Gabonatárolás: bombaüzlet

- Majd' mindenki azt kérdi, hozhat-e búzát az intervenciós raktárunkba - fordul felém Borbás Zsolt. - Előbb az aratástól fogva benne lévő 1068 tonna sorsát kell rendezni, aztán jöhet a többi is, válaszoljuk az érdeklődőknek. Tucatnyi, a családi gazdaságunkkal bizalmi alapon együttműködő környékbeli termelőé ez, akik szintén gyakran benéznek hozzánk: mikor lesz már végre pénz is az elvileg tavaly november elején kezdődött intervencióból? - kérdezik.
Erre, miként az később a cikk szerzője előtt is megvilágosodik, nem egyszerű a válasz. Az Európai Unió által előírt bürokráciát, ha esik, ha fúj, meg kell tartani. Most veszem csak észre, hogy a téli hideggel dacolva, az épület mögött emberek dolgoznak. Munkájuk nyomán már állnak az újabb magtár falai, most éppen hegesztéssel foglalatoskodnak. Ahol most vagyunk, az ötezer tonnás, alig ötéves magtár az István I., míg az épülőfélben lévő az István II. névre hallgat. Az 1698-ig visszanyúló Borbás családban az István volt a domináns keresztnév. Az ősök aligha gondolták, hogy leszármazottaik - egy XXI. századi családi gazdaság tagjai - ekként tisztelik majd meg őket.
- Nem magtárból van nálunk kevés, hanem az unió előírásainak megfelelő gabonatárolóból - válaszolja az intervenciós rendszer hiányzó objektumairól tudakozódó kérdésemre a 36 éves fiatalember. Akinek általános és gazdasági agrármérnöki diplomája egyaránt van, s az uniós magyar jövendőt figyelve már évekkel ezelőtt arról tanakodtak, hogy ha mi is tagok leszünk, akkor a lényegében piaci zavar elhárítására szolgáló közösségi vásárláshoz - az intervencióhoz - raktárak is kellenek majd.
Akkor fogtak tehát az építkezéshez, amikor még nem volt ekkora ázsiója a tárolóknak, mint manapság. Tavaly rég nem látott mennyiségű gabona termett - igencsak szükség van hát az EU tonnánként 25 ezer forint körüli "védőárára" -, de zuhanásszerűen csökkent az állatállomány. Nincs, ami itthon megegye a termést, külföldön kell hát piacot találni, ami olykor évekig is elhúzódhat.
{p}
Egy sor feltételnek kellett Borbáséknak is eleget tenniük ahhoz, hogy január végén aláírhassák az "intervenciós tárolásra alkalmas" tartalmú szerződést a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) Szolnok megyei kirendeltségével. Digitális a hídmérlegük, gabonavizsgáló műszereket szereztek be, milliókba került a tűzjelző rendszer kiépítése is.
A magtár tehát rendben, most jön a benne lévő búza intervenciós vesszőfutása. Február 7-én mintát vett az MVH, egy hét múlva kész a vizsgálati eredmény, újabb egy hét kell az áru alkalmasságáról szóló határozathoz. Ezután a már raktárban lévő több mint ezer tonna búza tulajdonosainak képviseletében Borbás Zsolt kitölti a számlát, s 30 napon belül fizet a magyar állam. (Újabb hónapok és ellenőrzések múltán számol el csak hazánk és az EU, ekkor kerül a gabona az unió tulajdonába.) Vagyis a termelők legkorábban március közepén juthatnak pénzhez - hallgatom a fiatalember magyarázatát. De vajon mennyire értői ennek az egyszerű gazdálkodók?
- Mi sem értjük még igazán, a hivatalok sem voltak felkészülve, ezért alakulhatott ki a késedelmes kifizetés - válaszolja. - Országosan több mint százmilliárd forintról van szó. Úgy tudom, a termény felét integrátorok, kereskedők ajánlják intervencióra. A bevétel nem igazán nekik, hanem az áru másik felét felajánló kisebb-nagyobb termelőknek hiányzik. Egy-másfél évig áll benne a pénzük.
Borbás Zsolt úgy véli, hosszú évekig lesz üzlet az intervencióban: míg a hazai bérleti díjak tonnánként és hetente 45 forintnál kezdődnek, addig az unió ennek dupláját fizeti. Most újabb három, egyenként 3300 tonnás magtárat építenek, így az idei nyári-őszi betakarítást 15 ezer tonna gabonát befogadó tárolóval várják.
{p}
Demonstráció
A Magosz (Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége) február 21-én ötszáz traktoros demonstrációjára számít a fővárosban. Elégedetlenségüket a Magosz elnöke, Jakab István a szervezet rendkívüli kongresszusán azzal is magyarázta, hogy tavaly semmit, az idén pedig csupán 300 ezer tonna gabonát vásároltak fel intervencióban. Követelik a gazdák anyagi helyzetének javítását és gabonaintervenciós kormánybiztos kinevezését. Azt is, hogy február 28-áig vásárolják fel az intervenciós feltételeknek megfelelő gabonát, és ez évtől ne november 1-jétől, hanem augusztus 1-jétől kezdődjék az intervenciós időszak.

Nem megy a búza
A 2004. évi termésből 3,7 millió tonna gabonát ajánlottak fel a magyar gazdálkodók uniós intervenciós átvételre. Ennél többet csak Németország gazdái jegyeztek le. A felvásárlás enyhén szólva akadozik, s már most látszik, hogy óriási gondok alakulnak ki az országot el nem hagyó többlet miatt. Tele vannak a magtárak, és nem lesz hely az idei - szakértők jelenlegi véleménye szerint ismét jó - termésű gabona betárolásához. A számtan egyszerű: egy hónap alatt Magyarországot fizikailag 300-400 ezer tonna gabona hagyhatja el. A külkereskedői összesítések szerint január közepéig egymillió tonna ment ki az országból, de még ma is jóval több, mint kétmillió tonna nyomja a hazai raktárak betonaljazatait.
A kivitel gyors megindítására ma nem látszik esély, s rögtön itt a kérdés: hová teszik majd a nyáron aratott több millió tonnányi új terményt? Öt hónap múlva üresnek kellene lenniük a raktáraknak.
A szakminisztérium elképzelése szerint két módon lehet ezt a mennyiséget megmozdítani. Vagy külföldi raktárakat veszünk igénybe, vagy a készleteket külpiacon, külön támogatással értékesítjük. Csakhogy fizikailag egyik megoldás sem hoz gyors eredményt a korlátozott szállítási kapacitás miatt.