Tárolókat, de gyorsan!

A rekordtermés láttán számos gazdálkodó az uniós gabonapiaci rendtartás által biztosított, a minimális árszintet szavatoló piaci beavatkozásban, azaz köznyelvünk egyik új jövevényszavában, az intervencióban bízott, bízik. A tonnánként 101 eurós (durván 25 ezer forintos) induló ár az aratás után kifejezetten húzóhatással volt a kalászos gabonafélék piaci árára. Így utólag már tudjuk, azok a termelők jártak jól, akik az uniós árnál néhány ezer forinttal olcsóbban ugyan, de eladták terményüket. Akik az intervenciós "sült galamb"-ra vártak, azoknak döntő többsége - remélhetően nem véglegesen, de - hoppon maradt.
Honnan, kitől is tudhatták volna a termelők az Európai Unió és tagországai közötti "szerződés" lényegéből fakadó következményeket. Az unió a gabonatermesztők megvédelmezése céljával fizet, és adja el - egymással versengő vállalkozások közbejöttével - harmadik, tehát unión kívüli piacra a felesleget. Ennek ellenében az érintett tagország gondoskodik a minőséget megőrző raktározásról, az intervenciós felvásárlást intéző szervezetről, s végül, az unióval történő elszámolásig, az ügylet pénzügyi hátteréről. A főpróbán nálunk mindhárom elem gyengének találtatott. Kevésnek bizonyult a tárolónk, az elmúlt hónapokban szakmai bizonytalanságok jellemezték a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) munkáját, s kiderült: millió tonnás gabonatételeknek hiányzik százmilliárd forintnyi ellenértéke.
Igaz, tavaly kivételesen kedvező volt az időjárás. De ezen kívül vajon mi lehet az oka a magyar mezőgazdaság ennyire egyoldalú gabonaközpontú termelési szerkezetének? Annak, hogy az állattenyésztés aránya - hiába a helyben termelt abrak - évről évre kisebb és kisebb lesz? A szakértők szerint mindez a sertés, a baromfi és a szarvasmarha ágazat egyre rosszabb nemzetközi versenyképességének tudható be. Ebben lehet igazság, de azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a privatizáció után jellemzően szétvált a növénytermesztés és az állattenyésztés. A gazdálkodók mást sem hallottak az utóbbi évtizedben, mint hogy az Európai Unióban a magyar gabona- és olajos növényeknek van jövője, az állattartásnak kevésbé.
{p}
A folyamat oda vezetett, hogy a múlt évben termett csaknem 17 millió tonna gabonából még a nyolcmilliót sem éri el az emberi fogyasztásra és állati takarmányozásra használt mennyiség. A fennmaradó részből a múlt év második felében mindössze másfél millió tonnányi került exportra. Az intervenciós ár ugyanis a kereskedők szerint irreálisan magas a világpiaci árakhoz képest. A búza és a kukorica zöme, mintegy négymillió tonna áru tehát az unió nevében eljáró MVH beavatkozására vár.
Az információk szerint az Európai Unió bő nyolcmillió tonnás intervenciós készletének fele magyar. Még ennél is nagyobb az arány a kukoricánál: a 2,4 millió tonnás hazai felajánlás az ilyen célra szánt uniós mennyiségnek a nyolcvan százaléka. (Korábban egyébként a kukorica nem volt intervenciós növény az unióban.) Minthogy a közösség gabonafelesleggel küszködik, a hírek szerint nem örülnek az unió egész piacát mindjárt tagságunk első esztendejében befolyásoló magyar árunak. Jelenleg úgy tűnik, az intervenció a magyar gabonagazdaság fő piaca. Ráadásul hazánknak nincs tengeri kikötője, így exportszállítási költségeink magasabbak az uniós versenytársakéinál.
Mi lesz mégis az intervenciós gabonával? Mindenekelőtt minél gyorsabban meg kell venni a tulajdonosoktól, hogy az érte járó pénz újra forogni kezdjen a hazai agrárgazdaságban. Eddig országosan kétmillió tonna raktárt ajánlottak fel hosszabb, akár évekig tartó tárolásra. Sürgősen korszerűsíteni kellene a másfél millió tonna befogadóképességű már meglévő magtárakat, még azon az áron is, hogy enyhítenek a szigorú tárolási követelményeken. Szakértők szerint inkább erre kellene állami támogatást fordítani, mint a külföldi bértárolást szorgalmazni. A "tárolót, de gyorsan" megkésett gondolat jegyében fölmerült néhány százezer tonna árut befogadó szükségtároló létesítése is.
Nemcsak az új termés miatt sürgős az említett gondok megoldása. Az Európai Unió szabályozása szerint, ha legkésőbb július 1-jéig nem kerül pont az intervencióra, akkor megszűnik a közösség átvételi kötelezettsége. A késedelem miatt most már az a tét, miként keveredhet ki Magyarország minél kisebb kárral a jórészt önmagának állított gabonaintervenciós csapdából.