Kokárdás magyartarka

Az első tarka tehenek a Dunán, sváb telepesek tutajain, háromszáz éve érkeztek hazánkba. Évszázadok múltán a magyartarka már csaknem kizárólagos szarvasmarhafajtánk volt. A jelenlegi állománynak már legfeljebb egyötöde a tejet és húst egyaránt adó fajta, és főleg a kisebb gazdaságokban tartják.

GazdálkodásT. Dögei Imre2004. 09. 10. péntek2004. 09. 10.
Kokárdás magyartarka


A magyartarka legismertebb tájfajtája, a bonyhádi pirostarka nagy hírnevet szerzett a Tolna megyei településnek. Az itteniek napjainkban is ápolják a hagyományt, évente Tarkafesztivált rendeznek. Nemcsak szakmai találkozó ez, hanem sokkal inkább népünnepély.
Füller Imrétől, a magyartarka-tenyésztők bonyhádi székhelyű egyesületének ügyvezetőjétől, a helyi hagyományok ápolásának szakmai gerjesztőjétől először azt kérdeztem:
- Mi történt a magyartarkával az utóbbi évtizedekben?
- A kettős hasznosítású fajtának, amely elfogadhatóan tejel és kiváló a hústermelő-képessége, lényegében az 1972. évi, a szarvasmarha-tenyésztés szakosításáról rendelkező kormányhatározat pecsételte meg a sorsát - hangzik tömör válasza. - A tejhasznú holstein-fríz fajtával való keresztezés nyomán mindinkább háttérbe szorult. Azokban a gazdaságokban maradt meg, amelyeknek nem volt pénzük a nagy tejtermelésű, de igényesebb fajtára, vagy az olyan üzemekben, amelyek "kitűzték a nemzetiszínű zászlót", és nem váltottak. A bonyhádiak is sokszor álltak a szőnyeg szélén, mégis megtartották tiszta vérben a magyartarkát. Hazánkban folyamatosan csökken a tehenek száma, a jelenlegi 330 ezerből körülbelül nyolcvanezer lehet a magyartarka.
Füller Imre másfél évtizedig volt az időközben részvénytársasággá alakult Bonyhádi Pannónia Tsz főállattenyésztője. A maga csaknem hétszáz tehenével ez nemcsak Európa, hanem a világ legnagyobb kettős hasznosítású bikaelőállító tenyészete. A mesterséges termékenyítésre használt bikák hatvan százalékát Bonyhádon tenyésztették. Jelenleg is termelő "csúcstehenük" 11 600 liter tejet adott egy laktációban. Mezőhegyesen, Kocséron is kiváló törzstenyészetek vannak, ám a magyartarkák zöme a kisüzemek, a családi gazdaságok sajátságos fajtája.
{p}
- Milyen érvek szólnak mégis a háromszáz éve velünk élő, szakmai berkekben kokárdás fajtánknak is mondott jószágok tartása mellett?
- Mivel tejet és keresett minőségű marhahúst egyaránt ad, ezért a piaci viszonyokhoz jobban alkalmazkodik, mint a speciális tej- vagy húshasznú fajták - érvel a magyartarkát szíve csücskének tartó ügyvezető. - Egyáltalán nem mellékes a hasznos élettartama sem, hiszen míg a holstein-fríz alig több mint két laktáció alatt elhasználódik, addig a magyartarka átlagosan négy-öt laktációt teljesít. Ezt a kialakulásában szerepet játszó ősi fajtánktól, a magyar szürkétől hozott ellenálló képességének köszönheti. A selejt teheneket is szívesen veszik, egy nyolcmázsányit nyomó jószágért kétszázezer forintot is fizetnek a vágóhidak, ami szintén mellette szól. Tejtermelésben nem veszi ugyan fel a versenyt a holstein-frízzel, de sajnos a tej ára már jó ideje bizonytalan, s máig nem állt helyre.
A tehéntartók az uniós csatlakozás után literenként hetven forint fölötti árat reméltek, a valóságban tíz forinttal kevesebbet kapnak. A feldolgozóipar keményen, még import segítségével is tartja magát az alacsony árhoz. Az egyesületben a közelmúltban elemezték a tej árának a termelőktől a fogyasztókig igencsak megugró színvonalát, s azt találták, hogy az igazán nagy árrést a kereskedők vágják zsebre.
{p}
A marhahús felvásárlási ára ugyanebben az időszakban harminc százalékkal emelkedett, ami csak részben egyenlíti ki a tejtermelésben elszenvedett veszteséget. A 230-240 kilós magyartarka növendék bikákért kilogrammonként hatszáz forintot is fizetnek, az 500-600 kilós vágómarhákért pedig 300-330 forintot adnak. - A hús ára tehát helyreállt - állapítja meg Füller Imre. Az Európai Unió ezenfelül számos jogcímen támogatja a marhahústermelést. Egy húshasznú tehén tartásáért évente negyvenezer forintot fizetnek a brüszszeli kasszából. A hazai szabályozás szerint azonban a kettős hasznosítású fajtát tartók közül ez csak az évi 120 ezer kilogrammnál kevesebb tejkvótával rendelkezőknek, vagyis a 20-25 tehenes gazdáknak jár.
- Egyesületünk levélben tette szóvá az FVM illetékesének, hogy a tehénlétszám szerinti megkülönböztetéssel nem értünk egyet - jelzi nyomatékosan az ügyvezető. Marhahizlalási támogatást is nyújt az unió, méghozzá a kilenc hónaposnál idősebb állatok után egyszeri alkalommal 34 600 forintot. (Ez a szabály tulajdonosváltozás esetén is érvényes.)
- Miként látja a magyartarka jövőjét?
- Az uniós tagállamok legtöbbjében - így például Németországban vagy Franciaországban - nagy létszámban tartanak kettős hasznosítású állományokat. De a szomszédos Ausztriában is a tehenek 87 százaléka osztráktarka. A mi tarkánkhoz hasonlóan ez is a hegyi tarka fajtacsoportba tartozik, s nemesítő fajtaként a magyar tenyésztők is használják. Van tehát jövője a magyartarkának, különösen a kisebb gazdaságokban. Viszonylag kevéssel beéri, ám ha igényesen tartják és jól takarmányozzák, akkor nagy termelésre képes. Meghizlalva minőségi húst termel, ami azért is lényeges, mert az Európai Unió 2003-ban ilyen kategóriájú marhahúsból behozatalra szorult. Nagyon régen nem volt erre példa - emeli fel ujját bizakodóan Füller Imre. Majd hozzáfűzi: - Mi, magyarok nem ismerjük az igazán jó minőségű marhahúst, ezért is kullogunk a nemzetközi fogyasztási statisztika legvégén.