Pisztráng pisztrángnak farkasa

Annyira szereti, hogy ritkán eszi meg a pisztrángot Hoitsy György. A megye halászati szakfelügyelője évtizedekig tanulmányozta a borsodi halfaunát, huszonkét éve a lillafüredi pisztrángtelep vezetője, nemrég könyvet is írt a hegyi patakok halairól.

GazdálkodásKeresztény Gabriella2005. 02. 11. péntek2005. 02. 11.
Pisztráng pisztrángnak farkasa

Aki naponta dédelgeti, becézgeti a növendék pisztrángokat, annak hálásabb üzlet, ha horgászegyesület a vevője, s nem egy étterem. Így azon a kora reggelen is szerencséje volt Hoitsy Györgynek, amikor meglátogattuk. A szakember éppen a lillafüredi pisztrángtelepen a Hámori-tóba telepítendő szállítmányt "vékázza" a mérlegen. Az ívás miatti horgásztilalom december végéig tart, ám az új évben, legyen akármilyen csikorgó hideg a Bükkben, már megjelennek a jégbe vágott lékek mellett a sebes pisztráng sporthorgászai.
Szeméthegyek, lyukas medencék, derékig érő gaz - annak idején az erdőgazdaságtól bérelve Hoitsy ebből építette újjá az ország egyik legnagyobb, 1933-ban létesített pisztrángtenyészetét a Garadna-patak völgyében. Családja is itt él. De térjünk viszsza a keltetőkhöz, amelyek nyolc-tíz fokos vizében az anyahalak egyenkénti vizsgálata, az ikra lefejése után évente több mint félmillió pisztrángivadék kel életre a 42 nap elteltével.
- Kényesebbek a csecsemőknél is - állítja Hoitsy György. - Félóránként kell speciális táppal etetni őket, és ahogy nődögélnek, úgy kerülnek a kinti medencékbe. Folyamatos válogatással hol az egyikbe, hol a másikba, nagyságuktól függően, különben felfalnák egymást.
A telepen decembertől februárig legtöbb a tennivaló. Az értékesítés és szaporítás csúcsidőszaka ez. Ilyenkor viszik el az évi 12-14 tonna étkezési pisztráng zömét, s ilyenkor kezdenek a keltetéshez.
- Ha combig ér a hó, és mínusz húsz fok van, nekem a "gumibugyinak" csúfolt melles csizmában akkor is be kell mennem a medencébe, hogy hálóval "tanyára vegyem" az anyahalakat - jegyzi meg a halász. - Elég pár napot késni, már kidobhatjuk a túlérett ikrákat, az egész éves munkánk kárba vész. Én különben sütve, főzve egyformán imádom a halat. A pisztránggal viszont már úgy vagyok, hogy vannak pisztrángok, és vannak a halak. Féltőn nevelgetem őket, nem tudnám fejbe vágni azért, hogy megegyem. Legfeljebb megkóstolom, amikor receptekkel kísérletezem a kis feldolgozónkban, ahol fűszerben pácolva, bükkfa hideg füstjével, fűrészporon érleljük a szeleteket.
A pisztrángot nemcsak az ínyencek kedvelik. A védett jégmadár kamikazeként fúródik értük a vízbe. A fokozottan védett vízirigó pedig - amelyből az egész országban vagy nyolc pár fészkel, közülük legalább három-négy család éppen a lillafüredi pisztrángtelep környékén tanyázik - beugrik a medencébe, és a víz alatt szaladgálva kapdossa el a kisebb halacskákat. Madárhálóval védekeznek ellenük. A védett vidra megjelenése egyetlen éjszaka több tucat halat képes kivégezni, merő vadászszenvedélytől hajtva.

Ezek is érdekelhetnek