Sok a gyanús, olcsó hús

Tavaly igencsak rossz évet zártak a hazai sertéstartó gazdaságok, 2003 volt talán az utóbbi évtized leggyengébb esztendeje. Ennek következtében 5,2 millióról 4,3 millióra csökkent az ország sertésállománya, ami magas piaci keresletet gerjesztett - bár ez jellemezte az Európai Unió és a világ más országait is. A Vágóállat- és Hús Terméktanács titkára szerint az uniós csatlakozás alapos változásokat hozott a hússzektorban, s ez kifejezetten az állattartók korábban nem túl rózsás helyzetére gyakorolt jótékony hatást. További ok még, hogy a csatlakozás időszakában kedvező fordulat következett be az egész világon. Zádori László biztos benne, hogy a magyarországi sertéságazatnak többé nem kell számolnia hasonló üzleti mélyponttal, mivel a hazai élősertés-felvásárlási árakat május óta már nem kizárólag a magyarországi, hanem az unió piaci, keresleti-kínálati viszonyai határozzák meg.
Tavaly a felvásárlási ár nálunk még az európai árszint alatt volt, sőt még az idei esztendő elején is 260-270 forint körül fizetett a kereskedelem egy kiló élő húsért a termelőknek. A különbségek mostanra kiegyenlítődtek, és a magyar felvásárlási átlagár uniós támogatással együtt beérte az élősúlyra vetített 318 forint körüli uniós árszintet. Az idei 32. héten például a magyar sertéshúsár elérte a 368 forintot, ami akkor körülbelül 13 forinttal haladta meg az uniós átlagot, s jóval felette volt a holland (342), a francia (339), még inkább a dán (324) felvásárlási árnak, miközben alig maradt el a spanyol (374) és a német (394) árszinttől.
A mai piaci helyzetre jellemző, hogy már teljesen szabad a kereskedelem az unión belül, a piaci korlátozások megszűntek. Vagyis nemcsak a dán és a holland tőkehús jöhet és jön be hozzánk, de a magyar húskészítmények is helyet kérnek maguknak a közös piacon. Igaz, már nem is az a kérdés, hogy jön-e vagy sem a külföldi hús hozzánk, hanem hogy a magyar hús mennyire versenyképes. Ez a verseny pedig globális, országok, termékpályák versenyeznek egymással, s különösen döntő a minőség és a költség. Aki olcsó és jó minőségű húst árul, az nyer. Panaszra azonban nincs okunk, mert egy angol kutatás eredményeként - a magyar sertéstenyésztés elismert minősége miatt - ma már a "rendkívül versenyképes" országok közé sorolnak bennünket, és azt sem hagyják figyelmen kívül, hogy a szakosított sertéstartás hagyományai kifejezetten tőlünk indultak világhódító útjukra.
Bár az egy kiló élősúlyra jutó takarmányfelhasználás nálunk egy kilóval nagyobb, mint a hollandoknál vagy a dánoknál, a takarmányozási költségeink mégsem magasabbak az ottaniaknál. A környezetterhelés mértékéről nem is szólva: míg nálunk összesen 4,3 millió sertést tartanak nyilván a gazdaságok, addig a Dunántúlnyi területű Dániában 23 millió sertést nevelnek. Ebből következően minden reményünk megvan rá, hogy néhány éven belül a magyar sertésállomány legalább nyolcmilliósra gyarapodjon, ami erősen befolyásolhatja majd a piaci árakat - állítják a szakértők.
Egyébként a felvásárlási árakkal együtt a fogyasztói árak szintén emelkedtek az elmúlt hónapokban. A baj az, hogy a magyar húsipar nagyon széttagolt és megosztott. Óriási verseny folyik az iparon belül, amely nem kellőképpen koncentrált. Ezt az áruházláncok kihasználják, és lefelé nyomják a kereskedelmi árakat. Mindaddig tehát, amíg a húsipar nem képes jobban összefogni, az árnövekedés nem terhelhető át teljes mértékben a kereskedelemre - hangzik a figyelmeztetés. Ennek ellenére hosszabb távon árkiegyenlítődésre számíthatunk. A titkár aláhúzta: mivel Magyarország hagyományosan sertéshúsfogyasztónak számít, a sertéshús árának növekedése szemernyit sem befolyásolja a vásárlási kedvet. Egy három évvel ezelőtti felmérés szerint, ha a karaj hétszáz forintba kerül, akkor is ugyanannyit adnak el belőle a kereskedők, mint amikor ezerkétszázat kérnek el érte. A csirkehústermelők éppen azért szurkolnak, hogy emelkedjenek a sertéshúsárak, mert nálunk minden húsféleség árát a disznóhús árának alakulása befolyásolja. Vagyis a sertéshús árszintje nálunk a húspiaci bázis.Az uniós és így a magyar marhahúspiac kockázatosabb helyzetben van, mégpedig a dél-amerikai országokból érkező olcsó fagyasztott termékek miatt.
Az Európai Unióban éppen most vitáznak erről az égető problémáról, mert a nem uniós országok (USA, Japán, Kanada, Argentína, Brazília) gyengébb élelmiszer-biztonsági, állat- és környezetvédelmi szabályai miatti behozhatatlan versenyelőny lassan már a teljes uniós állattartás jövőjét veszélyezteti. Augusztus végén a magyarországi sertéshús kilónkénti 368-372 forintos átlagárával szemben a brazíliai kilója 168, az amerikaié 355, a kanadaié 272 forintba került. Ugyanakkor optimizmusra adhat okot, hogy az amerikai kutatók szerint az élő sertéshús, amelynek tonnája az idén 839-889 dollárba kerül a világpiacon, a következő év végére eléri a 939 dolláros árat, s ára 2011-ben már meghaladja az ezer dollárt is.
A magyar marhahús piaci megítélése igen jó, ami azért is különösen fontos, mert a régebbi, gazdagabb uniós tagországok zömében a holstein-fríz tejelő marhát tenyésztik, amelynek a húsa nem a legjobb minőségű. Mivel pedig jelenleg a húsmarhatenyésztés biztosítja a legnagyobb jövedelmet az ágazatban, megjövendölhető, hogy az elkövetkezendő években robbanásszerű fejlődésnek indul a marhatenyésztés. Eggyel azonban számolnunk kell: a magyar szürkemarha- és mangalicahús hazai és külpiaci megítélése várhatóan már nem fog javulni jelentősebben. Legfeljebb húszezer mangalica hízó értékesítésének azonban továbbra is komoly piaca lehet Spanyolország, ahol különleges, méregdrága és keresett sonkát készítenek belőle. Ez a speciális húsfajta emellett kiváló piaci húzóerőnek is bizonyul, mert az eddigi tapasztalatok szerint több tízezer tonnányi más típusú sonka kivitele előtt is megnyitja az utat az uniós piacok felé.