Rosszkor rossz döntést hoztak

- Amikor megvásároltuk a telepet, ötmillió forintot készpénzben, nyolcmillió forintot takarmányban tettünk bele. A munkabér százezer forintot emészt fel, a villanyszámla hetven-nyolcvanezer forint attól függően, hogy téli vagy nyári időszakra szól, a takarmányköltség körülbelül kétmillió forint havonta - mondja Foki Lajos. A többmilliós banki hitel, a fojtogató határidők, az alkalmazottak bére, az alacsony sertésár, az állandó bosszankodás és a reménytelen küzdelem a mindennapokkal - lassan megszokják mindketten a bizonytalanságot. Két éve azonban olyan olcsó volt a termény, hogy jobbnak látszott inkább megetetni a malacokkal, mint az eladásával próbálkozni. Ekkor vágtak bele az üzletbe.
- Akkor is mélyponton volt a sertéságazat, de úgy gondoltuk, ennél már csak jobb lehet. A gabona ára sem volt akkor túl jó, és úgy terveztük, amit nem tudunk eladni megfelelő áron, azt "bőrbe dugva" sertésként, hízóként adjuk el - magyarázza Kovács Béla.
{p} A sokéves tapasztalat és az ígéretek ellenére sem gondolták, hogy a sertés ára nemhogy nem emelkedik, de még esik is.
- A takarmány, illetve a kukorica ára 2200 forint volt, amikor megvásároltuk a telepet, és akkor a sertés átvételi ára 230-240 forint volt. Tavaly szeptemberben az átvétel szintén 230 forint körül volt, a kukoricáé 3200, tehát még nagyobb a ráfizetésünk azóta - panaszkodik Foki.
- Optimisták voltunk, amikor belefogtunk, azt hittük, ez jövedelmező lesz, ebből meg tudunk élni, sőt úgy hittük, hat ember családjának is biztosítani tudjuk a megélhetését. Sajnos nem így van. Bíztunk benne, hogy jövedelmet tudunk termelni, és idővel ezen a területen szállítót és raktárat is emelhetünk - sorolja a terveket Kovács Béla.
Az álomból nem lett semmi. Bár több szerződése is van a magánvállalkozásnak, és a disznók egy részét eladják, hasznot nem termelnek. A működtetés költségeit sem fedezik belőle, a kudarc fél tucat alkalmazott bérével együtt évente csaknem tízmillió forintot vesz ki a gazdák zsebéből.
{p} - Az átvételi árnak mindenképpen magasabbnak kellene lennie, olyan 280-300 forintnak, hogy legalább nullára jussunk. Teljesen tanácstalanok vagyunk, nem tudjuk, mi lesz. Talán még két hónapig kibírjuk, aztán fel kell számolnunk a cégünket - mondja Foki Lajos. Mindketten ott voltak a gazdatüntetéseken, de, mint mondják, nem érzik a változást, egy forinttal sincs több a cég kasszájában, a zsebükről már nem is beszélve. Bár a magasabb vételárról szóló ígéreteket szép számmal kaptak, a húsért kért komolyabb összeget már senki nem akarja megfizetni, maradt a 230 forint. A hírek ugyan azt mondják, az osztrákok háromszáz forintért vásárolják majd a magyar sertést, ilyesmiben azonban már ők sem hisznek.
- A sertéságazat mostohagyermek, eddig sem kapott és tudomásom szerint az unióban sem fog kapni semmilyen támogatást. Azért reménykedünk, hátha az osztrákok nem csak ígérgetnek - magyarázza Kovács Béla.
Hosszú évek alatt összekuporgatott pénzének jelentős részét fektette a sertéstelepbe a két férfi. A kezdeti bizakodás után mostanra csak a szomorú valóság maradt. Pénzt ugyan nem, de tapasztalatot jócskán szereztek a két év alatt, ennek azonban, ebben az esetben, nem tudnak örülni.