Erdők kincsei a hűtőházban

Egy jó ötlet, gyors döntés, és semmi aggódás - úgy tűnik, ez a titka az alig 33 éves győri üzletembernek, aki eredetileg szakácsnak készült. Művelte is a szakmáját egy ideig, többek között egy elegáns szálloda konyháján gyakorolta a vendéglátás fortélyait. Történt aztán, hogy egy kis győri étterem tulajdonosa arról panaszkodott neki, pocsékul megy az üzlet. Én ebből csodát tudnék csinálni - jegyezte meg Matusz Balázs, és társtulajdonos lett. Nemcsak a főzéshez, a hírveréshez is értett: egy hét múlva már sorban álltak a vendégek, hogy megkóstolhassák a franciás ételspecialitásokat.
{p}- Először csak azt vettem észre, hogy nehezen tudjuk beszerezni a vadételekhez szükséges alapanyagot. Ez adta az ötletet, hogy vadfeldolgozót hozzak létre - meséli Matusz Balázs, akivel néhány hete átadott felsőtárkányi hűtőházában találkoztunk.
Eleinte ő maga darabolta a szarvasokat, őzeket a családi házuk alagsorában berendezett aprócska üzemben. Leszerződött egy vadásztársasággal, és a Szigetközben puskavégre kapott állatokat saját kezűleg dolgozta fel szakácskollégái igényei szerint, majd egy öreg Barkasszal szállította a szalonnával spékelt szarvascombot vagy az őzgerincet az éttermek konyháira. A vállalkozás lassan kinőtte az otthoni pincét. Miután az éttermekben házaló rabsicok legtöbbjének megálljt parancsoltak a Dunántúlon - sőt akadt, akit rács mögé is küldtek -, rögtön megugrott a kereslet. 
A Matusz-Vad tulajdonosa igazi sikersztorit adhat elő. Tizenhárom éve, hetvenezer forint megtakarított pénzével vágott bele a vállalkozásba, s ma két hűtőháza van az ország két távoli csücskében, és több mint harminc embert foglalkoztat. Húsnagykereskedelemmel, vadhús és erdei termék feldolgozásával foglalkozó cége több mint kétmilliárd forint forgalmat bonyolít, s a délkeleti régió kivételével az egész országot ellátja. Matusz Balázs kedélyesen azt mondja, nincs ebben semmi titok. A cégek fejlődésének gyakran épp a tulajdonosok szabnak gátat, amikor mindent egyedül akarnak kézben tartani, de a végén elvesztik a fonalat. A jó üzletember vezetőket nevel maga mellé, s csak a legfőbb dolgokban hagyja meg magának a döntés jogát. Fontos a márkaépítés is: a Matusz-Vad standja nem hiányzik a hazai élelmiszer-ipari kiállításokról, és a tulajdonos a külföldi seregszemlékről is sok értékes információt hozott már haza.    
{p}Vaddisznók, őzek sorjáznak a kampókon a győri üzemben, ahol szezonban naponta tizenöt szarvast is feldolgoznak. A telephelyet 2000-ben építették, ez a társaság volt az első fecske a helyi ipari parkban. Az első évben százmillió forintból valósult meg a hűtőház, mely jelenleg 640 tonna fagyasztott árut fogad be. A következő évben még negyvenmillió forintot költöttek a bővítésre, majd másfél éve jött az újabb ötlet, hogy az északkeleti országrészben is építsenek egy üzemet. A választás a Bükk kapujában fekvő Felsőtárkányra esett, ahol néhány hete átadták az új hűtőházat. A beruházás 120 millió forintos költségéhez 33 millió forinttal járult hozzá egy SAPARD-pályázat. A hatalmas tárolókban kétszáz tonna mirelit terméket, húst, gyümölcsöt, zöldséget, finompékárut tartanak, rövidesen még ezer tonnával bővítik a kapacitást.
A mirelit termékeket a cég tíz saját hűtőkocsija szállítja ki az elegáns szállodaláncok - Hilton, Pannonia, Danubius - éttermeinek éppúgy, mint a honvédség, az iskolák, a szociális intézmények konyháinak. Az élelmiszerek java részét importálják - például Brazíliából, Angliából -, hogy minél olcsóbban hozzájussanak mondjuk a csirkemellhez vagy
-májhoz. Mindkét üzemet eleve úgy építették, hogy megfeleljenek az uniós élelmiszer-biztonsági követelményeknek. A mélyhűtés folyamatát számítógép vezérli, a szobahőmérsékletű áru egy folyosón tíz perc alatt mínusz 35 fokon kőkeményre fagy. A környezetvédelemre is ügyeltek a tervezés során, a győri üzemben saját hulladékvíz-tisztító művet alakítottak ki.   
{p}Miért pont a Bükk közelségében avatták fel az új hűtőházat? Ebben szerepe volt Kiss Imrének is, akit a szilvásváradi szarvasgomba-vadászatokról is ismerhetünk. A kiváló gombász finom szaglású, különlegesen betanított kutyájával járja a hegyeket-völgyeket, és felkutatja az erdők kincseit. Előbb csak egymagában szedte a fejedelmi étkekhez illő gombákat, vadon termő gyümölcsöket, később azonban megszervezte a száz-százötven környékbeliből álló gyűjtő- és felvásárló-hálózatot. Amikor a felsőtárkányi gombaszakértő és a győri vadfeldolgozó tulajdonosa találkozott, közösen kiötlötték, hogy érdemes belevágni az erdei termékek feldolgozásába is. Felsőtárkányban jártunkkor éppen az ízletes vargányát tisztították az asszonyok, kökényt, szamócát, áfonyát is feldolgoznak majd.
Nem meglepő, hogy Matusz Balázs vadászni is szívesen eljár, bár elsősorban az erdő csendje és látványa vonzza. Fotós édesapja példája nyomán gyakran ragad fényképezőgépet, hogy megörökítse a színpompás látványt. Azt meséli, számára addig szép minden, amíg nem kell meghúznia a ravaszt. Néha mégis leterít egy-egy különleges vadat: legutóbb például Namíbiában kapott puskavégre néhány antilopfélét, sőt még egy zebrát is. Szakács mivoltát nem tagadta meg, ugyanis a zsákmányt - helybeli módon elkészítve - meg is kóstolta. A zebra húsa valahogy mégsem ízlett neki, eltökélte hát, marad inkább továbbra is a kedvencénél: a pezsgős káposztával körített libacombnál.