Miért büdös a kecskesajt?

A kecskebak fejjel döngeti a falat. Ritka egy öntörvényű állat. Nem úgy, mint a csacsi a szomszéd karámban: ez a jószág csak azért ordít, hogy selymes fülét gyűrögesse valaki. A nőstény kecske is kezes darab, feszülő tőgyével, lábait széthányva igyekszik a fejőállásba. Domonkos Ferenc egyelőre csak a munkája mellett foglalkozik ezekkel az állatokkal, de hosszú távon is lát a dologban fantáziát.
- A kecskét az előző rendszerben a szegény ember teheneként tartották számon, de mivel az előző rendszerben hivatalosan nem létezett szegény ember, ezért a kecskét sem vették komolyan - meséli a Magyar Kecsketartók Országos Szövetségének területi képviselője. - Megmaradt a falvakban, a tanyákon, mivel a zord körülmények ellenére is jól termelt. Azért az tévedés, hogy a kecske mindent megeszik, és tisztán tartja az udvart, mert valójában csak a friss sarjakat legeli, az öt centinél nagyobbakat meghagyja. Egy átlagos állat ma Magyarországon másfél liter tejet ad kétszeri fejésre, naponta. Intenzív tartásban ez a mennyiség a négy litert is elérheti.
A legtöbb ember azt gondolja, hogy a kecsketej, illetve a -sajt büdös. Hát nem az - már ha az előállító érti a dolgát; csakhogy erre vonatkozóan sokkal kevesebb információhoz lehet hozzájutni, mint a tehéntej esetében. Az állatot tisztán kell tartani, a tőgyét fejés előtt fertőtleníteni kell, fejés után pedig egy speciális kenőccsel lezárni. Azt is kevesen tudják, hogy a jószágnak szagos, illatos takarmányt nem szabad adni egy órával a fejés előtt, mert annak az íze megérződik a tejen, és mindig ki kell fejni három tejsugarat, mielőtt a pólyával fedett tárolóedényt az állat alá helyezi az ember. E sorok írója enyhe gyanakvással ízlelgette a végeredményt, de csak nagyon apró eltérést tapasztalt a tehéntejhez képest - a közvélekedést valószínűleg az befolyásolja, hogy a piacon kapható termékek előállítása közben a fenti szabályokat nem feltétlenül tartják be.
{p}
Ha a húst nézzük, a gödölyék nagy része karácsonykor és húsvétkor elutazik Olaszországba, ahol jó étvággyal elfogyasztják őket, és utána a termelők nagy része nem tud a tejjel mit kezdeni, tehát az anyaállatokat elapasztják. Domonkosék saját maguknak és barátaiknak készítenek sajtot és túrót is, de a tejtermékeket csak nagyobb termelők tudják piacra dobni, az emlegetett makacs előítéletek folytán ők sem túl jól. Az egész kecskézés nagy betegsége a jelenlegi alulszervezettség és tájékozatlanság, valamint az, hogy az ágazat fejletlensége miatt a jogszabályi háttér is kavarodásra ad okot - nem egyértelmű például, milyen feltételeket kell teljesíteni ahhoz, hogy a tejtermékeket a piacon árulhassák. A helyzeten az sem segít, hogy az állatokat a termelőknek az adatszolgáltatásra vonatkozó rossz beidegződései, rosszul kitöltött nyomtatványai miatt az országos szervezet nehezen követi nyomon - előfordulhat például, hogy egy, a nyilvántartásban már levágottként elkönyvelt Mici kecske teljesen máshol bukkan fel az országban, tenyésztésbe vonva.
- Amíg fekete-fehér állami szabályozás nincs, addig az országos szervezet nem tud mit számon kérni a termelőkön, a kecsketermékek minősége és megítélése sem javul, és az sem élhet meg az állatból, aki komolyan gondolná a gazdálkodást - mondja Domonkos Ferenc. Ha már van szabály, akkor jöhet a szakmai szervezet és a szaktanácsadás. Most itt tartunk: az idős bácsi azon csodálkozik, hogy az olasznak miért nem kell az ő kecskéje. Neki ne mondja azt senki, hogy az nem jó kecske! És hiába magyarázom neki, hogy a kecske jó. A súlya is rendben van. Csak épp az olasznak három hónapos állat kell, ez meg itt hét hónapos.