Változatlan a mangalica ára

Az egyetem befejezése után, 1991-ben Tóth Péter spanyol társával Debrecenben megalapított egy gazdasági társaságot, amely azóta a mangalicával foglalkozik. Induláskor kétszáznál kevesebb kocát tartottak az országban. Ma már ötszázharminc törzskönyvezett kocát regisztrálnak, szaporulatuk több tízezerre tehető. Ennek kisebb részét a Gyulai Húskombinát vágja le, nagyobb része magánházaknál kerül kés alá. A mangalica hizlalásában is tapasztalható a tőkekoncentráció: tíz esztendővel ezelőtt az volt a jellemző, hogy egy-egy sertéstenyésztő három kocát tartott, ma már a talpon maradáshoz legalább száz szükséges.
- Az értékesítés biztonságáért törzskönyvezett állományt nevelünk - magyarázza Tóth Péter. - Jelenleg még nem mindenki veszi figyelembe, hogy a mangalicatermékek csak akkor adhatók el jó áron, ha származásukat törzskönyvvel igazoljuk. Ez évente csupán ötezer forintjába kerül a sertéstartónak, ennyi az egyesületi tagdíjunk. Ráadásul újabban, mivel a mangalica őshonos állatfajta, kocánként évi húszezer forintos támogatásra számíthatunk.
Tóth Péter a fajta jövőjét biztosítottnak látja, hiszen ma is adott a jól fizető spanyol piac. Évente legalább hatvanezer mangalica húsrészeit vennék meg, ez a mai elérhető mennyiség több mint hatszorosa. Ausztriában és Németországban növekszik az érdeklődés a különlegességnek számító termék iránt. A belföldi piac is fokozatosan bővül, mivel a fogyasztók nosztalgiával emlékeznek nagyapáik étkeire. A tervek szerint tizenöt-húsz év múlva három-négyszázezer mangalicahízót is el lehet majd adni, négy-öt év távlatában ötven-hatvanezerre bővülhet az állomány.
- A gyulai mangalicatermékek kétszer annyiba kerülnek, mint az egyéb húsfélék, ezért nagyon fontos a jó minőség. Ezek a termékek ma a világ legjobb száraz árui közé tartoznak. Azt szeretnénk elérni, hogy Európa valamennyi csemegeboltjában ott legyenek - jelenti ki Tóth Péter.
{p}
Martos Géza, a Gyulai Húskombinát vezérigazgatója elmondta, hogy próbaként először 1991-ben vágtak mangalicát, akkor ötvenet.
- Néhány éve készítettük el a hazai piacra a mangalicából készült kolbászt, a tarját, a májas termékeket, illetve a szalonnát. Több díjat is nyertünk velük, és már a legtöbb áruházláncban megtalálhatók. A gond csak az, hogy nem tudunk belőle annyit előállítani, amennyit a fogyasztók megvennének. Az egészséges táplálkozás iránti igényből adódóan elsősorban a szalonnát és a zsírt keresik. Az ezredfordulón még csak évi kétezret vágtak le, az idén majdhogynem nagyüzemi mennyiséget: hét-nyolcezret terveznek. Ez a magyarországi vágás hetede-nyolcada lehet, minthogy nagyon sok hízó nem hivatalos vágóhídon végzi. - A többi sertéssel ellentétben a mangalicának nem ingadozik a felvásárlási ára, ezt a szerződésekben fél évre előre rögzítjük. A százharminc és százötven kilogramm közötti, fajtatiszta mangalica kilójáért 329 forintot fizetünk, a többi sertést 275 forintért vesszük - hallhatjuk a vezérigazgatótól.
Magyar Krisztián huszonhat éves, két éve végzett a Szent István Egyetem budapesti mezőgazdasági főiskolai karán. Édesapja hobbiból vásárolt magának huszonöt mangalica kocát és egy kant, és a fiú úgy döntött, átveszi tőle az állományt. Jelenleg száznegyvenhét kocát tart eleki és kétegyházi telepein. Úgy látja, a mangalicának biztos a piaca, sőt majdnem hiánycikknek számít. Az idén háromszáz hízót ad le, jövőre már legalább nyolcszázat szeretne. A kocák és a tenyészkanok szabadon élnek, a kocák csak fialás és malacnevelés idejében kerülnek a fiaztató kutricákba. A malacokat és a süldőket hagyományos kifutós hizlaldában tartja, egyszerű technológiával, száraz önetetővel, illetve önitatóval. A takarmány egy részét maga állítja elő, a többit vásárolja.
- Hízónként hat mázsa takarmányt etetek fel, és tízezer forintot tesz ki a bér, az energia és egyéb költség. Egy tenyészet indításának feltétele húsz koca és egy tenyészkan, ezeket kell megvásárolni. Három-négy év kell hozzá, hogy a befektetett pénz nyereséget hozzon - állapítja meg Magyar Krisztián.