sorsra érdemes, lepusztult, szegénységet és bizonytalanságot sugalló, alföldi "gazdatanyák" (tisztelet természetesen a számos kivételnek).

{p} Ivadéknevelés és árutermelés egyaránt folyik kétszáz hektárnyi vízfelületükön. Büszkeségük az OMMI által is elismert geleji nyurga ponty.Szemlélődésünket az önálló üzemként működő Sajt Kft.-ben zárjuk. Úgyszólván folyamatos a fejlesztés, most éppen a korábban juhtejet feldolgozó üzemrészt alakítja át saját építőbrigádjuk "tehéntejes vonal"-ra. Sajtokat, egyéb tejtermékeket, tasakos tejet készítenek itt. A sajtmester s egyben az üzem vezetője a negyvenéves tejipari  gyakorlatot magáénak mondható Gyóni Károly. Sajtjaik zöme külföldre kerül, méghozzá drágábban, mint a konkurensek portékája. "A minőség előbb-utóbb megkeresi és megtalálja a piacát" - válaszol kérdő tekintetemre egy már-már szólás értékű megállapítással Kiss Ferenc. Aki úgy gondolja, hogy a kicsi geleji tejüzemnek igenis van jövője a hatalmas multi, a Friesland Hungária Rt. tőszomszédságában. Csakhogy a piacon maradáshoz olyan tejfölt kell adni a vevőnek, amelyben idegen anyag hozzáadása nélkül is megáll a kanál.Most sajnálom igazán, hogy nem gumiból van az újság... Így hát kimarad ebből a cikkből is nagyon sok józan, megszívlelendő felvetés.

{p} Az a párbeszéd talán megér még néhány sort, amely akkor jött elő, amikor a határban járva kiderült: április végén egy érettségizett traktoros, rendkívül korszerű technika segítségével, tízórás műszakban nyolcvan (azaz nyolcvan) hektár kukoricát vetett el. Íme a kézzelfogható példa arra, hogy miként csökken a mezőgazdaság eltartóképessége az iparszerű agrárgazdaság hatására.- Tény, hogy a mai mezőgazdaság eltartóképessége már korántsem olyan, mint volt a szocializmus idején - váltott igen komolyra Kiss Ferenc. - De már nincs is szocializmus! Vagy az van?